Önkéntesek munka közben

PÉNTEK délutánonként Sirley, egy középkorú brazíliai tanárnő, átalakítja nappaliját tanteremmé. Kettő óra felé megérkezik az egyik tanítványa, Amélia. Ő egyetlen óráról sem hiányzik, és már jobban tud olvasni, mint sok középiskolás. Amélia 82 éves.

Amélia annak a több mint 60 nyugdíjasnak a példáját követi, akik olyan ingyenes írni-olvasni tanuló osztályokban végeztek, melyeket Sirley a szülővárosában vezet. Nemrégiben Sirley önkéntes munkájáról beszámolt a Jornal do Sudoeste című brazíliai napilap. Miután az újságcikk megjegyezte, hogy Sirley „igen kedvező hatással van a közösségében élő emberek életére”, azt mondta, hogy olyan hatékony módszerrel tanítja az időseket, hogy „azok, csupán 120 óra után leveleket tudnak írni, el tudják olvasni az újságokat, elboldogulnak a számok világában, és képesek mindennapos teendőket elvégezni”. A cikk hozzáteszi, hogy Sirley a Jehova Tanúi által elkészített Learn to Read and Write * című füzetet használja tankönyvként.

A szégyenteljes érzésektől a méltóságteljes életig

Sirley egy másik tanulója, a 68 éves Dona Luzia elmeséli, hogy szégyellt másokkal beszélgetni, mielőtt megtanult írni és olvasni. Még a vásárlás is nehézséget jelentett számára. „Most leveleket írok más városokban élő rokonaimnak, és én kezelem a pénzemet. Senki sem fog többé megrövidíteni” — mondja mosolyogva. Maria, aki szintén 68 éves, visszaemlékszik arra, hogy mennyire szégyenkezett, amikor az ujjlenyomatát nyomta rá „aláírásként” a nyugdíjszelvényére. „Úgy éreztem, mintha nyomorék  lennék” — mondja. De az írást-olvasást oktató óráknak köszönhetően Maria most már boldogan írja alá nevét.

A tanulók és a végzettek dicséretei annyira népszerűvé teszik Sirley ingyenes programját, hogy a nappali szoba egyre zsúfoltabbá válik. Nemsokára az osztály átköltözik egy tágasabb helyre.

Kitüntetést érdemlő program

Sirley Jehova Tanúja. Bizonyára tudsz arról a bibliai oktatómunkáról, melyet Jehova Tanúi végeznek önkéntes szolgálatként. Ám nem csak Sirley ér el sikereket. Azok az írás-olvasás  tanfolyamok, melyeket Királyság-termek százaiban vezetnek Brazília-szerte, már több mint 22 000 embernek segítettek ebben az országban, hogy megtanuljon írni és olvasni.

A világ más részein is siker koronázta Jehova Tanúi hasonló programjait. Burundiban, egy afrikai országban például a Felnőttek Írás- és Olvasásoktatásának Nemzeti Hivatala (az Oktatásügyi Minisztérium egyik intézménye) annyira elégedett volt a Tanúk írást-olvasást oktató programjának az eredményeivel, hogy a program négy tanárának kitüntetést adott át „kemény munkájáért, melyet a tanárok abba fektettek, hogy megtanítsanak másokat olvasni”. A kormánytisztviselőkre különösen az volt nagy hatással, hogy az írást és olvasást elsajátítóknak a 75 százaléka felnőtt nő volt — ez a csoport az, mely rendszerint vonakodik közreműködni ilyen programokban.

Mozambikban 4000 tanuló van beiratkozva a Tanúk írást-olvasást oktató osztályába, és az elmúlt négy évben több mint 5000-en tanultak már meg írni és olvasni. Az egyik korábbi osztály tanulója ezt írta: „Szeretném őszinte értékelésemet kifejezni. Hála az iskolának, tudok írni és olvasni.”

