A színpompás bundás

AZ ÉBREDJETEK! KANADAI ÍRÓJÁTÓL

„A hátsó lábukra állnak, a hátsó felükre ülnek . . . , még horkolnak is alvás közben . . . Intelligensek, kíváncsiak, gyorsan tanulnak, jól alkalmazkodnak, és látszólag ugyanolyan természetük van, mint nekünk.”

A FENTI mondatokat a vadvilág biológusa, Wayne McCrory mondta a világ egyik legritkább medvéjéről, vagyis a Kanada északnyugati partján élő fehér színű feketemedvéről (baribálról). A tudományos világot először William Hornaday, a New York-i Zoológiai Társaság egyik tagja ismertette  meg ezzel a medvével 1900-ban. Miközben medvebőröket vett jegyzékbe, melyek Victoria (Brit Columbia) városából származtak, ráakadt egy szokatlan példányra. A medvebőr krémszínű volt, és halvány aranysárga színben játszott, a formája pedig olyan volt, mint a feketemedvéé.

A felfedezésétől fellelkesülve Hornaday meghívta Francis Kermode-ot, a Brit Columbiai Tartományi Múzeum igazgatóját, hogy segítsen további információt gyűjteni arról, amit Hornaday a medvék új fajának gondolt. 1905-ben Hornaday Ursus kermodeinek, azaz kermodmedvének nevezte el ezt az állatot, amivel elismerését fejezte ki azért, hogy Kermode további példányok és információ után kutatott.

A kermodmedvék a feketemedvék családjába tartoznak, ám a színük nem mindig olyan, amilyenre a nevük enged következtetni. A kermodmedvék hazájában élő bennszülött indiánok cimsian nyelven Moksgm’olnak, vagyis fehérmedvének nevezik az állatot. Láttak már narancssárga, gesztenyebarna, aranyszínű, világossárga, kékesszürke, sőt fekete-barna-fehér foltos medvéket is.

A biológusok még mindig nem tudják, miért vannak fehér kermodmedvék; némelyek úgy vélik, hogy egy véletlen genetikai mutáció lehet felelős ezért az elütő színért. Valójában csupán minden tizedik kermodmedve volt fehér azok közül, amelyeket láttak. Ez a bundás állat, mely Kanada Csendes-óceán felőli, északnyugati partjainál él, mindenképpen páratlan a maga nemében, és többet érdemel annál, hogy csak felszínesen ismerjük meg.

Látogatás a kermodmedvék területére

A kermodmedvék körülbelül 75 000 négyzetkilométeren találhatók meg Brit Columbia északabbra levő partjainál. Ha 600 kilométert utazol Vancouverből északnyugat felé, eljutsz a Princess Royal-szigetre és a Douglas Channel területére, Kitimat közelébe. A partoktól úgy 150 kilométerre északkelet felé, a Skeena-folyó mellett éli mindennapjait Terrace fakitermelő közössége. Ez a terület a kermodmedve hazájának a szíve, és azt mondják róla, hogy a legérintetlenebb és leggazdagabb vadon Nyugat-Kanadában.

Ha szeretnéd legalább megpillantani ezt a fehér csavargót, akkor olyan vezetőhöz kell társulnod, aki jól ismeri a vadont és a kermodmedve szokásait. Ezek a medvék legnagyobb valószínűséggel októberben bukkannak fel, amikor Brit Columbia folyóvizeiben ívó lazacok ezrei nyüzsögnek. Az évnek ebben az időszakában a kermodmedvék lejönnek a hegyekből, hogy a lazacokból csemegézzenek. A lakomázó medvék táplálkozási szertartását jellemezve egy megfigyelő ezt mondta: „Kiválasztják a nekik tetsző halat, rárakják az egyik mancsukat a fejére, majd letépik a bőrt a kopoltyú felett, s ekkor feltárul a hús, amelyet behabzsolhatnak.”

Milyenek is valójában?

A kermodmedvék látszólag barátságosak, aranyosak és játékosak, de valójában, mint minden medve, kiszámíthatatlanná és veszélyessé válhatnak. A látásuk állítólag nem túl jó. Kicsi, kúp alakú orruk és hosszúkás orrlyukuk úgy lett megtervezve, hogy a lehető legjobb szaglóérzékük legyen. Noha esetlennek látszik a mozgásuk, nagyon gyorsak; a mérések szerint rövid távon némelyikük még a több mint 50 kilométer/órás sebességet is eléri!

A kifejlett nőstények 130-190 centiméter magasak, és 50-180 kilogrammot nyomnak. A hímek nagyobbak, s a súlyuk olykor meghaladja a 200 kilogrammot. Amikor a kermodmedvék a hátsó lábukra állnak, magasságuk eléri a 250-275 centimétert. Az is elmondható róluk, hogy jó úszók. Egy halőr egyszer megfigyelt egy medvét, mely a közeli szigetek egyikéről úszott a szárazföldre. Amikor csónakjával közelebb evezett a mackóhoz, meglepve tapasztalta, hogy a medve a víz alá merül, s a víz alatt úszik, és csupán levegőt venni jön fel a felszínre.

Találkozás az emberekkel

Amikor a medvék megérzik, hogy az embertől is remélhetnek élelmet, gyakran elvesztik óvatosságukat vele szemben, és nagyon is agresszívvá, veszélyessé válhatnak. Az ilyen medvéket gyakran elpusztítják. Ezért ha következő alkalommal találkozol egy élelemért kuncsorgó medvével a vadonban, emlékezz arra, hogy ha enni adsz neki, nem csupán magadat teszed ki veszélynek, hanem hozzájárulsz a medve korai halálához is.

Ha erre az érdekes medvére gondolunk, lenyűgözhet minket az a sokféleség, mely a medvék családját jellemzi. Milyen csodálatosak és gyönyörűségesek Isten teremtésművei, és micsoda felelősség, hogy az embernek gondot kell viselnie ilyen elbűvölő teremtményekre!

[Kép forrásának jelzése a 27. oldalon]

Howie Garber/www.wanderlustimages.com