Tévhitek és tények az öregségről

Sok elképzelés kering az időskorról. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az öregedéssel és egészséggel foglalkozó programja keretében megjelentetett egy kiadványt, amelynek a címe „Ageing​—Exploding the Myths” (Öregedés — Lelepleződnek a tévhitek). A kiadvány több, az öregkorral kapcsolatos tévhitről rántja le a leplet. Vizsgáljunk meg néhányat.

Tévhit: A legtöbb idős az iparilag fejlett országokban él.

Tény: A földön élő 580 millió idős több mint 60 százaléka a fejlődő országokban él. Ezekben az országokban egyre többen érik el az időskort a jobb egészségügyi ellátás és higiénia, valamint a jobb lakások és élelemellátás miatt.

Tévhit: Az idősek semmit sem tudnak tenni másokért.

Tény: Az idősek rengeteget segítenek azzal, hogy elvégeznek olyan munkákat, amelyekért nem kapnak fizetést. Például az Egyesült Államokban a felmérések szerint 2 millió gyermekről a nagyszülei viselnek gondot, és közülük 1,2 millió a nagyszülőknél is lakik. Így az idősebbek lehetővé teszik, hogy a gyermekeik dolgozhassanak, mialatt az unokáiknak védelemről, élelemről, oktatásról gondoskodnak, és kulturális értékeket osztanak meg velük. Ezenkívül a fejlett ipari országokban sok önkéntes szervezet nem tudna az idősek hatékony segítsége nélkül működni. Óriási szükség van az idősek nyújtotta fizikai és lelki támogatásra is. Néhány fejlődő országban, ahol a felnőtt lakosság 30 százaléka is AIDS fertőzött lehet, az idősebbek gondoskodnak a beteg felnőtt gyermekeikről, és az árván maradt unokáikról, ha majd a gyermekeik meghalnak.

Tévhit: Az idősebbek azért hagyják ott a munkahelyüket, mert már nem tudják tovább végezni a munkájukat.

Tény: Leginkább az oktatás és a képzettségbeli hátrány miatt hagyják ott, vagy az idősek elleni előítélet miatt, és nem közvetlenül az időskor miatt.

Tévhit: Az idősebbek nem akarnak dolgozni.

Tény: A készségüktől és képességüktől függetlenül az idősebbeket gyakran kiszorítják a fizetett állásokból. Különösen, ha nagy a munkanélküliség, sokan úgy érvelnek, hogy az idősebbek hagyják ott az állásukat, és adjanak helyet a fiatal álláskeresőknek. Ám ha egy idősebb dolgozó idő előtt otthagy egy állást, azt nem feltétlenül egy fiatalabb kapja meg. Egy fiatalabb munka nélküli álláskeresőnek lehet, hogy nincs meg a jártassága ahhoz, hogy egy idősebb munkáját átvegye. A tapasztalt, idősebb munkások biztosítják a folyamatos termelékenységet, és hozzájárulnak a munkaerő stabilitásának fenntartásához.

A WHO hozzáteszi, hogy mindennek a tudatában a világ társadalmának úgy kellene tekintenie az idősödő korosztályra, mint a szakértelem forrására, amelyet hasznosan fel lehet használni. A WHO öregedéssel és egészséggel foglalkozó programjának vezetője, Alexandre Kalache ezért megjegyezte, hogy „az országoknak . . . úgy kellene az idősekre tekinteniük, mint a problémák megoldásainak lehetséges forrásaira, és nem úgy, mint a problémák okozóira”. Ez bizony tény és való.