Segítség, amely „gyakorlatias, és nem formális”

A segélyakciók szervezése egy további önkéntes szolgálat, melyben Jehova Tanúi  részt vesznek. Nem is olyan régen egy Párizshoz közeli raktárban csak úgy sürögtek-forogtak az emberek. Mintegy 400 önkéntes fordította arra a hétvégéjét, hogy élelmiszert, ruhákat és gyógyszereket dobozoljon be. Mire véget ért a hétvége, kilenc nagy konténer állt szállításra készen. Ezek csaknem 1 millió dollár értékű segélyszállítmánnyal voltak telepakolva. Nem sokkal később a szállítmány eljutott a háború sújtotta Közép-Afrikába. Itt a helyi Tanúkból álló önkéntesek gyorsan szétosztották a küldeményt. Az adomány legnagyobb része szintén a Tanúktól származott.

Az egyik kinshasai (Kongói Demokratikus Köztársaság) újság elismerően úgy beszélt Jehova Tanúi humanitárius munkájáról, hogy az „gyakorlatias, és nem formális”. Azok a tisztviselők is, akik az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosának Hivatalában (UNHCR) dolgoznak, a támogatásukról biztosították a Tanúkat. Az UNHCR egyik kongói demokratikus köztársasági tisztviselőnőjének annyira tetszett a Tanúk által szervezett segélyakció rendezettsége, hogy az önkéntesek rendelkezésére bocsátotta az autóját. Ez a helyi lakosok számára is lenyűgöző volt. Amikor a megfigyelők látták, hogy milyen gyorsan jutnak el a segélyszállítmányok minden szükségben levőhöz, némelyikük csodálkozva megkérdezte: „Hogyan tudták megszervezni azt, hogy mindenkihez eljussanak?”

Jehova Tanúi segélyakciói és írást-olvasást oktató programjai csak két példa arra, hogy milyen munkában foglalatoskodnak a Tanúk több évtizede világszerte. Ám a Tanúk az önkéntes munka egy másik formáját is végzik — és ez egy olyan szolgálat, melynek valóban maradandó haszna van. A következő cikkben erről fogunk beszélni.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 6–7. oldalon]

Változóban az önkéntesek világa

Miközben Julie üzleti útjai során bejárja a földet, zsúfolt időtervében szakít időt arra, hogy valamilyen önkéntes munkát végezzen — néhány órát itt, egy napot ott. Nemrégiben, amikor Dél-Amerikában volt, egy délutánján egy Santiagóhoz (Chile) közeli árvaházban segédkezett. Julie szerint az utazás „nagyszerű lehetőségeket” nyit az önkéntes munka végzésére.

Julie-hoz hasonlóan több és több önkéntes van, aki hajlandó áldozni az idejéből — de egyre kevesebbet belőle. „Ez egy új irányzat — mondja Sara Meléndez, egy olyan kutatócsoport elnöke, mely statisztikákat állít össze az önkéntes munkáról. — Az emberek jelentkeznek önkéntesnek, de csak rövid távra.” Ennek következtében a szervezőknek gondot okoz az önkéntesek hiánya, és azzal küszködnek, hogy embereket találjanak a programjaikhoz.

„Rugalmas önkéntesség”

Néhány szervező úgy érzi, hogy az önkéntesek szemléletmódjának a változása vezetett az új irányzat kialakulásához, vagyis ahhoz, hogy az önkéntesek rövidebb időre vállalnak önkéntes munkát. „Az »itt vagyok, ameddig szükség van rám« jellegű önkéntesség nem létezik többé — jelenti ki egy önkéntes csoportokkal foglalkozó szaktanácsadó, Susan Ellis. — Az emberek nem kötelezik el magukat.” Eileen Daspin újságírónő ugyanígy vélekedik. Miután önkéntes csoportok vezetőivel beszélgetett az önkéntesek hiányáról, azt a következtetést vonta le, hogy „az önkéntességre súlyos hatással van az, hogy az emberek félnek hosszú távú kötelezettséget vállalni”.

A New York Cares nevű szervezet vezetője, a cikksorozatban már korábban idézett Kathleen Behrens viszont úgy érzi, hogy azok, akik rövid időre lesznek önkéntesek, nem az elkötelezettség hiánya miatt tesznek így, hanem időhiány miatt. Azok a személyek, akik a heti minimum 50 óra munka mellett a gyermekeikről vagy idős szüleikről gondoskodnak, egyszerűen nem tudnak rendszeresen önkéntes munkát vállalni. „Már maga az, hogy ezek az elfoglalt emberek még mindig az életük részévé teszik, hogy szolgáljanak a közösségüknek, azt mutatja, hogy igen erős bennük az elkötelezettség érzése” — mondja.

