Az apák létfontosságú szerepe

„EGYRE több fiatal férfi szeretne aktív szerepet betölteni a gyermeknevelésben. A 21 és 39 év közötti férfiak 82 százaléka úgy döntött, olyan időterv szerint dolgozik, amelybe belefér, hogy több időt töltsön a családjával” — olvasható a kanadai The Toronto Star című újságban egy, a Harvard Egyetem egyik nemrégiben készült tanulmányáról szóló cikkben. A felmérésben, melyben 21 és 65 év közötti amerikai férfiak és nők közül 1008-an vettek részt, a fiatalemberek 71 százaléka azt mondta, hogy „lemondana a fizetése egy részéről azért, hogy több időt tölthessen a családjával”.

Miért akar sok apa többet foglalkozni a gyermekével? David Blankenhorn, aki alapító tagja egy olyan szervezetnek, amely a felelősségteljes és elkötelezett apaság előmozdításán fáradozik, megjegyezte, hogy 1994-ben egy 1600 amerikai férfi bevonásával készült felmérés során a férfiak 50 százaléka mondta, hogy gyermekkorában az apukája nem elégítette ki az érzelmi szükségleteit. A mai apák nem akarják ezt megismételni.

Ha az apák tevékenyen foglalkoznak gyermekeikkel, az jó hatást válthat ki. A The Toronto Star azt írta az Egyesült Államok Népjóléti Minisztériuma által közzétett egyik kutatás után, hogy ha az apák együtt étkeznek a gyermekeikkel, együtt kirándulnak velük, segítenek nekik a házi feladat elkészítésében, akkor „kevesebb gond van ezeknek a gyermekeknek és serdülőkorúaknak a magatartásával, jobban be tudnak illeszkedni a társaságba, és jobb eredményeket érnek el az iskolában”.

Az előbb említett gondolatok arra mutatnak rá, hogy egy gyermeknevelést előirányozó elrendezés ma éppolyan gyakorlatias, mint amikor azt több mint háromezer évvel ezelőtt írásba foglalták. A család Létrehozója konkrétan arra utasította az apákat, hogy tevékenyen vegyenek részt a gyermeknevelésben (Efézus 3:14, 15; 6:4). Azt a tanácsot kapták az apák, hogy véssék gyermekeik szívébe az Isten iránti szeretetet, és beszéljenek velük Isten parancsairól. Isten azt mondta nekik, hogy ezt tegyék, ’amikor otthon tartózkodnak, s amikor úton vannak, amikor lefekszenek, s amikor fölkelnek’ (5Mózes 6:7, Katolikus fordítás).

A gyermeknevelés mindkét szülő felelőssége. A Biblia erre figyelmezteti a gyermekeket: „Hallgasd . . . a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd” (Példabeszédek 1:8, kiemelés tőlünk). Az apa szerepe létfontosságú. Magában foglalja azt is, hogy támogatja és tiszteli az anyát, valamint részt vesz a gyermeknevelés feladatában. Ezenfelül időt kell fordítania arra is, hogy felolvasson a gyermekeknek, valamint beszélgessen velük. Ezzel az apa a gyermek fontos érzelmi szükségleteit elégíti ki.

Kétségtelen, hogy a Biblia a legmegbízhatóbb forrás, ahonnan tanácsokat és ésszerű alapelveket kaphatunk egy jól működő család felépítéséhez. Az az apa, aki hatékonyan kielégíti családja szellemi és érzelmi szükségleteit, valamint gondoskodik arról anyagilag, teljesíti Istentől kapott felelősségét.