Meg fog szűnni a trauma okozta stressz!

TALÁN háborús veterán vagy, akit rémálmok és emlékképek üldöznek, mintha a háború a mai napig nem ért volna véget. Talán kegyetlen erőszak — mint például a nemi erőszak — áldozata vagy, és úgy érzed, meghalt benned valami a szörnyű élmény során. Vagy lehet, hogy egy számodra kedves személy természeti katasztrófa vagy baleset áldozata lett, és rettenetesen fájdalmas nélküle élni.

Töprengtél már azon, hogy megváltozhatnak-e ezek az érzések? Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a válasz: igen! Addig is mindenki, akit trauma ért, vigaszra lelhet Isten Szavában, a Bibliában.

Segítség a traumával való küzdelemhez

Közel kétezer évvel ezelőtt Pál apostolnak rettenetes élményekben volt része, még az élete is kockán forgott. Néhány ilyen élményéről beszámol a Biblia lapjain. „Nem kívánjuk, testvérek, hogy tudatlanságban legyetek a nyomorúság felől, amely Ázsia tartományban ért bennünket, hogy erőnket meghaladó, rendkívüli nyomás nehezedett ránk, úgyhogy még életünk felől is igen bizonytalanok voltunk. Bizony, úgy éreztük magunkban, hogy megkaptuk a halálos ítéletet” — írta Pál (2Korintus 1:8, 9).

Noha nem tudjuk, hogy pontosan milyen eseményről beszélt itt Pál, mindenesetre az biztos, hogy megrázó élmény volt (2Korintus 11:23–27). Ő hogyan küzdött meg a trauma hatásaival?

Az Ázsiában elszenvedettekre gondolva ezt írta: „Áldott legyen Jézus Krisztusnak, a mi  Urunknak Istene és Atyja, a gyöngéd irgalmasságok Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban, hogy képesek legyünk megvigasztalni a mindenféle nyomorúságban levőket azon vigasztalás által, amellyel minket vigasztal az Isten” (2Korintus 1:3, 4).

Igen, van segítség azoknak, akiknek traumát okozó élményben volt részük, méghozzá „a gyöngéd irgalmasságok Atyjától és minden vigasztalás Istenétől”. Hogyan kaphatjuk meg ezt a vigasztalást?

Hogyan kaphatunk segítséget?

Először is kérjünk segítséget. Ha úgy érezzük, nincs elég lelki erőnk hozzá, emlékezzünk, hogy mások is éreztek így. Azok, akiknek sikerült felülkerekedniük az ilyen érzéseken, rendszerint boldogan segítenek másoknak. Pál apostolhoz hasonlóan gyakran úgy érzik, hogy a vigasztalással, amelyet Istentől kaptak a próba idején, szeretnének „mindenféle nyomorúságban levőket” megvigasztalni. Bárki, aki szeretne támogatást kapni Jehovától, a „minden vigasztalás Istenétől”, bátran kérjen ehhez segítséget Jehova Tanúi egyikétől — közülük is egy olyan személytől, akinek a társaságában nem érzi feszélyezve magát.

Legyünk állhatatosak az imában. Ha nehéznek találjuk az imádkozást a bennünk kavargó düh miatt, kérjünk meg egy szellemileg képesített személyt, hogy imádkozzon velünk (Jakab 5:14–16). Amikor Jehova Istenhez beszélünk, ne feledjük ’minden aggodalmunkat őrá vetni, mert ő törődik velünk’ (1Péter 5:7). A Szentírás több helyen kiemeli, hogy Isten minden egyes szolgájával személyesen törődik.

A 94. zsoltár írója nagy valószínűséggel óriási megrázkódtatást élhetett át, mert ezt jegyezte le: „Ha Jehova nem lett volna segítségemre, lelkem csakhamar a csendességben lakott volna. Amikor így szóltam: »Bizony megtántorodik a lábam«, a te szerető-kedvességed, ó, Jehova, fenntartott engem. Amikor megsokasodtak bennem nyugtalanító gondolataim, a te vigasztalásaid simogatták lelkemet” (Zsoltárok 94:17–19, NW).

Néhányan, akik trauma okozta stresszel küzdenek, különösen nagy gyötrelmeken mennek át a ’nyugtalanító gondolatok’ miatt, melyek időnként oda vezetnek, hogy pánikszerű félelem vagy rettenetes düh lesz úrrá rajtuk. A szívből jövő ima azonban ’fenntarthat’ minket, amíg ezek az érzések kavarognak bennünk. Gondoljunk úgy Jehovára, mint egy szerető szülőre, magunkra pedig, mint kisgyermekekre, akiket ő szeretetteljesen védelmez. Emlékezzünk a Biblia ígéretére, hogy ’az Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak, meg fogja őrizni szívünket és gondolkodási képességünket Krisztus Jézus által’ (Filippi 4:7).

A gyógyulás fokozatosan megy végbe, függetlenül attól, hogy hol sérültünk meg — a testünkben, az elménkben vagy a szellemiségünkben. Ezért nem lenne ésszerű azt gondolni, hogy az  ima azonnali békét eredményez azok számára, akikben egy megrázó élmény mély sebeket ejtett. Ennek ellenére a kitartó imádkozás létfontosságú. Segíteni fog a betegnek, hogy ne tudjon elhatalmasodni rajta a kétségbeesés a trauma okozta érzelmek miatt.

