Kifogyóban van a világ vízkészlete?

„Az egész emberiség fennmaradásához, jóllétéhez, valamint szociális és gazdasági fejlődéséhez alapvető követelmény, hogy megbízható, biztonságos és elegendő édesvízforrásunk legyen. Úgy csinálunk, mintha az édesvíz kifogyhatatlan és bőséges lenne, pedig nem az” (KOFI ANNAN, AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZERVEZETÉNEK FŐTITKÁRA).

MÁR ezer éve minden csütörtök délben összeül egy különleges bíróság Spanyolországban, Valencia városában. Az a feladata, hogy véget vessen a víz miatt folyó vitáknak.

Valencia termékeny síkságán a helyi gazdálkodók az öntözésre vannak utalva, ám ehhez rengeteg vízre van szükség — ebből pedig mindig is kevés volt Spanyolországnak ezen a vidékén. A gazdálkodók bármikor a vízügyi bírósághoz fordulhatnak segítségért, amikor csak úgy érzik, hogy nem jutnak hozzá az őket megillető vízmennyiséghez. A víz miatt folyó viták korántsem új keletűek, ám ezeknek a vitáknak ritkán vetnek véget olyan igazságosan, mint itt, Valenciában.

Közel 4000 évvel ezelőtt heves vita támadt bizonyos pásztorok között, akik Izraelben egy Beérsebához közeli kútnál szerettek volna vízhez jutni (1Mózes 21:25). Azóta a vízgondok csak még súlyosabbak lettek a Közel-Keleten. A térségnek legalább két közismert személyisége nyilatkozta azt, hogy a víz lenne az az ok, amiért hadat üzennének a szomszédos államnak.

A világ félig száraz országaiban a víz minduntalan felkavarja az emberek érzelmeit. Ennek egyszerű oka van: a víz elengedhetetlen az élethez. Ahogy Kofi Annan rámutatott, „az édesvíz értékes: nem tudunk élni nélküle. Pótolhatatlan: semmi sem helyettesíti. Érzékeny is: az emberi tevékenység nagymértékben hat a rendelkezésre álló édesvíz mennyiségére és minőségére.”

Ma bolygónk édesvízkészletének mennyiségét és minőségét egyaránt olyan veszély fenyegeti, mint még soha ezelőtt. Ne tévesszen meg minket az, hogy a világ némelyik szerencsésnek mondható területén látszólag bőséges a vízellátás.

 Apadó vízkészletek

„Az emberi természet egyik legnagyobb ellentmondása, hogy csak akkor értékelünk dolgokat, amikor már kevés van belőlük — hangsúlyozza Elizabeth Dowdeswell, az ENSZ főtitkárhelyettese. — Csak akkor becsüljük nagyra a vizet, ha már kiapadtak a vízforrások. Azok pedig most már nemcsak a szárazság sújtotta vidékeken apadnak ki, hanem olyan területeken is, amelyekre általában nem jellemző a vízhiány.”

Azok, akik nap mint nap vízhiánnyal küszködnek, nagyon is jól ismerik ezt a gondot. Az indiai Madrászban élő Aszokannak, aki tisztviselő, minden reggel pirkadat előtt két órával kell felkelnie. Öt vödröt cipelve elmegy a közkúthoz, amely ötpercnyi járásra van onnan. Mivel csak hajnali 4 és 6 óra között van víz, korán be kell állnia a sorba. A vödrökben hazavitt víznek egész napra elégnek kell lennie. Indiában sokan — és a bolygón még egymilliárdan — nem ilyen szerencsések. Náluk nincsen sem közkút, sem másmilyen kút, és nincsen folyó az otthonuk közelében.

Példa erre egy Abdullah nevű fiú, aki Afrikában, a Száhel-övezetben él. Azon a táblán, amely az úton az ő kis faluját jelzi, az olvasható, hogy az egy oázis. Pedig már rég nincs víz arrafelé, és szinte egy darab fa sincs a láthatáron. Abdullahnak a feladata az, hogy a családjának vizet hozzon a kútról, amely több mint egy kilométerre van tőlük.

A világ egyes részein a tiszta édesvíz iránti igény már kezdi meghaladni a rendelkezésre álló készletek nagyságát. Ennek  egyszerű oka van: az emberiség jelentős része száraz vagy félig száraz területeken él, ahol már régóta kevés a víz. (Lásd a 3. oldalon lévő térképet.) A Stockholmi Környezetvédelmi Intézet szerint a világ népességének egyharmada olyan területeken él, ahol közepes vagy súlyos vízhiánnyal küszködnek. A víz iránti igény pedig a népesség növekedéséhez képest eddig több mint kétszeres ütemben nőtt.

Másfelől a vízkészlet alapvetően adott. A mélyebb kutak és az új víztározók átmeneti enyhülést hozhatnak ugyan, de a föld csapadékmennyisége és a földfelszín alatt tárolódó vizek mennyisége lényegében ugyanannyi marad. Ezért a meteorológusok számításai szerint 25 éven belül az egy főre jutó víz mennyisége a felére csökkenhet a földön.

Hogyan hat ez az egészségre és az élelemre?

