Az ezerarcú Róma

AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

„Úgy tűnik nekem, hogy Romulus [a monda szerint Róma egyik alapítója i. e. 753-ban] már akkor sejtette, hogy ez a város egykor a legnagyobb birodalomnak ad majd székhelyet és szállást” (CICERO, RÓMAI SZÓNOK ÉS POLITIKUS, I. E. ELSŐ SZÁZAD).

MÁS, évezredes múltra visszatekintő városokhoz hasonlóan Róma is rengeteg arcot öltött az évszázadok során, melyek nem tűntek el nyomtalanul. Szeretnéd látni őket? Akkor itt az alkalom, különösen, ha téged is meghívtak, hogy vegyél részt Jehova Tanúi kongresszusainak egyikén, melyek 2001. augusztus 10—12-én lesznek megtartva Rómában, Bariban, Torinóban, illetve Milánóban.

De melyik arcával szeretnél megismerkedni Rómának? Választhatod az ókori Rómát, a köztársasági Rómát vagy azt, amelyik a császárok korából maradt ránk. Ugorjunk az időben előrébb, hogy feltáruljon előttünk a középkori, a reneszánsz, illetve a barokk Róma is; majd végül tekintsük meg napjaink Rómáját is. De csak akkor kapunk teljes képet a városról, ha ehhez hozzávesszük a pápai Rómát, a népek Rómáját és a nemesek Rómáját is. E világváros minden zegzuga meglepetéseket tartogat számunkra.

Az ókori város

A legelső települések kunyhókból épített vaskori falvak voltak, melyek jóval az i. e. VIII. század előtt jöhettek létre. A településeket Róma dombságain építették egy olyan terület körül, mely egykor a Tevere egyik gázlója által létrehozott mélyedés volt. Mivel hajdanán a területet körülvevő dombokat könnyedén fel lehetett ismerni, az járta, hogy a város hét halomra épült: a Quirinalis, Viminalis, Esquilinus, Caelius, Aventinus, Palatinus és a Capitolium dombjára. A város különböző részei a mai napig viselik ezen nevek némelyikét.

Ha úgy döntesz, hogy ellátogatsz Rómába, ne felejts el magaddal hozni egy pontos útikönyvet és egy térképet. Sikerülhet némi fogalmat alkotnod arról, hogy mit láthatott itt egy ókori római lakos úgy 2000 évvel ezelőtt.

Irány a Forum!

„A Forum Romanum volt az ókori Róma politikai, kereskedelmi és jogi életének központja” — mondja egy útikönyv. A terület főbejárata a Via dei Fori Imperialiról nyílik. Metróval is, és több busszal is megközelíthető.

Az itt található híres műemlékek közül az egyik legkiemelkedőbb a Colosseum, vagy más néven az Amfiteátrum Flavium, a császárság korszakának szimbóluma. Ez az építmény 48 méter magas, ami egy modern 16 szintes épület magasságának felel meg. A hossza körülbelül 190 méter, a szélessége pedig úgy 155 méter. Nyolcvan bejáratán keresztül 55 000 nézőt tudott befogadni! Az építését Vespasianus császár rendelte el i. sz. 72-ben. Gondolj  majd erre, amikor megállsz mellette. Bizony, ha ezek a falak beszélni tudnának!

A közelmúltban végzett feltárások eredményei arra engednek következtetni, hogy az építményt annak a zsákmánynak köszönhetően sikerült felépíteni, melyet a római csapatok hoztak magukkal győzedelmes júdeai hadjáratukból, miután i. sz. 70-ben a hadjárat mintegy csúcspontjaként elpusztították Jeruzsálemet (Máté 24:1, 2; Lukács 21:5, 6). Az amfiteátrum több száz éven át kegyetlen gladiátori játékok helyszíne volt. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben valószínűleg egy keresztény sem halt itt mártírhalált. *

A Colosseumtól nem messze emelkedik Titusz diadalíve, mely ugyanennek a hadjáratnak a dicsőségére épült. Az ívnyílás belseje a zsidó foglyokat és a templom szent berendezéseit közszemlére tévő diadalmenet egyes jeleneteit tárja elénk. A zsidók minden bizonnyal ott is elhaladtak, ahol a diadalív áll!

