Változnak a nézetek az időskorról

HÁNY éves kornál kezdődik az időskor? Ahány ember, annyiféle válasz van erre a kérdésre. A tizenévesek gondolkodás nélkül öregnek titulálnak mindenkit, aki túllépte a huszonötöt.

Figyeljük csak meg azonban, hogy az operaénekesek sokkal később élik virágkorukat. A The Sun​–Herald című ausztrál napilap egyik beszámolója pedig a következőt állítja azokról, akik minden erejükkel azon vannak, hogy feljebb kerüljenek a hivatali ranglétrán: „Általános érvényű igazság napjainkban, hogy ha elérted a negyvenet, és még nem sikerült feljebb kerülnöd, ne is próbálkozz tovább.”

Elterjedt nézetek

Néhányan úgy vélekednek, hogy az idősebb embereket könnyebben érik balesetek, lassan tanulnak, és fizikai állapotuk gyorsan romlik. De csakugyan helyénvalóak ezek a feltételezések? Nos, az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint egész Európában „minden harmadik, autóbaleset okozta haláleset egy 25 éven aluli személlyel hozható kapcsolatba”. Ezenkívül az embernek 30-40 éves kora között romlik a legrohamosabb mértékben az egészsége, és semmi sem utal arra, hogy egy egészséges ember veszítene szellemi képességeiből, amint idősödik.

Mi a helyzet azzal az elképzeléssel, hogy az idősek magától értetődően betegségekkel küszködnek? „Sokan hisznek abban a mesében, hogy a betegség együtt jár az öregedéssel” — mondja a The Medical Journal of Australia. A tények azonban azt mutatják, hogy az idősek viszonylag jó egészségnek örvendenek, és nem érzik magukat öregnek. Néhányuk az amerikai politikus, Bernard Baruch álláspontján van, aki ezt mondta: „Ha engem kérdeznek, az időskor mindig a nálam tizenöt évvel idősebbeknél kezdődik.”

Akkor hát miért van az, hogy az idősek oly gyakran megkülönböztetéssel, sőt időnként leplezetlen előítélettel találják szembe magukat? A válasz elsősorban az idősödésről kialakult nézetekben keresendő.

Az időskorról kialakult nézetek

„Amerikát megrészegíti a fiatalság. A médiát is megbolondították az idősekkel kapcsolatos elképzelések” — állítja Max Frankel a The New York Times Magazine-ban. Arról panaszkodik, hogy „a média veteránjait mondhatni száműzték az iparból”. Ez segíthet megfejtenünk egy napjainkra jellemző, látszólag ellentmondásos helyzetet, melyre a The UNESCO Courier című folyóirat mutatott rá: „Soha . . . nem létezett még egy olyan társadalom, mely ekkora erőfeszítéseket tett volna az idősebb korosztályért. Gazdasági és társadalmi védelmet biztosít számukra, a róluk alkotott képe azonban a lehető legkedvezőtlenebb.”

Még az orvosok sem mentesek ettől az előítélettől. A következőket olvashatjuk a The Medical Journal of Australia-ban: „Sok orvos az emberek nagy többségével egyetemben úgy gondolja, hogy a 65 éven felüliek esetében már túl késő erőfeszítéseket tenni a betegségek megelőzésére . . . Ez a kedvezőtlen szemléletmód . . . azt hozta magával, hogy sok jelentős vizsgálatból kihagyták az időseket.”

Ugyanez a folyóirat kijelenti: „Az idősekről alkotott kedvezőtlen szemléletmód — ami abban is megnyilvánul, hogy csupán tehetetlen vénembereknek tekintik őket — jó kifogásként szolgálhat arra, hogy kevésbé színvonalas orvosi ellátásban részesüljenek. Az orvosok számos gyakori, azonban kevésbé súlyos, nem szervi rendellenesség felett, például a látás és a hallás romlása felett, egyszerűen  átsiklanak, vagy pedig elfogadják őket mint az öregedés természetes velejáróit . . . Ahhoz, hogy hatékonyak lehessenek a betegségek megelőzésére tett erőfeszítések, elengedhetetlen, hogy megváltozzanak az idősekről kialakult nézetek.”

