Látogass el az elbűvölő Milánóba és Torinóba!

AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

EGY olaszországi út magával ragadó élmény lehet. Az ételek, a borok, a tájak, a történelem, a kultúra, a zene és a nyelv mind-mind hozzájárul, hogy szívedbe zárd ezt az országot. Az idei nyár remek alkalom lenne egy kirándulásra, különösen azoknak, akiket meghívtak Jehova Tanúi itt megrendezendő valamelyik kongresszusára. Elviszünk most egy rövid utazásra két kiemelkedő olasz városba és a környékükre.

Milánó — Olaszország igazi fővárosa?

Az üzleti élet és az ipar szempontjából Milánót gyakran emlegetik Olaszország igazi fővárosaként. A többi olasz városhoz képest kevésbé híres a történelmi nevezetességeiről és a művészeti alkotásairól. A modern stílus itt szemmel láthatóan túlsúlyban van a régihez viszonyítva. De azért van Milánóban néhány olyan kiemelkedő műalkotás és építészeti remekmű, amely a város régmúltba visszanyúló történelméről tesz tanúságot.

Ezen a vidéken i. e. 600 körül telepedtek le a gallok, az az ősi kelta nép, mely a mai Franciaország területéről érkezett. I. e. 222-ben a rómaiak elfoglalták a várost, és latinosan Mediolanumnak nevezték el, ennek a mai megfelelője Milánó. Az évszázadok folyamán az Itáliai-félsziget megosztott, leigázott terület volt, amely csak a XIX. század második felében nyerte el önállóságát. Milánó tehát a betolakodók végtelen sorának volt kénytelen behódolni. A vidék urai között voltak a lombardok is, akik valószínűleg Skandináviából származtak. Róluk kapta a nevét Lombardia, az a régió, amelynek a székhelye Milánó.

Látogass el a városba!

Milánó történelme — Olaszország többi részének a történelméhez hasonlóan — a katolikus egyház befolyásának jegyében zajlott. Nem csoda tehát, hogy a dóm, vagyis a katedrális Európa harmadik legnagyobb temploma és a világ egyik leghatalmasabb gótikus temploma. Körülbelül 150 méter hosszú, és valósággal elvész a tornyok, valamint a több mint 3000 szobor és vízköpő szörny erdejében. Az építése  1385-ben kezdődött el, és öt évszázadon át tartott. Ma, amikor valamit túl sokáig tart elvégezni, az olaszok azt szokták mondani, hogy olyan, mint „a dóm építése”.

A bibliaolvasó embereknek érdekes lesz látni Isten nevét — annak „Jahve” formáját — a dóm homlokzatának egyik gótikus stílusú felső ablakában. A homlokzat külső részét számos bibliai történet ábrázolása díszíti.

Az egyik olyan épület, amely a város jelképévé vált, a Castello Sforzesco (Sforza-kastély). A XV. században építtette a Sforza család, Milánó akkori ura. Az épület most számos múzeumnak ad otthont. Az egyik híres termében olyan freskók láthatók, melyeket egyesek Leonardo da Vincinek, a neves művésznek és tudósnak tulajdonítanak.

Leonardo legismertebb festményei között van a XV. századi, reneszánsz stílusú Santa Maria delle Grazie kolostor freskója. Jézust ábrázolja az úgynevezett utolsó vacsorán, és az egyik leghíresebb reneszánsz festményként emlegetik. Egy másik múzeum, a Galleria di Brera őrzi az egyik legnagyobb itáliai festménygyűjteményt olyan ismert művészek munkáiból, mint Bellini, Raffaello, Tintoretto és Caravaggio.

Az Ambrosiana Könyvtárat és Képtárat a Biblia tanulmányozói értékelni fogják, ugyanis itt található a Muratori-töredék. Ez a Keresztény Görög Iratokról készült latin nyelvű katalógus az i. sz. II. század végén keletkezett, és megerősíti az „Újszövetség” kánonját. *

Ugyanebben a könyvtárban található az Ambrosian O 39 sup. nevű kódex, mely az i. sz. IX. század végéről való, és az isteni nevet a tetragrammával adja vissza, a héber kvadrátírás jeleivel (geometrikus jelek, melyek egy-egy képzeletbeli négyzetet töltenek be), ahogyan a New World Translation of the Holy Scriptures​—With References * is említi. A könyvtár tulajdonában más régi bibliafordítások is vannak, valamint a Codice Atlantico nevű gyűjtemény, amely Leonardo da Vincinek több mint 2000 rajzát és tudományos jegyzetét tartalmazza.

