Figyeljük a világot

Hamisított kövület

„A jura időszakban a tengerekben cirkáló ragadozó 200 m[illió] éves, megkövesedett csontváza 116 éven át díszítette a cardiffi Walesi Nemzeti Múzeumot” — írja a The Guardian című brit napilap. „Azután a cardiffi kiállításszervezők úgy döntöttek, hogy e tengerjáró, húsevő Ichthyosaurus (halgyík) maradványaira ráfér egy kis szépítés — s ekkor jöttek rá, hogy bizony rászedték őket.” Caroline Buttler preparátor elmondta: „Amikor eltávolítottunk öt réteg festéket, megállapítottuk, hogy ez egy alaposan kidolgozott hamisítvány.” „Kétfajta Ichthyosaurus meg néhány ügyesen hamisított csont keveréke volt.” Ám a múzeum nem szabadult meg tőle, hanem a hamis kövület példájaként kiállítja.

Fertőzött hegyi tavak

A hegyi tavak nem olyan tiszták, mint ahogy azt gondolnánk. „Még a legmagasabban fekvő tavak is tele vannak szennyező anyagokkal, mint például a Sölden [Ausztria] nevű kisváros fölötti Schwarzsee” — jelenti a natur & kosmos című német magazin. A magasan fekvő tavak halaiban 1000-szer annyi a DDT mennyisége, mint az alacsonyabban elhelyezkedő tavak halaiban. De vajon miért van ez így? A trópusi országokban a párolgás útján a mérgező vegyi anyag a levegőbe kerül, és a légáramlatok a világ más részeire viszik. A hideg területeken — mint amilyenek a hegyi tavak is — a DDT részecskéi cseppfolyósodnak, és csapadék formájában lehullanak. A „jéghideg hegyi tavak olyanok, mint a csapdák: elkapják a DDT-t a légkörből” — olvasható a magazinban. A DDT nevű, emberekre és állatokra nézve mérgező rovarölő szert Európában már több mint 20 éve betiltották, ám a fejlődő országokban még mindig használatban van.

Egyedi síremlékek

„Új temetkezési szokás alakult ki: bizarr sírköveket készíttetnek az emberek” — számol be a L’Express című francia hírmagazin. A sírkészítők ajánlata a következő: egyedi síremlékeket emelnek 25 színben, új formákban és újnak számító anyagokból, például színes üvegből vagy fémből. Az eddig elkészült síremlékek ejtőernyőt, kutyát és tehenet, vonatroncsot, valamint egy hatalmas hordót ábrázolnak — ez utóbbit egy borkereskedő rendelésére készítették. Egy nagyobb vállalat azt állítja, hogy évente legalább 80 olyan sírdíszt készítenek, mely motorkerékpárt ábrázol. A cikk szerint lehet, hogy más országokban az előírások korlátozzák, hogy a síremlék csak a felső résznek és a fedőlapnak nevezett részből állhat, ám a francia törvények támogatják az egyéni hitnézeteket, és „építési szabadságot” adnak a sírhely tulajdonosának.

Vigyázat, ólomveszély!

„Ha a gyermeke hajlamos megrágni vagy a szájába venni az ékszereket, amelyek ólmot tartalmazhatnak, akkor azonnal dobja ki azokat”— javasolja egy kanadai egészségi tanácsadó. Laboratóriumi vizsgálatokat végeztek az olcsó bizsukon, melyeket általában a gyermekeknek szoktak venni, és kiderült, hogy a legtöbb mintadarab 50-100 százalékban tartalmaz ólmot. „Már az is káros hatással lehet a csecsemőkre és a kisgyermekekre a szellemi fejlődés és a viselkedésbeli fejlődés tekintetében, ha csupán kis mennyiségű ólom kerül a szervezetükbe” — írja a beszámoló. Persze a vizsgálathoz szükséges felszerelések nélkül nehéz megállapítani az ólomtartalmat, ezért aztán a jobbára olcsó gyermekékszerekkel legjobb lenne azt tenni, amit a National Post című újság javasol: „Ha kétségei vannak, inkább dobja ki.”

A vadvilág védelmének nyitja

„A vadvilág megőrzésének nyitja a természetes környezet védelme” — tudósít a Times of Zambia című újság. A beszámolóból kiderül, hogy a vadvilág populációinak megcsappanásában a legfőbb kiváltó ok a természetes környezet pusztítása. A fő bűnösnek többek között „a túlzott legeltetés, a tüzek, a talajpusztulás [és] a földművelés” számít. „Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdaság nélkülözhetetlen, feltétlenül szükségünk van rá” — magyarázza a cikk, de a Times of Zambia azt írja, hogy ahol a mezőgazdaság „a rossz minőségű talaj miatt nem annyira gazdaságos”, ott a természetes környezetet meg lehetne őrizni. Amikor a háziállatokat hajtják ki ezekre a területekre, a szervezetük nem tud küzdeni az olyan élősködők ellen, mint mondjuk az atkák és a kullancsok, míg „a vadon élő állatok természetüknél fogva ellenállóbbak ezekkel a kártevőkkel szemben” — akár úgy, hogy fürdőznek a sárban, akár úgy, hogy hemperegnek a porban, vagy a madarak megtisztogatják őket.