Egy másik híres ókori műemlék a máig is épségben fennmaradt Pantheon, mely lenyűgöző látványt nyújt. Korábban pogány templom volt — „minden istennek” szentelt hely. Ma katolikus templomként szolgál. A római mérnöki zsenialitás e remekművét Hadrianus császár (i. sz. 76—138), Észak-Anglia híres védőfalának kivitelezője tervezte és építtette i. sz. 118 és 128 között. A rotunda magassága és átmérője egyaránt 43 méter.

A Circus Maximus, a Palatinus domb, illetve más helyek és műemlékek képzeletben visszaröpítenek minket az időben. A bibliai történelem hatodik világbirodalmának pompájára és magasztosságára emlékeztetnek a város különböző pontjain máig tornyosuló obeliszkek és metszett kőoszlopok, köztük Traianus és Marcus Aurelius diadaloszlopai.

 Róma az apostolok idejében

Bár rövid időn belül az apostoli idők keresztényiségét a hitehagyott kereszténység váltotta fel, Róma még ma is feltár nekünk néhány mozzanatot a korai keresztények életéből. Amikor például a Via Appiára látogatunk, bizonyára eszünkbe jut az a beszámoló, mely leírja, hogy Pál apostolt keresztény testvérei egészen a városig kísérték (Cselekedetek 28:14–16). Vigyáznunk kell azonban, hogy csak úgy, feltétel nélkül, ne fogadjunk el hagyományokat. Vegyük például a Forumhoz közel található, úgynevezett mamertinus börtönt. Az járja a helyről, hogy itt tartották fogva Péter apostolt, de semmilyen bibliai bizonyíték nincs arra, hogy Péter valaha is járt volna ebben a városban.

Ha a Via Appia felé látogatsz, biztosan szívesen megnéznéd a híres katakombákat is. Ezek a több kilométeres alagutak temetkezési helyek voltak. Az itt feltárt leletek, melyek a halottaknak és mártíroknak való odaadást, valamint a lélek halhatatlanságáról szóló elgondolásokat tükrözik, arról árulkodnak, hogy azok, akik ezeket az ősi temetkezési helyeket használták, már nem követték hűen Jézus eredeti tanításait. *

A reneszánsz hatása Rómára

A reneszánsz (XIV—XVI. század) felvirágzásával Róma gyökeres változáson ment keresztül, amit többek között a növekvő pápai hatalom és befolyás hatásainak köszönhetett. A pápai rezidenciákban különböző művészek, építészek és kézművesek fordultak meg. Ezen művészek közül az egyik leghíresebb Michelangelo volt. Néhány műalkotását Vatikánváros őrzi. Egyik híres műve az „Utolsó ítélet” című műalkotás, mely a Sixtusi-kápolnában látható. A kápolna mennyezetét más, általa festett, híres freskók díszítik. Ezeket a műalkotásokat megtekinthetjük, ha ellátogatunk a Vatikáni Múzeumba. Említésre méltó, hogy az „Utolsó ítélet” című festmény nem ábrázol purgatóriumot.

Ugyancsak Michelangelo alkotása a Mózes-szobor, mely a San Pietro in Vincoli templomban található. Michelangelo hatása érződik a Szent Péter-bazilika egyes részletein is. Ebben a templomban számos remekmű található, köztük Michelangelo szobra, a „Pietà” is, mely a halott Krisztust ábrázolja anyja ölében.

Jehova Tanúi figyelemre méltónak fogják találni, hogy a bazilikában többféle formában is megjelenik a héber tetragramma, mely Istennek, Jehovának a nevét jelöli. XIII. Kelemen síremlékén találkozhatsz vele, valamint abban a kápolnában, mely arról a jelenetről kapta a nevét, amikor Mária bemutatja a gyermek Jézust a templomban.

