Fessünk a szavakkal!

A KÖLTŐ a képzőművész és a dalszerző keveréke. Alkotás közben szíve is, elméje is dolgozik. Ennélfogva a jól megírt versek felemelő érzéssel tölthetik el olvasóikat. Gondolkodásra késztethetnek, megnevettethetnek, és könnyeket tudnak csalni a szemünkbe. A The Need for Words című könyv ezt mondja: „A költészet gyakran nem más, mint az egyes szavak oly módon való elrendezése, hogy azok azonnali, nagy hatással legyenek az olvasóra. Ez az egyik oka annak, hogy a költői remekművek . . . egyszerűen felejthetetlenek.”

Egy gyönyörű költemény aligha származik sekélyes elmétől. A költészet mindig is olyan dolgokkal foglalkozott, melyek igazán fontosak az életben — kapcsolatok, szerelem, szellemiség, természet és az élet értelme. Nem meglepő hát, hogy a költészet az egyik legősibb művészi kifejezésmód. Egy híres költő, midőn összehasonlította a költészetet a prózával (a hétköznapi írott nyelvvel), azt a megállapítást tette, hogy ha mindkettő ugyanazt a témát ecseteli, és egyformán nagyszerű alkotásokról van szó, akkor „míg a költeményt százszor is el fogják olvasni, addig a prózát talán csak egyszer”.

Ahogyan azonban megfigyelhetted, többféle versforma is létezik. Vannak, melyek rímelnek, vannak, melyek nem. Vannak, melyek majdnem prózába csapnak át. Pontosan mi is akkor a költészet?

Mi a költészet?

A Macquarie Dictionary meghatározása szerint a költészet „az írott vagy kimondott szavak művészi módon való elrendezése, mely gyönyörködtető hatást kelt esztétikus, a képzelet gazdagságával telített vagy fennkölt gondolatok által”, illetve „versmértékes formában íródott szépirodalmi mű”. A költészet két fő alkotóeleme a ritmus és a versmérték. A ritmust érezzük a körülöttünk lüktető világban. Jelen van az óceáni árapályokban, az évszakokban, még a szívünk dobogásában is. A költészetben a ritmus a beszéd mozgásának periodikus szabályossága — olvasás közben érezzük, hogy valami ismétlődik. A versmérték (metrum) pedig a ritmusszerkezet, mely versről versre változhat. Egy másik jól ismert költői eszköz a rím. Egy műben általában a verssor utolsó szavai rímelnek. Természetesen a rímeknek különböző formái vannak. Van, hogy a rímelő sorok rögtön egymás után következnek, de van, hogy csak később.

A haiku * nevű japán versformát nem kötik rímek. Arról nevezetes, hogy a gondolatokat csodálatos szépséggel és hihetetlen tömörséggel fejezi ki. A mondanivalóját mindössze három sorba és 17 szótagba tömöríti — az első és a harmadik sorban 5-5 szótag található, a második sorban pedig 7.  A haiku szépségénél és egyszerűségénél fogva élvezetes lehet még azok számára is, akik most ismerkednek a költészettel, sőt még az óvodásoknak is.

A költészetet általában úgy ismerjük, hogy rengeteg mondanivalót tud néhány szóba sűríteni. A The World Book Encyclopedia elmondja, hogy a költői szavak „sokkal inkább sejtetnek, mint kimondanak dolgokat. Megmozgatják az ember fantáziáját . . . A költői nyelvezet óriási töltést nyer a belesűrített mondanivaló által, így egyetlen szónak a jelentése egy egész gondolatsort indíthat el, mígnem a vers mondanivalója egyszerre csak megvilágosodik az ember elméjében.” Persze lehet, hogy néhány verset többször is el kell olvasnod, mielőtt a mondanivalója „megvilágosodna” az elmédben, és megértenéd, hogy mit akar közölni veled.

Ahhoz, hogy a költők elérjék a kívánt hatást, úgy válogatják meg a szavaikat, ahogyan egy ékszerész a drágaköveket. Izrael királya, Salamon, aki maga is írt példabeszédeket és énekeket, ’mérlegelt és kutatott’, hogy „tetszetős szavakat” találjon, és „az igazság szavait őszintén” leírja (Prédikátor 12:9, 10, Katolikus fordítás [12:11, 12]; 1Királyok 4:32).

Salamonnak és apjának, Dávidnak az alkotásai az akkor élő, hagyományos héber formát követték. A héber verseket, melyeket gyakran zenei kísérettel énekeltek, nem kötik rímek. Inkább egy olyan művészi eljárást alkalmaznak, mely a gondolatok művészi elrendezésére épül. Ez az úgynevezett paralelizmus. A verssorok tartalmazhatnak rokon értelmű kifejezéseket, de értelmükben ellentétes gondolatokat is (Zsoltárok 37:6, 9). Gyakori, hogy a második sor tovább szövi az első sor gondolatmenetét úgy, hogy egy új gondolatot visz bele. Figyeld meg, hogy hogyan történik ez a Zsoltárok 119:1-ben (NW):

Boldogok, akik feddhetetlenek az útjukon,

Akik Jehova törvényében járnak.

Ha megnézed, a második sor felfedi, hogy mit jelent a feddhetetlenség — Jehova törvényében kell járni. Mivel a Bibliában használt héber a rímek helyett a paralelizmus, azaz a gondolatritmus eszközével él, sokkal egyszerűbb más nyelvekre lefordítani. *

A költészet mindenfajta érzelmet közvetít

A zenéhez hasonlóan a költészet kiválóan közvetíti az érzelmek legszélesebb skáláját. Figyeld meg, hogyan vegyül Ádám szavaiban a felülmúlhatatlan gyönyör és az az érzés, amely akkor öntötte el, amikor türelme végül meg lett jutalmazva — Jehova átadta neki Évát az Éden kertjében:

Ez már csontomból való csont,

És testemből való test:

Ez asszonyembernek neveztessék,

Mert emberből vétetett

(1Mózes 2:23).