„Úgy tűnik, elérkezett az ideje, hogy legalább a fejlett országokban magasabbra tegyük azt a kort, amikor valaki már idősnek mondható” — javasolja a The Lancet című brit orvosi folyóirat. Miért lenne ez fontos? A folyóirat kifejti: „Talán szertefoszlanak az időskor hallatán előtörő borús érzések és gondolatok, valamint a jövővel kapcsolatos sötét jóslatok, ha átformáljuk az időskorról alkotott képet, hiszen oly gyakran ezen dolgok csak még inkább megszilárdítják az előítéleteket. Sokak szerint ugyanis az idős korosztályhoz tartozók száma hihetetlenül gyorsan meg fog növekedni, és aránytalanul nagy hányadát fogja felemészteni az egészségügy eleve szűkös anyagi javainak.”

Az idősek áradata

Az igazság az, hogy már most nagyon sok az idős, és a számuk egyre csak nő. „A 65 évesek és az azon felüliek 2025-re négyszer annyian lesznek a világon, mint amennyien 1955-ben voltak, és az összlakossághoz viszonyított arányuk addigra az 1955-ös arány kétszerese lesz” — jelenti a The UNESCO Courier.

Az Indiában élő idősek száma már most meghaladja Franciaország összlakosságát. És különböző  állítások szerint az Egyesült Államokban az a 76 millió személy, aki a demográfiai robbanás időszakában született — a II. világháborút követő 18 évben —, az elkövetkező fél évszázad során fog nyugdíjba vonulni. Az, hogy a világ lakosságának egyre nagyobb hányadát idősek alkotják, sok közgazdászt és egészségügyi dolgozót aggaszt, minket pedig arra is késztet, hogy átgondoljuk a már meglévő nézeteinket az időskorról.

A forgatókönyvet át kell írni

Néhányak szerint az életet egy háromfelvonásos színjátékhoz lehetne hasonlítani. Az első felvonást a fiatalságra jellemző izgatottság hatja át, és az oktatás kap hangsúlyt benne. A második felvonás hangulatát két dolog szabja meg: a kötelességek, melyek egy család felnevelésével járnak, és a munkahelyen tapasztalt, folyamatos nyomás. A harmadik felvonásban a színészeket arra ösztönzik, hogy vonuljanak félre, hagyják el a rivaldafényt, és ücsörögjenek egy székben, csüggedten várva, míg a függöny végül legördül.

Ám mostanság a „színészek” egyre több időt — akár 25 évvel többet is — a színfalak mögött töltenek a „harmadik felvonásban”, aminek számos oka van, köztük az is, hogy milyen rendkívüli fejlődés volt tapasztalható az egészségügyben és a higiénia terén a XX. század során. Sokuk többé nem elégszik meg azzal, hogy tétlen nyugdíjasként tengődjön. Egyre  nő a tettvágytól fűtött idősek száma, ami esedékessé teszi a forgatókönyv átírását.

Hihetetlenül nagy segítséget jelentenek

Egyszerűen annyit mondhatunk, hogy nem igaz az a széles körben elterjedt elképzelés, hogy a legtöbb idős másokra van utalva. A The New York Times Magazine arról számolt be, hogy az Egyesült Államokban „a legtöbb idős önellátó, a fogyasztói társadalom középosztályába tartozó ember, akinek több anyagi java van, mint sok fiatal párnak . . . , és [hogy] a szociológusok meglátása szerint egy olyan, tekintélyes társadalmi csoport kialakulásával kell számolnunk . . . , melyet jómódú idősek alkotnak”. Philip Kotler, az egyesült államokbeli Northwestern Egyetem marketingprofesszora is szót ejtett erről. Ezt mondta: „A marketinggel foglalkozó szakemberek hamarosan az 55 éven felüli, jómódú fogyasztókat fogják célba venni, mint a legígéretesebb korosztályt.”

De az idősebbek korántsem csak anyagi szempontokat tekintve hasznosak. Sydney egyik napilapja, a The Sunday Telegraph megjegyezte, hogy Ausztráliában „azon esetek felében, amikor valaki nem hivatalos keretek között vigyáz a gyermekekre, míg a szülők dolgoznak, a gyermekmegőrző szerepe a nagymamáknak jut; a nők több mint egyharmada kéri meg a nagymamát, hogy vigyázzon a gyermekeire, míg ő a munkahelyén van”.

Egyes városokban, mint például a franciaországi Troyes-ban, az a mérhetetlen bölcsesség, mely az időseket jellemzi, értékes erőforrásnak számít. Ebből a bölcsességből merítenek, amikor időseket alkalmaznak, hogy iskola után olyan gyakorlatias dolgokat tanítsanak a gyerekeknek, mint az ácsolás, üvegkészítés, kővágás, különböző építkezési munkák és vízvezeték-szerelés. Sok idős amellett, hogy tanít, maga is iskolába jár, hogy szakértelemre tegyen szert különböző területeken.