A káprázatos barokk Róma

Elmondhatjuk, hogy Róma legkáprázatosabb arca a barokk városrész vonásaiból tevődik össze. A barokk stílust egy enciklopédia szerint „a nagy méretek, valamint a drámai motívumok sokasága” jellemzi. Az irányzat a XVI. század végén született meg, a XVIII. századra pedig bizalmasabb stílusba csapott át, mely rokokó néven ismeretes. Egy híres barokk alkotás a Bernini által VII. Sándor pápának készített síremlék, amely a Szent Péter-bazilikában  látható. Bernini volt a pápák kedvenc művésze. Templomokat, palotákat, szobrokat és szökőkutakat alakított át városszerte. Csak figyeld meg a Szent Péter-bazilika előtt elterülő piazzát (teret), melyet Bernini mutatós oszlopsora ölel körül. Vagy a Piazza del Popolót, „Róma szívének hatalmas, szimmetrikus előcsarnokát”. Róma telis-tele van a barokk stílus és Bernini kézjegyeivel! Ne mulaszd el megnézni a látványos Fontana di Trevit, sem a Piazza Navona szökőkútjait, köztük a Bernini által készített Fontana di Quattro Fiumit (Négy folyam kútja) és a Fontana del Morót (A mór kútja).

A modern város

Napjainkban kevés újítás figyelhető meg a várostervezés terén. Az utolsó nagyszabású építészeti mű, az Esposizione Universale di Roma (EUR), az 1930-as években készült. Az építmény célja az volt, hogy Mussolini uralkodása idején a fasizmust dicsőítse.

A város tisztviselői azon dolgoznak, hogy megőrizzék Róma művészeti örökségét, és hogy kellő figyelmet tulajdonítsanak ezen örökség felbecsülhetetlen értékű alkotásainak, melyekkel nemcsak az utcákon és a tereken találkozhat az ember, hanem a város több mint 100 múzeumában is megcsodálhatja őket. Mielőtt azonban útra kelnél, hogy felkeresd a múzeumokat, műemlékeket és régészeti lelőhelyeket, bölcs dolog lenne utánajárni a nyitvatartási időknek az internet ezzel foglalkozó weboldalain vagy egy jó útikönyvben.

Róma vallási tekintetben is igen sokarcú, noha leginkább a Vatikánról ismert. Jehova Tanúinak a fiókhivatala is itt található, illetve egy kongresszusi termük is épült itt. A fővárosban és annak környékén majdnem 10 000 Tanú él, akik mintegy 130 gyülekezetet és csoportot alkotnak. Az olasz nyelven kívül 12 másik nyelven rendeznek összejöveteleket. Bármelyik Sala del Regnóban (Királyság-teremben) szeretettel fogadnak majd téged.

Nos függetlenül attól, hogy az ezerarcú Rómát melyik oldaláról szeretnéd megismerni, ha ránk hallgatsz, ellátogatsz ide, hiszen, ahogy a német költő, Johann Wolfgang von Goethe írta: „csak Rómában készülhetünk elő Rómára.”

[Lábjegyzetek]

 [Kiemelt rész/képek a 18–19. oldalon]

BARI — Puglia élettel teli székhelye

PUGLIA vidéke Olaszország „csizmáján” a „sarok”. (Lásd a 14. oldalon található térképet.) Az olívaolajáról és a borairól híres. Székhelye Bari. A városnak körülbelül 350 000 lakosa van. Állítólag még a római kor előtt alapították. Egy időben a várost a görög befolyás hatotta át. A rómaiak i. e. a negyedik században törtek be a területre. A várost elnevezték Bariumnak, és municipiummá tették, amivel olyan településekre utaltak, melyeket római állampolgárok laktak, és amely megőrizte független közigazgatási rendszerét.

Az első keresztes hadjárat óta (i. sz. 1096) Bari jelentősége a Keletre vezető útvonalak tekintetében egyre növekedett. Sok hajó innen indult útjára a keresztes hadjáratokban.

A „Mikulás” városa?

Bari legjelentősebb műemlékei elválaszthatatlanul kötődnek egyes történelmi eseményekhez. A San Nicola bazilika az egyik olyan építmény, mely különösen szoros kapcsolatban van Bari történelmével. Az említett Nicoláról, azaz Miklósról azt mondják, hogy a kis-ázsiai város, Mira egyik püspöke volt az i. sz. negyedik században. Az ókori időkben Nicolát életének egyes mozzanatai alapján összekeverték egy másik, hasonló nevű pappal, aki a hatodik században élt. Így Nicola eltérő legendák homályába burkolódzott. Az egyik ilyen legenda Nicolát a gyermekek védelmezőjeként tartja számon, mivel az járta, hogy Nicola feltámasztott három gyermeket, akiket egy gonosz fogadós feldarabolt és bepácolt! Nem meglepő hát, hogy a középkorban sokan Írás-ellenes hódolattal adóztak a nevének, és igen népszerűek voltak azok a kegytárgyak, melyek állítólag tőle származtak.