 Jogi győzelem Oroszországban

A The New York Times 2001. február 24-i száma erről tudósít: „Jehova Tanúi a mai napon [február 23-án] nagy horderejűnek ígérkező győzelmet arattak egy moszkvai bíróságon az ügyészekkel szemben, akik azt akarták elérni, hogy e csoport tevékenységét tiltsák be egy 1997-es törvény alapján, amelyben megtiltották a gyűlöletet vagy türelmetlenséget szító vallási szekták működését.” A tárgyalást 1999. március 12-én elnapolták, és öt szakértőt bíztak meg azzal, hogy tanulmányozza a Tanúk hitnézeteit. Az ügy majdnem két évig fel volt függesztve. Majd miután 2001. február 6-án a tárgyalást újra megnyitották, a bíróság kevesebb mint három hét alatt meg tudta állapítani, hogy az ügyészség vádjai alaptalanok. A vád képviselői azonban kérték a Moszkvai Városi Bíróságot, hogy rendelje el az ügy újratárgyalását. Május 30-án a kérelemnek helyt adtak, és az ügyet újratárgyalásra visszaküldték első fokra. A Los Angeles Times a következőket írta: „a misszionáriusi tevékenységeket hevesen ellenző, orosz ortodox egyház volt az 1997-es vallási törvény egyik fő indítványozója, mely törvény sok felekezetet kényszerített arra, hogy nehézkes bejegyzési folyamatnak vesse alá magát.” A Tanúk jogi győzelme — melyet a moszkvai hatóságok megfellebbeztek — jó hír azoknak, akik aggódnak az oroszországi vallásszabadságért.

Jó üzlet az adományruha

A Südwest Presse című német újság szerint az adományruháknak „csupán igen kis hányada” érkezik meg a valóságban azokhoz, akik nagyon nélkülöznek. Németországban évente több mint 500 000 tonna ruhát adományoznak az emberek a szükségben lévők megsegítésére. De az adományokat gyűjtő szervezetek általában eladják ezeket a ruhákat kereskedelmi vállalatoknak, így több százmillió német márkát hozó üzletet csinálnak az adományruhákból. Az adományt gyűjtők sokszor nem tudják, mi történik az összegyűlt holmikkal. A cikk megjegyzi: „Ha intézkedni szeretne, hogy az ön által adományozott ruha tényleg a szegényekhez kerüljön, akkor saját kezűleg juttassa el nekik, vagy küldje el egy, a válságövezetben élő, megbízható személynek.”

Miért gond a gyerekeknek a kommunikáció?

A Berliner Morgenpost című lap tudósításában az áll, hogy egy berlini gyermekgyógyász társaság szóvivője a túlzott tévénézést és a számítógép-használatot nevezi meg a fiatalok kommunikációs gondjainak okaként. Kifejtette még, hogy a gyermekeknek — különösen azoknak, akik még nem járnak iskolába — kevesebb időt kellene tévénézéssel vagy számítógépezéssel tölteniük, és ehelyett többet kellene kommunikálniuk valóságos személyekkel, akik ösztönözni tudják őket. Ezenfelül a nagy-britanniai The Sunday Times beszámolt egy új kutatásról, mely azt sugallja, hogy „a húszas-harmincas éveikben járó személyek közül egyre többen szenvednek súlyos emlékezetkiesésben”, valamint képtelenek „megkülönböztetni a fontos dolgokat a jelentéktelenektől”, mivel „fokozottabb mértékben hagyatkoznak a számítógépes technikára”.

Eltűnőben lévő nyelvek

Egy brazil és német közös vállalkozás a tervek szerint írásban fogja rögzíteni azokat az őshonos brazil nyelveket, amelyeket a kihalás veszélye fenyeget, tudtuk meg a Folha de S. Paulo című brazil újságból. A kutatók reménykednek, hogy meg tudják őrizni a trumai, aveti és cuicuro nyelvet, azáltal hogy digitális adatbankot készítenek az ilyen nyelvű szövegekről és hangokról. Aryon Rodrigues nyelvész szerint Brazília eredetileg 1200 őshonos nyelvéből már csak 180 él. Ezek közül legalább 50 nyelvet kevesebb mint 100 ember beszél. Az egyiket, a makú nyelvet mindössze egy 70 éves özvegyember beszéli Brazília északi részén. Rodrigues elmondta, hogy csak úgy lehet megőrizni egy nép kultúráját, ha megóvják az őshonos nyelveket a kihalástól.

Hulladékgondok Mexikóvárosban

Mexikóváros hulladékának harminc százaléka a közutakon hever, s ez a hulladék káros környezetszennyező anyaggá válhat, olvasható egy nemrégiben készült beszámolóban, a mexikóvárosi El Universal című újságban. Aarón Mastache Mondragón környezetvédelmi miniszter rámutatott, hogy Mexikóváros hulladékának csupán 10 százalékát dolgozzák fel újra, és körülbelül 50 százaléka biológiailag nem bomlik le. Az Újrafeldolgozók Országos Intézetének adatai alapján egy kartondarab egy hónap alatt bomlik le, egy bambuszág egy-három hónap alatt, egy pamuttörülköző egy-öt hónap alatt, egy gyapjúzokni egy év alatt, egy festett faanyag kicsivel több mint egy év alatt, egy bádogdoboz 100 hónap alatt, egy alumíniumdoboz 200-500 év alatt és egy üvegpalack több mint egymillió év alatt bomlik le.