A The UNESCO Courier 1999. januári száma elmondja, hogy „a nyugdíjasoknak létesített egyetemek [Université du Troisième Âge] Párizsban székelő nemzetközi szövetsége” szerint „világszerte több mint 1700 egyetemet működtetnek kifejezetten az időseknek”. Ezekről az intézményekről a folyóirat a következőket írja: „Noha az egyetemek felépítése és igazgatási módszerei országról országra változnak, általában minden ilyen intézmény célja az, hogy segítsen az idősebbeknek, hogy teljes mértékben részt tudjanak venni a kulturális és társadalmi életben.” Az adatok szerint volt úgy, hogy az egyik ilyen intézmény Japánban 2500 tanulóval büszkélkedhetett!

„Összességében véve az idősebbek hihetetlenül nagy segítséget nyújtanak a családjuknak és a közösségeknek, noha ezt nehéz lemérni, mivel legtöbbször nem kapnak érte fizetést — mondja Alexandre Kalache, az Egészségügyi Világszervezet öregedéssel és egészséggel foglalkozó programjának csoportvezetője. — Az egyes országoknak . . . nem problémát kellene látniuk az idősebb korosztályban, hanem azt, hogy ezek az idősebbek megoldást jelenthetnek a gondokra . . . , és elsősorban olyan erőforrásnak kellene tekinteniük őket, melyet fel kell használni.”

Tagadhatatlan, hogy mások szemléletmódja és előítéletei hatással lehetnek arra, hogy mennyire tudjuk élvezni a későbbi éveinket, de ez az életről alkotott nézeteinktől is nagymértékben függ. Milyen személyes erőfeszítéseket tehet az ember, hogy mind szellemileg, mind fizikailag tevékeny maradjon, noha a testében egyre inkább érzi az öregedés hatásait? A 12. és 13. oldalon található bekeretezett részben néhány idősebb személy szavait olvashatjuk, akik elmondják, mi a titka a tevékeny, örömteli életnek.

Arra kell törekednünk, hogy tevékenyek maradjunk

Látni fogjuk, hogy a tevékeny idősek közös vonása az, hogy tartalmas munkával töltik idejük egy részét — legyen az önkéntes munka, vagy olyan, amelyért fizetést kapnak. Ezenkívül rendszeres testmozgást végeznek, minden korosztály tagjai iránt aktív érdeklődést tanúsítanak, és kielégítik alapvetően fontos szellemi szükségleteiket. Ezek a boldog, tevékeny életről szóló gondolatok nyilván használhatók lesznek a fiataloknak és az időseknek egyaránt.

A kellemetlen igazság az, hogy jelenleg mindannyian öregszünk — még ennek a cikknek az olvasása alatt is ez történik velünk (Prédikátor 12:3). Viszont ha bölcsek vagyunk, nem hagyjuk figyelmen kívül azt, amit a Bulletin of the World Health Organization ír összegzésül: „Az tud tevékeny maradni, aki egészséges. De legalább ennyire igaz az is, hogy annak van a legnagyobb esélye az egészsége megőrzésére, aki tevékeny marad.”

[Kiemelt rész/képek a 12–13. oldalon]

Tevékeny és örömteli életet élnek

▪ DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG: Piet Wentzel, 77 éves, teljes idejű önkéntes munkás.

„Tisztában vagyok vele, hogy ha meg szeretném őrizni fizikai erőnlétemet, fontos a rendszeres testmozgás. Az elmúlt néhány évben saját kis kertemet gondozgattam. Az efféle tevékenységek után mindig úgy érzem magam, mintha kicseréltek volna. Úgy tudom a legtöbbet elérni, hogy egy alapelvet próbálok a szemem előtt tartani: a tétovázás időrablás, a halogatás pedig az elsőszámú cinkos ebben.”

[Kép]

„Tisztában vagyok vele, hogy fontos a rendszeres testmozgás” (Piet)

▪ JAPÁN: Siodzaki Josiharu, 73 éves, ingatlanügyi tanácsadó.

„Lumbágóm van, magas a vérnyomásom és Ménière-betegségben szenvedek. Biciklivel járok be otthonról az irodába hetente négyszer. Oda-vissza az út összesen 12 kilométer. Ez a testmozgás nagyon jó számomra, mivel nem terhelem meg vele a hátamat, ugyanakkor erősíti a lábizmaimat. Arra törekszem, hogy békés kapcsolatban legyek másokkal, amibe a szomszédaim is beletartoznak. Igyekszem nem mások hibáira és mulasztásaira koncentrálni. Rájöttem, hogy az emberek gyorsabban reagálnak, ha buzdítást kapnak, mint amikor kritizálják őket.”