A Puglia-Dal Gargano al Salento című könyv szerint Nicolából — latinul Sanctus Nicolaus — „az Alpoktól északra, majd később Észak-Amerikában »Santa Claus«-t csináltak: püspöki köpönyegéből prémmel szegélyezett reverenda lett, püspöksüvegéből pedig csuklya; a szentet egy jószívű, fehér szakállú idős bácsikává alakították át, akinek  a zsákja telis-tele van ajándékokkal”. Íme, a Mikulás! *

Egyéb figyelemfelkeltő műemlékek is ékesítik a várost, de Jehova Tanúinak különösen érdekes lehet az SS. Trinità e dei SS. medici Cosma e Damiano temploma, mely az 1960-as években épült. A félkör alakú szentélyben egy mozaikkép látható, mely a tetragrammát ábrázolja.

Láttál már trullót?

Még számos érdekes helyre ellátogathatsz anélkül, hogy túl messzire kellene menned Baritól. A várostól körülbelül 55 kilométerre délkeletre Alberobellóban megnézheted a híres trullókat. A trullók különös formájú, fehér építmények, kúp alakú tetővel. Úgy is utaltak rájuk, mint fák közé épített, bizarr kősátrakra. Az építésük során csupán egymásra helyezték a köveket, habarcsot nem használtak. E miatt az építkezési módszer miatt a trullók igen ingatagnak, sőt akár veszélyesnek is tűnhetnek. Ennek ellenére még mindig állnak, noha sokuk már több száz éves. A hőszigetelésük is jó, hiszen nyáron hűvösek, télen pedig melegek.

Ha szeretsz fényképezni, akkor kétségtelenül meg szeretnéd örökíteni az impozáns Castel del Montét Baritól úgy 40 kilométerre nyugatra. A normannok kezdték meg az építését a XII. században. Egy útikönyv az írja róla, hogy „klasszisokkal jobb minden más kastélynál, mely II. Frigyessel hozható kapcsolatba. A középkor egyik legkorszerűbb nem egyházi épületéről van szó.” Az útikönyv úgy beszél róla, mint „az arányos, geometrikus építészet mintapéldányáról, melynek mindkét szintjén nyolc-nyolc szoba található”. A nyolcszögletű épület minden szegletéhez egy-egy torony kapcsolódik. Megéri idelátogatni.

Bariban körülbelül 1600 Jehova Tanúja tart összejöveteleket 18 gyülekezetben, ahol sokan mások is csatlakoznak hozzájuk. Mindannyian türelmetlenül várják, hogy üdvözölhessék a sok-sok látogatót a 2001. évi, „Isten Szavának tanítói” kerületkongresszuson, melyet a város San Nicola stadionjában fognak megtartani.

[Lábjegyzet]

[Képek]

A tetragramma az SS. Trinità e dei SS. medici Cosma e Damiano templomában

A sétány

A Castel del Monte

Trullók Alberobellóban

[Térkép a 14. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

RÓMA

BARI

[Forrásjelzés]

Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Kép a 14. oldalon]

Titusz diadalíve — a dombormű Jeruzsálem templomának a kirablását ábrázolja

[Kép a 14. oldalon]

A Colosseum

[Kép a 15. oldalon]

Marcus Aurelius diadaloszlopa

[Kép a 15. oldalon]

A Via Appia

[Kép a 15. oldalon]

A Pantheon korábban pogány templom volt, „minden istennek” szentelt hely; ma katolikus templomként szolgál

[Kép a 16. oldalon]

Michelangelo „Utolsó ítélet” című műalkotásának részlete a Sixtusi-kápolnában

[Kép a 16–17. oldalon]

Bernini Négy folyam kútja

[Kép a 17. oldalon]

Jehova Tanúi fiókhivatala

[Kép a 17. oldalon]

A Fontana di Trevi

[Kép a 17. oldalon]

A legenda szerint Róma mondabeli alapítóit, Romulust és Remust egy nőstényfarkas szoptatta