Ami igazán rendkívüli ebben az idézetben, az az, hogy csupán néhány sorban milyen sok, világosan kifejezett gondolatot közvetít, ugyanakkor mekkora érzelmi töltést sugároz — ezzel olyan tömörségről árulkodik, mely még inkább szembetűnne, ha a verset az eredeti héber változatában olvasnánk.  Ehhez hasonlóan olyan költői nyelven írt könyvekben, mint a Jób, a Zsoltárok, a Példabeszédek könyve és a Jeremiás siralmai, lenyűgözően sokféle érzelemmel találkozunk, és emellett létfontosságú szellemi igazságokra is tanítanak minket. Az eredeti héber szövegben a legelső zsoltár például azzal a szóval indít, hogy „boldog” vagy „áldott”. Mit mondanál a Zsoltárok 63:2-ben (az Újfordítású revideált Biblia szerint) olvasható szavak írójának az érzéseiről? Figyeld meg a héber költészet egyik fő alkotóelemének, a szóképeknek a használatát, melyek mélyreható jelentésükkel gazdagítják a verset.

Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom!

Utánad szomjazik lelkem,

Utánad sóvárog testem,

Mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.

A Jeremiás siralmainak könyve megint más hangulatot tükröz. Ebben a könyvben Jeremiás azokról a tragikus eseményekről énekel siralmakat, melyeket a babiloniak okoztak Jeruzsálemben i. e. 607-ben. Jeremiás öt lírai gyászénekben önti ki a szívét — engedi, hogy bensőjéből a bánat szava szóljon, ugyanakkor azt is kifejezésre juttatja, hogy tisztában van vele, az isteni igazságosság diktálta így a történteket.

A versek megmaradnak az emlékezetben

A költészet sajátosságai miatt a verseket gyakran nagyon könnyű megjegyezni. A legrégebbről fennmaradt görög költeményeket, az Iliászt és az Odüsszeiát a görög fesztiválokon fejből elszavalták, ami óriási teljesítmény volt, ha azt vesszük, hogy milyen terjedelmesek ezek az epikus művek! Kétségkívül sok bibliai zsoltárt is kívülről megtanultak az emberek. Figyeld meg a Zsoltárok 115:4–8 sorainak ritmusával együtt lüktető szimbolikus nyelvezetet, nyílt közlésmódot és cáfolhatatlan logikát, ahogy a vers rávilágít a bálványimádás mögött rejlő ostobaságra:

Azoknak bálványa ezüst és arany,

Emberi kezek munkája.

Szájok van, de nem szólanak;

Szemeik vannak, de nem látnak;

Füleik vannak, de nem hallanak;

Orruk van, de nem szagolnak;

Kezeik vannak, de nem tapintanak,

Lábaik vannak, de nem járnak,

Nem szólanak az ő torkukkal.

Hasonlók legyenek azokhoz készítőik,

És mindazok, a kik bíznak bennök!

Minden bizonnyal keveseknek okozna gondot visszaemlékezni ilyen élénk szavakba öntött, erőteljes üzenetre.

Szeretnél verseket írni?

A gyermekdaloktól kezdve a reklámszövegekig a költészet hozzátartozik az életünkhöz. Ezért a legtöbben a költészetnek legalább az alapvetőbb fogalmaival tisztában vannak. De ha magad is szeretnél verset írni, talán jobb lenne, ha előbb elolvasnál sok-sok verset. Ez segít majd, hogy megértsd a versírás különböző szempontjait, és emellett a szókincsed is bővülni fog. Természetesen igényesen kell megválogatnod, hogy milyen verseket olvasol el, nehogy káros, romboló hatásoknak tedd ki magad (Filippi 4:8, 9). Mint ahogy sejtheted is, a legjobb módja annak, hogy megtanulj verset írni, az, hogy ceruzával és papírral a kezedben leülsz, és nekilátsz az írásnak.

Idővel olyan jól mehet, hogy még a családod és a barátaid szórakoztatására is írhatsz verseket. Próbáld meg költői szavakkal leírni a jókívánságaidat, amikor valakinek, aki beteg, üdvözlőlapot küldesz, vagy amikor szeretnél megköszönni valamit. Nem kell hogy hosszú, sziporkázó verset írjál. Elég, ha néhány sorban leírod, ami a szíved mélyén van. Nemcsak te fogsz élvezetet és megelégedettséget találni, ha rászánod magad erre a nagyszerű feladatra, hanem kétségkívül annak a személynek is örömet fogsz szerezni, akinek a verset küldöd, amikor meglátja, micsoda erőfeszítést tettél, hogy ilyen fantáziadús és szívből jövő szavakkal fejezd ki a gondolataidat.

Ahhoz, hogy élvezni tudd a versírást, nem kell hogy a szavak mestere légy, ugyanúgy, ahogyan nem kell rutinos szakácsnak lenned ahhoz, hogy szeressél főzni. Csupán az kell, hogy egyformán legyen benned akarás, képzelőerő, törekvés és kitartás. Majd csalogasd elő a benned rejtőző költőt, és lehet, hogy kellemes meglepetésben lesz részed, amikor megpillantod a szavaiddal festett képet.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 21. oldalon]

A Héber Iratok jelentős részét versek alkotják