[Kép]

„Igyekszem nem mások hibáira koncentrálni” (Josiharu)

▪ FRANCIAORSZÁG: Léone Chalony, 84 éves, teljes idejű evangéliumhirdető.

„Nehéz volt 1982-ben nyugdíjba vonulnom, mert szerettem a szakmámat — fodrász voltam. Nem volt semmilyen elkötelezettségem, ezért úttörő lettem, ahogy Jehova Tanúi teljes idejű evangéliumhirdetőit hívják. Sok bibliatanulmányozást folytatok az érdeklődő emberekkel, ami segít, hogy az elmém tevékeny maradjon. Nincsen kocsim, ezért sokat gyalogolok. Ez segít, hogy megőrizzem az egészségemet.”

[Kép]

„A sok bibliatanulmányozás segít, hogy az elmém tevékeny maradjon” (Léone)

▪ BRAZÍLIA: Francisco Lapastina, 78 éves, teljes idejű önkéntes munkás.

„Általában nem sértődök meg, ha valaki megbánt, vagy figyelmen kívül hagy. Arra gondolok, hogy a másikra talán nagy nyomás nehezedik, vagy egyéb gondjai vannak. Mindannyiunknak vannak rossz napjai, amikor nem vagyunk olyan barátságosak. Igyekszem, hogy ne érezzek neheztelést másokkal szemben, és észben tartom, hogy másoknak is türelmesen el kell fogadniuk engem. Ily módon már sok igaz barátot szereztem.”

[Kép]

„Igyekszem, hogy ne érezzek neheztelést másokkal szemben” (Francisco)

▪ AUSZTRÁLIA: Don MacLean, 77 éves, és még mindig 40 órát dolgozik hetente.

„Négy évvel azután, hogy bypass műtétet végeztek a szívemen, kitűnő egészségnek örvendek. Nem úgy néztem elébe ennek a műtétnek, hogy utána már véglegesen tehetetlenségre leszek ítélve. Továbbra is naponta sétálok, ahogy azt már évek óta teszem. Fiatal koromban minden alkalommal, amikor azt láttam, hogy valaki idejekorán megöregszik, elhatároztam, hogy én nem fogom az ő gondolkodásmódját elsajátítani. Igazi örömömre szolgál, ha megismerhetek másokat, és beszélgetéseket kezdeményezhetek. Ha az életünkben a szellemi dolgok is szerepet kapnak, akkor tapasztalhatjuk a Zsoltárok 103:5-ben (Újfordítású revideált Biblia) leírtakat: Jehova »betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé«.”

[Kép]

„Az ember ne öregedjen meg idejekorán” (Don)

▪ JAPÁN: Csonan Csijoko, 68 éves, teljes idejű evangéliumhirdető.

„Úgy maradhat egészséges az ember, ha nem hagyja, hogy eluralkodjon rajta a stressz, és ha nem hajtja magát kimerültségig. Arra törekszem, hogy ne vegyek mindent halálosan komolyan, és úgy vettem észre, hogy ha egyszer-egyszer nem a megszokott ütemterv szerint zajlik a napom, az mindig segít. Nemrégiben elkezdtem a golyós számológépen való számolást tanulgatni, amolyan ujj- és agytorna gyanánt. Szerintem jó, ha az ember új dolgokat próbál ki.”

[Kép]

„Szerintem jó, ha az ember új dolgokat próbál ki” (Csijoko)

▪ FRANCIAORSZÁG: Joseph Kerdudo, 73 éves, teljes idejű önkéntes munkás.

„Ahhoz, hogy az ember méltóságteljesen öregedjen meg, nagyon fontos, hogy ameddig csak bír, aktív maradjon. A munka megelégedettséget eredményez, az étrendünkre pedig oda kell figyelni, és ha szükséges, változtatni rajta. Úgy érzem, ha az ember életének van célja, az meglátszik rajta, attól más lesz. Szerintem a szellemiségnek nagyon nagy szerepe van a jó egészség megőrzésében. Mielőtt Jehova Tanúja lettem, nagyon határozatlan és pesszimista voltam. A bibliai igazságok ismerete óriási hatást tud kifejteni, felvértezi az ember elméjét, hogy meg tudjon birkózni az életben adódó helyzetekkel.”

[Kép]

„A szellemiségnek nagyon nagy szerepe van” (Joseph)