A gyönyörű lepke

EGY hangulatos este az egyik előkelő étterembe egy lepke repült be. Amikor egy hölgy asztalához lebbent, a hölgy őrült csapkodásba kezdett, hogy elűzze. Úgy tett, mintha egy betegséget terjesztő moszkitó támadását kellene kivédenie! A lepke egy másik asztal felé vette az irányt, majd végül letelepedett egy férfi zakójának a hajtókáján. Ő és a felesége teljesen másként viselkedtek. Megcsodálták a lepkét, eltűnődtek, hogy ez a törékeny teremtmény mennyire szép és milyen ártalmatlan.

„A lepkék rendkívül ártalmatlan teremtmények — mondja John Himmelman, a connecticuti (USA), pillangókkal és lepkékkel foglalkozó társaság egyik alapítója. — Nincsen rágó szájszervük, és néhány faj — mint például a jól ismert amerikai holdas szövő — kifejlett példányai egyáltalán nem táplálkoznak. Nem hordoznak veszettséget vagy egyéb betegségeket, és nem csípnek . . . Sőt, a legtöbb ember nincs is tisztában azzal, hogy tulajdonképpen a pillangók is lepkék, nappali lepkék.”

Mindenki elámul egy pillangó láttán, de annál kevesebben gondolnak értékeléssel a lepkék változatos és gyönyörű fajaira. „Még hogy gyönyörűek!” — mondanák néhányan szkeptikusan. Egyesek a lepkéket a csodálatosan szép pillangók silányabb, fakóbb rokonainak tartják. Pedig a tudomány mindkettőt ugyanabba a rendbe sorolja: Lepidopterák, azaz pikkelyesszárnyúak. Megdöbbentő ezeknek az elbűvölő teremtményeknek a sokfélesége. A The Encyclopedia of Insects  azt írja, hogy 150 000-200 000 ismert Lepidoptera faj létezik. Ám csak 10 százalékuk pillangó. A többi mind lepke!

A legtöbb emberhez hasonlóan én sem törődtem sokat a lepkékkel, kivéve, amikor a téli ruháimat raktam el, és molyirtót raktam közéjük, hogy távol tartsa a ruhamolyokat. Nem tudtam, hogy a kifejlett lepkék egyáltalán nem táplálkoznak szövettel. Csak addig teszik ezt, amíg lárvaállapotban vannak, hernyókként. *

Nos, miért tekintek most más szemmel a lepkékre? Nemrég meglátogattuk két barátunkat, Bobot és Rondát. Bob nagyon jól ismeri a lepkéket. Előhozott egy dobozkát. Először azt hittem, hogy egy gyönyörű pillangó van benne. Elmondta, hogy amit látok, az egy amerikai selyemlepke vagy más néven koboldlepke, amely Észak-Amerika egyik legnagyobb lepkefaja. Szárnyának fesztávolsága akár 15 centiméter is lehet, és egy évig tart az életciklusa. A megdöbbentő az volt, amikor megtudtam, hogy mint kifejlett lepke, csupán 7-14 napot él! Sikerült jobban megismernem a gyönyörű amerikai selyemlepkét, ami segített, hogy teljesen más véleménnyel legyek a lepkékről.

 Bob a dobozkája alján lévő néhány parányi pontocskára mutatott. „Ezek a kis pontok peték. Remélem, hogy sikerül belőlük felnőtt lepkéket nevelnem” — mondta Bob. Felnevelni egy lepkét? Ez felkeltette a kíváncsiságomat. De amint az később kiderült, nem is olyan könnyű megvalósítani ezt az elképzelést. Bob két hétig gondozta a petéket, hogy kikeljenek, de nem járt sikerrel. Aztán elhatározta, hogy egy kis vízzel megpermetezi őket. Egy héten belül egyetlen nap alatt a 29 petéből 26 kikelt. Ezután egy sima felületű cserépedénybe helyezte a törékeny, moszkitó nagyságú lárvákat, hogy ne tudjanak kimászni.

A frissen kikelt hernyók első ténykedése az volt, hogy elfogyasztották a saját peteburkukat. Ezután Bobnak kellett gondoskodnia a táplálékról, ami megint csak nem volt könnyű feladat. Miután utánajárt, hogy mivel táplálkoznak, megpróbált juharlevelet adni nekik. A lárvák rámásztak a levélre, de bele sem kóstoltak. Ám amikor cseresznyefa- és nyírfaleveleket tálalt fel nekik, készségesen hozzáláttak az evéshez.

Ahogy a kis hernyók növekedtek, egy szúnyoghálóval lefedett terráriumba kerültek át. A terráriumban a nedvességtartalom mind a hernyók, mind a levelek számára a megfelelő szinten volt tartva. Ezenkívül arra is jó volt, hogy egy helyen tartsa a hernyókat, melyeknek azonnal mehetnékjük támadt, mihelyt mászni tudtak.

Mint kiderült, 26 éhes hernyót etetni nagyobb munka, mint az ember gondolná. Minden alkalommal, amikor Bob telerakta a terráriumot levelekkel, a hernyók két nap alatt eltüntették az eleséget. Ekkor megkérte a húgát és két kis barátját, egy kisfiút és egy kislányt, hogy segítsenek neki megfigyelés alatt tartani és etetni a növekvő „porontyokat”.