Behrens asszony szerint az ilyen időhiányban szenvedő önkénteseknek a „rugalmas önkéntesség” a megoldás. Manapság sok önkéntes szervezetnek még egynapos programjai is vannak. „Ez lehetővé teszi, hogy az emberek érdemleges részt vállaljanak az önkéntes munkából, és elég rugalmas ahhoz, hogy időszakosan lehessen végezni.”

Ezenkívül egyre többen vállalnak olyan önkéntes munkát, melyet az otthonukban, a számítógépükön tudnak végezni. Adatokat táplálnak be, és kutatómunkát végeznek. „Az on-line önkéntesség talán a legszokatlanabb, s egyesek szerint a legígéretesebb formája annak, amit egyre többször »rugalmas önkéntességnek« neveznek” — írja a The Wall Street Journal.

[Kiemelt rész/képek a 8. oldalon]

Segítségnyújtás Kóbéban

1995 januárjában óriási pusztítást vitt véghez egy földrengés, mely a virágzó kikötővárost, Kóbét (Japán) sújtotta. Ötezer áldozatával ez volt a legtöbb emberéletet követelő földrengés Japánban 1923 óta. Jehova Tanúi Japánban és a világ más részein azonnal nekiláttak, hogy segélyakciókat szervezzenek az áldozatok megsegítésére. Miután létrehoztak egy segélyalapot, három munkanapon belül több mint egymillió dollárnyi hozzájárulás érkezett. A legkülönfélébb segélyszállítmányok kezdtek Kóbéba áramlani.

Egy keresztény vén, aki részt vett a segélyakcióban, észrevette, hogy a Királyság-termében rövid idő alatt több adomány gyűlt össze, mint amennyit fel tudnának használni. Mihez kezdjenek a felesleggel? Ez a vén azt javasolta, hogy osszák meg az adományt egy közeli kórházzal. A Tanúk megpakoltak egy furgont, és áthajtottak a törmelékeken. Az út órákig tartott, noha rendes körülmények között néhány percet vett volna igénybe. A kórházban felajánlották a főorvosnak a szállítmányukat — takarókat, matracokat, pelenkákat, friss gyümölcsöket és vény nélkül kapható gyógyszereket. Az orvos boldog volt, és azt mondta, hogy a kórház örömmel elfogad bármit, amit a Tanúk adni tudnak. A gyümölcsnek különösen örültek, mivel nem volt elég friss élelmiszer minden betegnek.

A Tanúk lepakolták a rakományt, az orvos pedig ott állt, és csendesen figyelt, bár sürgős dolga lett volna. Majd alázatosan meghajolt, és köszönetet mondott. Miközben a testvérek elhajtottak, az orvos még mindig ott állt, hogy kimutassa, mennyire hálás. Az a vén, aki ezt az egészet szervezte, megjegyezte, hogy ez a kórház később nagyon együttműködő lett, amikor Jehova Tanúit kezelte.

[Kiemelt rész/képek a 9. oldalon]

Önkéntes munka, mely mások javára válik

Amikor Burundi egy kis közösségében, Kabeziben egy Jehova Tanúiból álló önkéntes csoport Királyság-termet szeretett volna építeni, a helyi elöljáróság vezetője egy szokatlan kéréssel állt elő. Megkérdezte, hogy a Tanúk megjavítanák-e az utat, amely az építkezési terület mellett halad el. A Tanúk boldogan beleegyeztek, hogy helyrehozzák a megrongálódott utat. A munkát munkagépek nélkül végezték el. Az önkéntesek annyira jól dolgoztak, hogy a helyi tisztviselők értékelésüket fejezték ki a Tanúk kemény munkájáért és készséges szelleméért. Azután az önkéntesek nekiláttak, hogy felépítsék a fenti képen látható Királyság-termet. A helyi Tanúknak most már van egy csodálatos épületük, mely az elkövetkező években előmozdítja majd a bibliai oktatómunkát. Igazán elmondható, hogy az önkéntes munkának a maga számtalan formájával sokféle haszna van.

[Képek a 6–7. oldalon]

Sirley-t megelégedéssel tölti el, hogy megtaníthat másokat olvasni

[Forrásjelzés]

Nelson P. Duarte-Jornal do Sudoeste