Jó, ha a turisták gondolnak arra, hogy sok múzeum és könyvtár régi épületekben kapott helyett, amelyek lenyűgözően szépek, de mostanában hamar megtelnek a turisták  egyre növekvő özöne miatt. Sokszor előre be kell jelentkezni az ilyen helyekre, és némelyik múzeumban korlátozzák a látogatás hosszát.

Mielőtt búcsút vennénk a történelmi Milánótól, a zenerajongók biztosan szeretnék megnézni kívülről a Scalát, amely a világ egyik leghíresebb operaháza. Ha valakinek nem áll módjában megtekinteni egy előadást, akkor is elmehet a múzeumba, ahol számtalan kiállított tárgy őrzi zenészek és híres énekesek emlékét. *

Ha megtekinted Milánó modern részét — a felhőkarcolókat és a stadiont is —, átfogó képet kapsz Európa egyik leggazdagabb városáról. Biztosan tetszeni fog Milánó változatossága, szépsége és hosszú történelme. Akik odavannak a vásárlásért és a látnivalókért, azok nyilván el szeretnének jutni az óriási II. Viktor Emánuel Galéria nevű, fenséges üvegmennyezettel és kupolával fedett csarnokba.

Nem fogod megbánni, hogy eljöttél Milánóba! De most utazzunk nyugat felé, Olaszország egyik teljesen más jellegű nagyvárosába.

Torino — egy másik gyöngyszem Olaszországban

Torino, a körülbelül egymillió lakosú város a Pó-síkság legkeskenyebb pontján helyezkedik el, a Nyugati-Alpok lábánál, a francia határtól kevesebb mint 100 kilométerre. A várost lenyűgöző „amfiteátrumként”  veszik körül az alpesi hegyek, melyek szédítő magasságokat érnek el. Annak a tartománynak, amelyben Torino fekszik, szinte a felét hegyek, erdők és völgyek alkotják. Autóval kevesebb mint egy óra alatt el lehet jutni a hegyi üdülőhelyekre. Két órán belül pedig a Ligur-tenger valamelyik fürdőhelyére lehet érni.

Torino története visszanyúlik a rómaiak felbukkanása előtti időkre. Eredetileg a taurininak nevezett nép települt le itt, majd római kolónia alakult ki, amelynek a maradványai a történelmi városrészben még most is megtalálhatók. Középkori hatások is érződnek, de a város legtöbb épülete a XVII. és XVIII. században épült, ezért a belváros utcáit szegélyező házak stílusát a barokk uralja.

Torinóban található a világ egyik legjobb Egyiptom-múzeuma. A Nílus mentén kialakult ókori civilizáció tárgyaiból álló rendkívüli gyűjteményét csak a kairói gyűjtemény múlja felül. Ha csak néhány órás városnézésre megy is el valaki, abba is belefér, hogy megcsodálja a város történelmi és művészeti központját, a Palazzo Madamát, a Palazzo Realét, valamint a Mole Antonellianát, amely közel 170 méteres magasságával még nem is olyan régen Európa legmagasabb kőépülete volt. Mint a város jellegzetes építményét, néha a párizsi Eiffel-torony torinói megfelelőjeként emlegetik. Aztán ott van még a Valentino Park botanikus kertje, pázsitja, sétányai és szökőkútjai, valamint egy középkori vár: egy XV. századi piemontei falu festői szépségű, hű mása.

Torino Olaszország egyik legfontosabb ipari központja. Itt gyártják a FIAT (Fabbrica Italiana Automobili Torino) típusú autókat. Ha érdekelnek a régi autók, látogass el a Museo dell’Automobilébe, amely a várostól körülbelül 3 kilométerre fekszik, és 150 veterán autóból álló gyűjteménnyel dicsekedhet. Vannak közöttük Bugattik, Maseratik és Lanciák. Magától értetődő, hogy Torino jelenlegi lakosságának mintegy a fele a gépkocsigyártással valamilyen módon összefüggő munkával keresi a kenyerét.