Nemcsak azért elengedhetetlen a hernyóknak, hogy nagy mennyiségű táplálékot vegyenek magukhoz, mert ez elősegíti a növekedésüket a lárvaállapot során, hanem mert kifejlett korukban is szükségük lesz az abból származó tápanyagokra. Mint már említettük, a kifejlett amerikai selyemlepkének nincsen működőképes szájszerve, és így egyáltalán nem is eszik! Az alatt a rövid idő alatt, melyet kifejlett lepkeként tölt, teljes mértékben a lárvaállapot során elfogyasztott táplálékra van utalva.

Egyik bőrből a másikba

Amint a hernyók növekednek, többször is levedlik a bőrüket. Ezáltal a lárvaállapot több szakaszra oszlik.

Az amerikai selyemlepke hernyójának a bőre nem növekszik, így amikor a hernyó olyan nagy lesz, hogy a bőre pattanásig feszül, elérkezik a vedlés ideje. Bob tudta, hogy pontosan mikor van ez az idő, mert a hernyók abbahagyták az evést. Miután selyemfonallal kis szövedékeket vagy párnákat készítettek, lehorgonyozták  rajtuk magukat, és néhány napra mozdulatlanná váltak, míg el nem készült az új bőrük. Amikor ez megvolt, a hernyók egyszerűen csak kimásztak a régi bőrükből, amit a selyemszövedékeken hagytak. Amikor megpillantottam a hernyókat lárvaállapotuk utolsó szakaszában, elcsodálkoztam, hogy milyen nagyra nőttek. Közel tizenkét centiméter hosszúak voltak, és vastagabbak, mint a mutatóujjam.

Hogyan készül a bábgubó?

A lárvaállapot utolsó szakaszát követően minden hernyó készített egy bábgubót. Ezek a gubók sok-sok szürkés színű selyemfonalból szőtt gubók, melyeket egy növény szárán készítenek a hernyók. Az amerikai selyemlepke hernyója kétféle gubót készít: egy nagyméretű, laza, üreges fajtát, melynek egyik vége gömbölyűbb, míg a másik vége elkeskenyedik; és egy kisebb és sűrűbben szőtt fajtát, mely henger alakú, és elkeskenyedő végei vannak. Mindkét fajta gubóban egy másik, szorosan szőtt gubó található. Az amerikai selyemlepke gubói általában vörösesbarna, barna, halványzöld vagy szürkés színűek. Az Észak-Amerikában élő egyéb fajok gubóihoz viszonyítva az amerikai selyemlepke gubója óriási — hossza elérheti a tíz centimétert, és akár öt-hat centiméter vastag is lehet. És ami még fontos, hogy ezek a bámulatos szövevények akár –34 Celsius-fokos hidegtől is képesek megóvni lakóikat.

Miután a hernyók letelepedtek a gubóikban, nem maradt más hátra, mint hogy türelmesen várjunk. A következő tavasszal bújtak ki a gubóból, körülbelül egy évvel azután, hogy Bob szert tett a kifejlett lepkére. Bob egy darab műanyag habba szúrta a gubókkal teli botocskákat, hogy függőleges helyzetben maradjanak. Hamarosan, egy kivételével, az összes gubóból kibújt egy selyemlepke. A türelmünk és a kemény munkánk meghozta gyümölcsét.

A lepke kivívja értékelésemet

Az, hogy végignéztem az amerikai selyemlepke életciklusát, arra indított, hogy több figyelmet szenteljek a lámpák körül repdeső vagy az épületeken megpihenő lepkéknek. Az élmény, amiben részem volt, egy mélyebb vizsgálódás kezdetét is jelentette — szerettem volna még többet megtudni ezekről az elbűvölő teremtményekről. Megtudtam például, hogy a lepkék és a pillangók lenyűgöző dolgokra képesek a levegőben. Néhányuk egyik helyről a másikra költözve hatalmas távolságokat tesz meg. A parányi káposztamoly kiterjesztett szárnyainak távolsága csupán huszonöt milliméter, de meghatározott időközönként átszeli a viharos Északi-tengert Nagy-Britannia és az európai kontinens között ingázva. A szenderek pedig úgy röpdösnek a virágok körül, mint a kolibrik.

Nem sokkal azután, hogy tanúja voltam az amerikai selyemlepke életciklusának, megláttam egy példányt, amint éppen egy lámpa alatti bokron pihent. Tisztában voltam vele, hogy a szárnyán található pikkelyek rendkívül törékenyek, ezért soha nem szabad a szárnyánál megfogni egy lepkét. Ha azonban az ember a lepke elé nyújtja a kezét, akkor talán rámászik az ujjára. Amikor így tettem, ez a bájos kis állat megjutalmazott azzal, hogy a középső ujjamra mászott. Azután a fák koronái felé vette az útját. Amint tovarepült, arra gondoltam, hogy mennyire hasonlít a pillangóra. Legközelebb, ha azt hiszed, egy pillangóval van dolgod, vedd szemügyre közelebbről. Nem elképzelhetetlen, hogy amit látsz, az egy gyönyörű, ártalmatlan lepke. (Beküldött cikk.)

[Lábjegyzet]

[Képek a 16–17. oldalon]

1. Amerikai selyemlepke (koboldlepke)

2. Almafa-selyemlepke

3. Madagaszkári szivárványlepke

4. Atlasz-lepke

[Forrásjelzés]

Natural Selection© - Bill Welch

A. Kerstitch

[Képek a 18. oldalon]

Az amerikai selyemlepke kifejlődésének szakaszai:

1. peték

2. hernyó

3. kifejlett lepke

[Forrásjelzés]

Natural Selection© - Bill Welch