Figyeljük a világot

Titokzatos túlélés

Noha Franciaország erdőit erőteljesen megtépázták az 1999 decemberében végigsöprő hatalmas viharok, nemrégiben végzett megfigyelések szerint a nagyvadakban nem esett akkora kár, amekkorára számítottak, számol be a párizsi napilap, a Le Monde. Egy 10 000 hektáros terület átfésülése után csupán 20 tetemet találtak az ország keleti részén fekvő, letarolt erdőkben — 10 szarvasbikát, 5 őzet és 5 vadkant. Engedelmeskedve a számunkra „mindmáig titokzatos ösztöneiknek”, az állatok módot találtak a túlélésre. Talán kidőlt fák alatt húzódtak meg, de az is lehet, hogy tisztásokon csapatokba verődve vészelték át a viharokat. Jean-Paul Widmer, Franciaország Nemzeti Erdészeti Hivatalának munkatársa megjegyzi: „Kevesebbet tudunk a szarvasok és a vaddisznók [viselkedéséről], mint az oroszlánokéról, vagy a többi, távoli országokban élő vadállatokéról.”

Turistaosztály-szindróma

Az elmúlt nyolc év során 25 utas „halt meg úgynevezett turistaosztály-szindrómában” a japán Narita repülőtérre való érkezése után, jelenti a The Daily Yomiuri című újság. A nevével ellentétben a „turistaosztály-szindróma” az első osztályon utazókat is érinti. Ha valakinek több órán keresztül kell egy helyben ülnie, az akadályozhatja a vérkeringést a lábaiban, és vérrögök kialakulását idézheti elő. Ha a vérrög feljut a tüdőbe, légzési zavarok léphetnek fel, vagy az illető meg is halhat. A Narita repülőtérre érkező utasok közül évente 100-150-en tapasztalják a szindróma valamilyen formáját, mondja Makino Tosiro, a Nippon Orvosi Egyetemhez tartozó Új Tokió nemzetközi repülőtér klinikájának igazgatója. Azt javasolja, hogy „azok az utasok, akiknek 7-8 órát vagy még annál is többet kell egyhuzamban repülniük, igyanak a szokásosnál nagyobb mennyiségű vizet, és előzzék meg a gondokat azáltal, hogy például időnként kinyújtóztatják és hajlítgatják a lábaikat”.

Eltűnőben a tokiói tél

„Azon napok számának éves átlaga, melyeken fagypont alatti hőmérsékletet mértek Tokióban, a XX. század folyamán 95 százalékkal csökkent” — tudósít a The Daily Yomiuri. Az 1990-es évek során a városban évente átlagosan csupán 3,2 olyan nap volt, amikor fagypont alá esett a hőmérséklet, míg az évszázad első tíz évében 61,7 ilyen napot számláltak. A Japán Meteorológiai Intézet egyik tapasztalt meteorológusa elmondta, hogy a hőmérséklet a globális felmelegedés következtében nem tud olyan alacsonyra süllyedni, mint korábban. A szakember aggódik, hogy Tokióban hamarosan már csak az emlékezetekben fognak élni „az igazán hideg telek”. Az intézet szerint, ha nem csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértékét, a XXI. század folyamán világviszonylatban 1-3,5 Celsius-fokos felmelegedésre számíthatunk. Japánban egy 3,5 Celsius-fokos melegedés azt jelentené, hogy Tokióban olyan tikkasztó hőség uralkodna, mint ma Nairobiban.

Visszatér a szifilisz

Franciaországban évtizedekig szinte egyáltalán nem kellett számolni a szifilisszel. Az elmúlt évben azonban az orvosok arra figyeltek fel, hogy ez a szexuális úton terjedő betegség újfent járványos méreteket ölt, elsősorban a homoszexuálisok körében, olvashatjuk a Le Figaro című francia napilapban. Hasonló helyzetről számolt be Nagy-Britannia és Írország 2000-ben. A szifilisz baktérium okozta betegség. Korai szakaszában a bőrön figyelhetők meg elváltozások és sebek, ha viszont nem kezelik, az idegrendszert, valamint a szív- és érrendszert támadja meg. A szifilisz visszatérte azért ad okot aggodalomra, mert „az orvosok fiatalabb nemzedékei teljesen ismeretlen betegséggel állnak szemben, hiszen képzésük során egyetlenegy ilyen esetet sem vizsgáltak meg”, számol be a napilap. Ezért megtörténhet, hogy helytelenül diagnosztizálják a betegséget, ami késlelteti a hatékony gyógykezelés alkalmazását. Az ilyen és ehhez hasonló betegségek vizsgálatával foglalkozó specialisták szerint a szifilisz visszatérte valószínűleg veszélyes szexuális szokásokra vezethető vissza. Ha a félelmeik beigazolódnak, ez a jelenség „egy újabb AIDS-hullám kirobbanásának” az előjele lehet.

Néhány jó tanács az idősebb turistáknak

Az idősebb korosztály tagjai közül egyre többen utaznak kevésbé fejlett országokba, ahol sokuk megbetegszik, mert baktériummal fertőzött ételt vagy vizet fogyaszt, közli a Tufts University Health & Nutrition Letter. Ennek következménye az „utazók hasmenése”, mely még súlyosabb betegségekhez vezethet a 60 éves vagy annál idősebb embereknél. Ha az ember nem egy modern nagyváros egyik első osztályú  szállodájában vagy éttermében étkezik, a Health & Nutrition Letter a következőkre figyelmeztet:

□ Ne igyunk csapvizet, és fogmosáshoz se használjuk. Csak palackozott, forralt vagy fertőtlenített vizet szabad igénybe venni. Ne rakjunk jégkockát az italunkba, hacsak nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a víz, amiből készítették, tiszta volt.

