Olvasóink írják

Ápolónők Közel három éve, hogy elkezdtem ápolónőként dolgozni. Mondhatom, nem könnyű a feladatunk: szemtől szembe kerülünk a betegségekkel és a szenvedéssel. Nagyon jó érzés volt az „Ápolónők — Mihez kezdenénk nélkülük?” (2000. november 8.) című cikksorozatban arról olvasni, hogy az emberek értékelik a munkánkat! De még ennél is jobb érzéssel tölt el a Bibliának az az ígérete, hogy hamarosan nem lesz többé szükség ápolónőkre (Ézsaiás 33:24).

J. S. B., Brazília

A férjemmel betegek ápolásával foglalkozunk magánúton. Ez a cikksorozat nagyon nagy ösztönzést adott nekünk. Segített, hogy derűlátóbb legyen a szemléletmódunk mind a szakmánkat, mind a betegeinket illetően. Nagyszerűen sikerült ez a cikksorozat!

S. S., Németország

Mindig azt hittem, hogy az ápolónők nem olyan fontosak, mint az orvosok. De ezeknek a cikkeknek a segítségével megértettem, hogy az ápolónőknek nagy szerepük van a lelki fájdalmak enyhítésében. Általuk kapják meg a betegek azt a megértést és támogatást, melyet az orvosok a sok teendőjük miatt gyakran nem tudnak megadni. Küldtem egy-egy példányt a volt osztálytársaim közül többeknek is, akik jelenleg ápolást tanulnak.

F. G., Olaszország

Köszönöm szépen ezeket az együttérzést és megértést tükröző cikkeket. Ápolónő vagyok, és a szakmám segített, hogy több szempontból is érettebbé váljak. Többek között emiatt kezdtem el gondolkozni az élet célján, és ez indított arra is, hogy tanulmányozzam a Bibliát. Még soha senki nem köszönte meg a munkámat olyan nagyszerű módon, mint ahogyan azt az Ébredjetek!-nek ez a száma tette. Sokszor fogom még fellapozni, ha bátorításra van szükségem!

J. D., Cseh Köztársaság

Köszönöm szépen ezt a cikksorozatot. Sok-sok éve dolgozom ápolónőként. Annyira együtt érzek a betegeimmel, hogy amikor szemcseppet csepegtetek a szemükbe, nekem is könny szökik a szemembe. Biztos vagyok benne, hogy az ápolónők örömmel fogják fogadni az Ébredjetek!-nek ezt a számát szerte a világon.

L. A. R., Egyesült Államok

Babafogak Egy fogorvosi rendelőben dolgozom, és a munkámba az is beletartozik, hogy megtanítom az anyukáknak, hogyan óvhatják meg az apróságok fogait. A „Védjük az érzékeny fogacskákat!” (2000. november 22.) című cikk nagyon sok segítséget nyújt, mivel elmondja, hogy az erjedés és a baktériumok milyen károkat okozhatnak. Minden anyukának, aki megfordul nálam, adok egy példányt. Az eredmények? Csodálatosak!

T. C. S., Brazília

Nyugtalan láb Most fejeztem be a „Ha a lábad nyugtalan . . .” (2000. november 22.) című cikk olvasását. Már 18 éve küszködök ezzel a rendellenességgel. Eddig azt hittem, hogy egyedül én vagyok ilyen. Sokat sírtam már elkeseredettségemben, és azért is, mert nem tudom kialudni magam. Már mindenféle gyógyszert kipróbáltam. Természetesen az egyetlen megoldás, ami véget vethet ennek, az Jehova Királysága.

S. T., Skócia

Meglepődtem a cikk olvasásakor, mivel olyan pontosan leírta a tüneteimet. Bár hivatalosan nem diagnosztizáltak nyugtalanláb-szindrómával, jólesik tudni, hogy nem egyedül küszködöm ezzel a problémával. Most tanulom, hogy hogyan lehet úgy együtt élni a rendellenességemmel, hogy a legtöbbet hozzam ki a helyzetemből, nem úgy, ahogyan azt eddig tettem. Mivel most már tudom, hogy mit tegyek, amikor jönnek a kellemetlen érzések, érzelmileg is sokkal jobban vagyok.

K. A., Japán

Negyvenhárom éves vagyok, és még mindig felébreszt az éjszaka közepén a lábamban és a karomban futkározó bizsergés. Mielőtt elolvastam a cikket, azt hittem, hogy ilyen csak velem történik. Fogalmam sem volt róla, hogy mások is ugyanúgy szenvednek, mint én. Nagyon hálás vagyok az ilyen cikkekért, melyek segítenek az embereknek tudomást szerezni ezekről a nem mindennapi rendellenességekről.

D. L., Kanada