Jehova Tanúi Torinóban és Milánóban

A Torino környéki völgyekben évszázadokig rengeteg valdens tevékenykedett. Ők a protestáns reformáció vándor prédikátorainak a leszármazottai voltak. Ezért nem meglepő, hogy Charles Taze Russell, akinek vezető szerepe volt a korai Bibliakutatók között (ahogy akkoriban Jehova Tanúit ismerték), egy 1891-es európai útja során kapcsolatba került egy helyi valdens lelkipásztorral, Daniele Rivoire-ral. Russell megállapodott vele, hogy Rivoire segít olaszra fordítani jó néhány bibliatanulmányozási segédeszközt. 1903-ban megalakult a Bibliakutatók első csoportja ezen a területen. Amikor Russell 1912-ben visszatért Olaszországba, mintegy 40 személy tartott rendszeresen keresztény összejöveteleket egy pinerolói épületben, Torino közelében. 1925-ben pedig megtartották az első olasz kongresszusukat Pinerolóban.

Torinóban a Bibliakutatókról szóló első kézzelfogható emlékek tehát az 1920-as évekből valók. Jehova Tanúi 1946-ban küldtek először misszionáriusokat Olaszországba. Ők segítettek szilárd alapokra helyezni a Tanúk munkáját. Az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején megalakultak Torinóban az első gyülekezetek. Most körülbelül 13 000 Jehova Tanúja él a városban és tartományában. És mit mondhatunk Milánóról?

Egy kicsivel több mint egy évig Milánóban volt a Jehova Tanúit képviselő olaszországi fiókhivatal. 1948-ban átköltözött Rómába. A háború utáni első kongresszust egy milánói színházban tartották 1947-ben. Az ország minden részéről jöttek résztvevők, mintegy 700-an. Az 1963-as „Örökkévaló jó hír” nemzetközi kongresszust a milánói Vigorelli kerékpárstadionban tartották, amely akkoriban talán Európa leghíresebb kerékpár-versenypályája volt.

Jehova Tanúi modern kori prédikálómunkáját nagy siker koronázta Milánóban. Most 57 gyülekezet működik a városban, több mint 4000 tevékeny evangéliumhirdető él itt, és van egy kongresszusi terem is, melynek egy átalakított városi színház ad otthont.

Igazán érdemes ellátogatni Milánóba és Torinóba. Akármikor jössz is el, valószínűleg barátságos fogadtatásban és felejthetetlen élményben lesz részed.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 27. oldalon]

A torinói lepel — Vajon valódi?

Torino talán leghíresebb látványossága az a lepel, amely egyesek szerint ugyanaz a halotti lepel, amellyel Krisztus testét borították be. Egy útikönyv elmagyarázza: „A leghíresebb — és legvitatottabb — ereklyét a torinói dómban őrzik.” A dóm egyik kápolnájában bármikor megtekinthető egy légmentesen lezárt, golyóálló üvegből készült ládában, mely közömbös gázzal van megtöltve. A könyv így folytatja: „1988-ban azonban szertefoszlott a lepelről szőtt mítosz: szénizotópos kormeghatározással kimutatták, hogy a lepel nem készülhetett a XII. század előtt.” *

[Lábjegyzet]

[Térkép a 24. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

MILÁNÓ

TORINO

[Forrásjelzés]

Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Kép a 24. oldalon]

A milánói dóm

[Kép a 24. oldalon]

Milánóban a modern stílus szemmel láthatóan túlsúlyban van a régihez viszonyítva

[Képek a 25. oldalon]

Milánó: a Scala (fent) és a II. Viktor Emánuel Galéria (jobbra)

[Kép a 25. oldalon]

Leonardo da Vinci „Utolsó vacsora” című alkotása

[Forrásjelzés]

Scala/Art Resource, NY

[Kép a 26. oldalon]

Egy felvonóhídon át lehet bejutni a középkori várba Torinóban

[Kép a 26. oldalon]

A Mole Antonelliana Torinóban; a tornya közel 170 méter magas

[Kép a 26. oldalon]

A Pó kettészeli Torinót