□ Kizárólag teljesen átsült halat vagy húsfélét együnk.

□ Ne fogyasszunk tejtermékeket, melyeket nem pasztőröztek, és ne együnk nyers zöldségeket.

□ Csak olyan gyümölcsöt fogyasszunk, melyet, miután tiszta vízben megmostunk, mi magunk hámozunk meg. A gyümölcs meghámozása után, mielőtt még hozzálátnánk az evéshez, mossunk kezet.

□ Nem szabad utcai árusoktól ételt vásárolni, még akkor sem, ha meleg ételt árulnak.

„Belső menekülők” áradata

„Számuk ugyanannyi, mint a HIV-fertőzötteké, és kétszer annyi, mint a menekülteké. A nemzetközi segélyezési közösség »belső menekülőknek« hívja őket” — jelenti a The Independent című londoni újság. Bár az országban dúló háború miatt kénytelenek elhagyni az otthonukat, a saját hazájukban maradnak. Az ENSZ becslése szerint világszerte 25-30 millió ilyen kitelepült személy él. A legtöbben nem menekülttáborokban élnek, hanem más családokkal, vagy az utcán. Az ENSZ ezzel foglalkozó programjának fő szervezője, Dennis McNamara azt mondja, hogy sok ember nem külföldön keres menedéket, hanem inkább „megpróbál olyan közel maradni az otthonához, amennyire csak teheti, hiszen ott van a megművelendő földje”. A segélyszervezetek sokszor nem kapnak engedélyt ezeknek az embereknek a felkutatására. Ezeknek a kitelepülteknek mintegy 90 százalékát nők és gyermekek képezik. McNamara hozzáteszi: „A férfiak háborúznak, de a nők és a gyermekek esnek áldozatul. A nőknek állandóan félniük kell attól, hogy az ellenséges hadsereg valamelyik tagja megerőszakolja őket.”

„Nyelvi” érdekesség

Hogyan tud egy kaméleon elkapni más gyíkokat, nem beszélve madarakról, melyek saját súlyának akár tíz százalékát is kitehetik? Mostanáig azt hitték, hogy az áldozat rátapad a kaméleon nyelvének durva és ragadós felületére. De ez még nem adott magyarázatot arra, hogy hogyan tud ez a teremtmény viszonylag nehéz állatokat is elkapni. Hogy rájöjjenek a titok nyitjára, antwerpeni (Belgium) tudósok videokamerákat használva gyorsfelvételeket készítettek a kaméleon villámgyors nyelvéről mozgás közben, jelenti a Bild der Wissenschaft-Online nevű német tudományos hírszolgálat. A tudósok észrevették, hogy amikor a kaméleon kinyújtja a nyelvét, a nyelv vége bunkószerű formát vesz fel. Majd mielőtt lecsapna az áldozatra, két izom összehúzódásával a nyelv vége szívótölcsérré alakul át, mely rátapad a kiszemelt állatra.

Terjeszkedő sivatag

„Azzal, hogy Dél-Európa egyes területei elsivatagosodnak — amit a talaj romlásának és az éghajlatváltozásnak a végzetes kombinációja eredményez —, a Szahara átlépi a Földközi-tenger térségét” — számol be a The Guardian című londoni napilap. Egy ENSZ-konferencián, melyet 2000 decemberében hívtak össze az elsivatagosodás megfékezéséért, egy szakember kifejtette, hogy szerinte ez részben a globális gazdálkodásnak tudható be, amellyel sok kisgazdálkodó nehezen tudja felvenni a harcot. Ezért a kisgazdálkodók otthagyják földjeiket, melyek több ezer éven át meg lettek őrizve a lépcsőzetes kialakítás és a gondos öntözés által. Ez pedig végül oda vezet, hogy a talajt elhordja a víz. Dél-Olaszország, Spanyolország és Görögország helyzete a legválságosabb. De az elsivatagosodás Bulgáriában, Magyarországon, Romániában, Moldovában, Oroszországban és Kínában is egyre nagyobb gondot jelent. Klaus Töpfer, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának vezérigazgatója kijelentette: „A talaj egy természeti forrás, mely cseppet sem nélkülözhetőbb az emberi jóllét megteremtésében és a környezet szempontjából, mint a tiszta víz és a friss levegő.”

Megvan, honnan ered az Amazonas!

Egy 22 főből álló kutatócsoport minden kétséget eloszlatott afelől, hogy „honnan ered a világ legnagyobb folyója, véget vetve ezzel a már évtizedek óta tartó találgatásnak és az egymásnak ellentmondó megállapításoknak”, olvashatjuk a londoni The Timesban. Az Amazonas kicsiny patakocskaként indul Peruban az Andok déli részéről, egy Nevado Mismi nevű, 5000 méter magas hegycsúcsról, majd egy füves, mocsaras völgyön át kanyarog. Miután egyesül más patakokkal és folyókkal, 6000 kilométert tesz meg, míg eléri az Atlanti-óceánt. A csoport vezetője, Andrew Pietowski így beszél a helyről, ahonnan a folyó ered: „Nagyon szép a táj. Az ember egy zöldellő völgyben találja magát egy lenyűgöző, majdhogynem fekete szikla tövében, mely 40 méter magasan tornyosul felette. Hihetetlen az ott uralkodó csend és nyugalom.”