Olvassuk Isten Szavát, és elmélkedjünk rajta. Ha nehéznek tűnik a koncentrálás, megkérhetünk valakit, hogy olvasson velünk vigasztaló bibliai beszámolókat. Választhatnánk olyan verseket, melyek megmutatják, hogy mennyire gyengéden törődik Jehova a hűséges szolgáival, még ha megannyi gyötrelmes és elkeserítő érzéssel küzdenek is.

Jane, akiről az előző két cikkben már szót ejtettünk, a Zsoltárok könyvében sok vigasztaló bibliaverset talált. Íme néhány közülük: Zsoltárok 3:2–9; 6:7–9; 9:10, 11; 11:1–7; 18:6, 7; 23:1–6; 27:7–9; 30:12, 13; 31:13, 20–23; 32:7, 8; 34:19, 20; 36:8–11; 55:6–10, 23; 56:9–12; 63:7–9; 84:9–11; 130:1–6. Ne próbáljunk meg egyszerre túl sok bibliaverset elolvasni, hanem inkább elmélkedjünk a verseken egy kicsit, és szánjunk időt az imára is.

Soha nem volt még ennyi gyötrelem

Sajnálatos módon nem meglepő, hogy annyira elszaporodott a nemi erőszak, a gyilkosság, a háború és az ezekhez hasonlóan értelmetlen erőszakos tettek elkövetése. Miért nem? Azért, mert Jézus Krisztus azt mondta, hogy napjainkra „a törvénytelenség növekedése” lesz jellemző. Majd hozzátette: „a legtöbb ember szeretete kihűl majd” (Máté 24:7, 12).

Az utóbbi időben a trauma okozta stressz sokakat gyötör, és ez jórészt pontosan azoknak az eseményeknek tudható be, amelyekről Jézus beszélt. Ahogy a Biblia a Máté 24. fejezetében,  a Márk 13. fejezetében és a Lukács 21. fejezetében kifejti, Jézus elmondta, hogy abban az időben, amikor ez a világ a végéhez közeleg, nemzetközi háborúk és természeti katasztrófák lesznek, növekedni fog a törvénytelenség, és egyre inkább kihűl majd a szeretet. De ahogy Jézus rámutatott, a szabadulás sincs messze.

Miután Jézus kifejtette, hogy a világ minden részén el fognak szaporodni a traumát okozó események, és hogy ezt követően egy „nagy nyomorúság” veszi kezdetét, rámutatott, hogy mit kell tennünk: „egyenesedjetek föl, és emeljétek föl fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok” (Máté 24:21–31; Lukács 21:28). Tehát amint látjuk a világ állapotát egyre romlani, biztosak lehetünk benne, hogy a nagy nyomorúságban, mely majd eljön erre a gyötrődést okozó rendszerre, végül minden gonoszság megszűnik, és utána egy igazságos új rendszer veszi kezdetét (1János 2:17; Jelenések 21:3, 4).

Ne lepődjünk meg, hogy a szabadulásunk csak azután jön el, hogy a gonoszság és az erőszak elérte csúcspontját. Isten hasonló módon hozta el ítéletét Noé napjainak hajdani világára, valamint Szodoma és Gomorra hitvány lakóira is. Az isteni ítélet végrehajtásának eme történelmi példái megmutatják, hogy mire számíthatunk a jövőben (2Péter 2:5, 6).

Véget ér a trauma okozta stressz

Ha valamelyikünk poszttraumásstressz-szindrómával (PTSD) küzd, talán kételkedik abban, hogy a fájdalmas emlékek egyszer szertefoszlanak. Pedig bizton állíthatjuk, hogy igenis így lesz, és tovatűnnek ezek az emlékek! Az Ézsaiás 65:17-ben (Újfordítású revideált Biblia) Jehova Isten kijelenti: „új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.” (Kiemelés tőlünk.) Noha úgy tűnhet, hogy a lelki sebek, melyeket egy múltban ért megrázkódtatás okozott, soha nem fognak begyógyulni, ez a vers arról biztosít minket, hogy eljön a nap, amikor ezek a sebek már nem tudnak fájdalmat okozni nekünk.

Ma, több mint egy évvel azután, hogy megkísérelték megerőszakolni, Jane Jehova Tanúi egyik általános úttörőjeként (teljes idejű evangéliumhirdetőjeként) szolgál. „Miután a tárgyalás befejeződött, és elítélték a tettest, ami a támadástól számítva több mint nyolc hónap után történt meg, végre újból úgy érezhettem, hogy önmagam vagyok — mondta Jane nemrégiben. — Tavaly ilyenkor még elképzelni sem tudtam azt a békét és boldogságot, melyet most érzek. Hálás vagyok Jehovának azért a csodálatos reménységért, hogy majd örökké élhetek, és azért, hogy megoszthatom ezt a reménységet másokkal” (Zsoltárok 27:14).

Ez a reménység mindenkibe életet önthet, aki a poszttraumásstressz-szindróma miatt kétségbeeséssel és bénító érzelmi fásultsággal küzd.

[Kép a 8. oldalon]

A keresztény összejövetelek látogatása segíthet a küzdelemben

[Képek a 8–9. oldalon]

Isten Szavának az olvasása és az ima életet tud önteni az emberbe

[Kép a 10. oldalon]

Hamarosan nem lesznek többé traumát okozó események