Hogyan érinti a vízhiány az embereket? Először is káros az egészségükre. Nem arról van szó, hogy szomjan halnak, hanem inkább arról, hogy a főzésre és ivásra használható, rossz minőségű víztől megbetegedhetnek. Elizabeth Dowdeswell rámutat, hogy „a fejlődő országokban az összes betegségnek körülbelül a 80 százaléka, valamint az összes halálesetnek több mint az egyharmada a fertőző víznek tudható be”. A félig száraz fejlődő országokban gyakran az emberi vagy állati ürülék, a növényvédő szerek, a műtrágyák és az ipari vegyi anyagok szennyezik be a vízkészleteket. Egy szegény sorban élő családnak aligha van más választása, mint hogy ilyen fertőzött vizet használjon.

Éppen úgy, ahogyan a szervezetünknek vízre van szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon a salakanyagoktól, a megfelelő szennyvízelvezetéshez is bőséges vízre van szükség. Csakhogy az emberiség nagy részének ez a víz  egyszerűen nem elérhető. Azoknak az embereknek a száma, akiknek nincs biztosítva a megfelelő szennyvízelvezetés, az 1990-es 2,6 milliárdról 1997-re 2,9 milliárdra emelkedett. Ez a bolygón élő embereknek közel a felét jelenti. Pedig a szennyvízelvezetés szó szerint élet-halál kérdés. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének munkatársai, Carol Bellamy és Nitin Desai egy közös nyilatkozatban így figyelmeztették az embereket: „Ha a gyermekek nem jutnak hozzá elegendő ivóvízhez, és nincs biztosítva számukra a szennyvízelvezetés, akkor az egészségük és a fejlődésük gyakorlatilag mindenféle szempontból veszélyben van.”

Az élelmiszergyártás is a víztől függ. Persze a haszonnövények nagy részét a csapadék öntözi, de az utóbbi időben az öntözés világszerte kulcsszerepet kapott abban, hogy a világ rohamosan növekvő népességének legyen élelme. Ma a világon a termés 36 százaléka az öntözés függvénye. Ám a világon az összes öntözéses terület körülbelül 20 évvel ezelőtt volt a legtöbb, azóta viszont állandóan csökken.

Ha az otthonunkban elegendő víz zubog a csapból, és ha higiénikus vécénk van, amely megfelelően öblíti le a salakanyagokat, akkor nehéz lehet elhinni, hogy a világ egyre kevésbé tudja elegendő vízzel ellátni a lakosait. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy az emberiségnek csupán 20 százaléka örvendhet ilyen luxusnak. Afrikában sok nő hat órát tölt naponta azzal, hogy vizet hozzon — és ez legtöbbször szennyezett víz. Ezek a nők sokkal világosabban értik, hogy mi a rideg valóság: a tiszta, biztonságos vízből kevés van, és egyre csak fogy.

Meg tudja-e oldani a technika ezt a gondot? Lehetne-e gazdaságosabban használni a vízforrásokat? Hová tűnt a föld vízkészlete? A következő cikkek ezekre a kérdésekre igyekeznek választ adni.

[Kiemelt rész/ábra a 4. oldalon]

A FÖLD ÉDESVÍZKÉSZLETE

Földünk vízkészletének körülbelül 97 százaléka az óceánokban van, és túl sós ahhoz, hogy ivásra, gazdálkodásra vagy ipari célokra használhassák.

A föld vízkészletének csupán úgy 3 százaléka édesvíz. Ám nagy részéhez nehéz hozzáférni, ahogy az a mellékelt ábrából is kiderül.

[Ábra]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Tartós jég és hó 68,7%

Talajvíz 30,1%

Örök fagy, felszín alatti jég 0,9%

Tavak, folyók, mocsarak 0,3%

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

SÚLYOSBODÓ VÍZGONDOK

▪ FERTŐZÉS: Lengyelországban a folyók vizeinek csupán 5 százaléka alkalmas ivásra, 75 százaléka pedig még az ipari használatra is túlságosan szennyezett.

▪ VÁROSOK VÍZKÉSZLETE: Mexikóvárosban, a világ második legnagyobb fővárosában a talajvízszint kíméletlenül csökken, pedig a talajvíz szolgáltatja a város vízellátásának 80 százalékát. Több mint 50 százalékkal többet akarnak szivattyúzni a természetes utánpótlásnál. Kína fővárosában, Pekingben hasonló helyzet okoz gondot. Víztartó rétege több mint egy méterrel csökkent egy év alatt, és kútjainak egyharmada kiszáradt.

▪ ÖNTÖZÉS: Az Egyesült Államokban lévő óriási Ogallala víztartó réteg annyira kimerült, hogy Északnyugat-Texasban az öntözéses földterületek egyharmada a vízhiány következtében tönkrement. Kínában és Indiában, a második és harmadik legnagyobb élelmiszergyártó országokban hasonló válsághelyzet uralkodik. India déli tartományában, Tamilnáduban az öntözés következtében a talajvízszint több mint 23 métert süllyedt tíz év alatt.

▪ ELTŰNŐBEN LÉVŐ FOLYÓK: A száraz évszak során a hatalmas Gangesz már nem ér el az óceánba, mivel még előbb eltérítik a folyását. Ugyanez igaz Észak-Amerikában a Colorado-folyóra.

[Térkép a 3. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

AHOL KEVÉS A VÍZ

Vízhiánnyal küszködő területek