Árulkodó jelek

„A szomorúság normális, egészséges érzés, a depresszió viszont betegség. Nem könnyű megérteni és felismerni a kettő közti különbséget” (dr. David G. Fassler).

MINT a legtöbb betegségnek, úgy a depressziónak is vannak árulkodó jelei. De azért mégsem olyan egyszerű felismerni ezeket a tüneteket. Vajon miért mondjuk ezt? Azért, mert olykor-olykor szinte minden fiatalnak az életében vannak hullámvölgyek, akárcsak a felnőttek esetében. Mi a különbség a szomorú hangulat és a depresszió között? Sok függ az állapot intenzitásától és időtartamától.

Intenzitás alatt azt értjük, hogy milyen mértékben sújtják a fiatalt negatív érzések. A depressziónál nemcsak rövid ideig tartó kétségbeesésről van szó, hanem a személyt teljesen felemésztő érzelmi betegségről, amely nagymértékben akadályozza a tizenévest abban, hogy a megszokott életritmusa szerint éljen. Dr. Andrew Slaby így ír a betegség súlyosságáról: „Képzeljük el a legszörnyűbb fájdalmat, melyet valaha is éreztünk — egy lábtörést, fogfájást vagy szülést —, majd szorozzuk be tízzel, és képzeljük hozzá, hogy még azt sem tudjuk, mitől érezzük. Ez valószínűleg megközelíti a depresszió okozta fájdalmat.”

Az időtartam arra utal, hogy mennyi ideig tart a fásultság. Két klinikai professzor, Leon Cytryn és ifj. Donald H. McKnew szerint „amikor a gyermeken egy héttel a lehangoltság kezdete után sem látszik, hogy megvigasztalódna vagy visszatérne a rendes kerékvágásba — bármilyen okból következzen is be a lehangoltság —, vagy ha egy számára súlyos veszteség után hat hónappal sem áll helyre a fiatal, akkor feltehetően depresszió van kialakulóban nála”.

Gyakori tünetek

Csak akkor állapítanak meg depressziót, ha a fiatalnál mindennap, a nap legnagyobb részében, legalább két héten át megfigyelhető több tünet. A betegség egy-egy viszonylag rövid ideig tartó szakaszát depressziós epizódnak nevezik. Dysthymiát, azaz enyhe vagy mérsékelt, krónikus depressziót akkor állapítanak meg, amikor a tünetek legalább egy évig tapasztalhatók, és ez alatt az idő alatt nem figyelhető meg két hónapnál tovább tartó enyhülés. Bármelyik esetről legyen is szó, melyek a depresszió gyakori tünetei? *

Hirtelen hangulati és viselkedésbeli változás. A nemrég még engedelmes tizenéves egyszer csak barátságtalan lesz. Gyakran előfordul,  hogy a depressziós tizenévesek lázadókká válnak, vagy akár még el is szöknek otthonról.

A társasági élettől való elszigetelődés. A depressziós serdülőkorú visszahúzódik a barátaitól, vagy az is lehet, hogy a barátok húzódnak el a depressziós fiataltól, mert nemkívánatos változást tapasztalnak a magatartásában.

Csökkent érdeklődés szinte minden tevékenység iránt. A tizenéves szokatlanul passzív. A nemrég még érdekfeszítőnek tekintett hobbikat most unalmasnak véli.

Feltűnő változás az étkezési szokásokban. Több szakember úgy véli, hogy az olyan rendellenességek, mint a kóros étvágytalanság (anorexia), a farkaséhség (bulimia), valamint a kényszeres túlevés sokszor a depresszió velejárója (és időnként a következménye is lehet).

Alvászavarok. A tizenéves vagy túl sokat, vagy túl keveset alszik. Egyeseknek felborul a szokásos alvási ritmusuk, és egész éjjel fenn maradnak, majd átalusszák a napot.

Az iskolai eredmények romlása. A depressziós serdülőkorú nem tud kijönni a tanárokkal és a társaival, valamint az osztályzatai is sokat romlanak, úgyhogy rövidesen már egyáltalán nem is akar iskolába menni.

Kockázatos vagy önkárosító cselekedetek. Ha a fiatal „játszik a halállal”, az azt mutathatja, hogy nincs életkedve. Az öncsonkítás (például a bőr bevagdosása) szintén egy tünet lehet.

Értéktelenség érzése vagy túlzott bűntudat. A tizenéves túl kritikusan nézi önmagát, úgy érzi, hogy neki semmi sem sikerül, noha a tények talán mást igazolnak.

Pszichoszomatikus gondok. Amikor nem állapíthatók meg fizikai okok, akkor a fej-, gyomor- és hátfájás, valamint ehhez hasonló panaszok mögött a depresszió húzódhat meg.

A halállal és öngyilkossággal kapcsolatos visszatérő gondolatok. Ha egy fiatal folyton csak hátborzongató témákkal foglalkozik, akkor az depresszióra utalhat, akárcsak az, ha azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkosságot követ el. (Lásd a lenti, rövid cikkünket.)

Mi az a bipoláris zavar?

Ugyanezek közül a tünetek közül néhány egy másik rejtélyes betegségnél is jelentkezik, a bipoláris zavarnál. Dr. Barbara D. Ingersoll és dr. Sam Goldstein szerint a bipoláris zavar (vagy más néven mániás-depressziós betegség) „egy állapot, melyre az jellemző, hogy a depressziós epizódok  közé olyan időszakok ékelődnek, amikor a személy túlzottan felhangolt és aktív, jóval meghaladva a normális szintet”.

Ezt a felhangolt szakaszt nevezik mániának, és a tünetei közé sorolhatók a száguldó gondolatok, a túlzott beszédesség és a csökkent alvásigény, mely azt jelentheti, hogy akár napokon át nem alszik a beteg, és látszólag mégsem veszít az energiájából. A bipoláris zavar egy másik tünete a nagyfokú meggondolatlanság, a következmények figyelmen kívül hagyása. Az egyesült államokbeli Országos Mentálhigiénés Intézet egyik beszámolója szerint „a mánia gyakorta oly módon hat ki a gondolkodásra, az ítélőképességre és a másokkal való viselkedésre, hogy azzal súlyos gondokat és kínos helyzeteket idéz elő”. Mennyi ideig tart a mániás időszak? Néha csak egy-két napig, máskor viszont több hónapig, s aztán jelentkezik a „párja”, vagyis a depresszió.

A bipoláris zavar kialakulása többek között leginkább azokat fenyegeti, akiknek a családjában már előfordult ez a betegség. Jó hír viszont, hogy van remény a betegek számára. A The Bipolar Child​—The Definitive and Reassuring Guide to Childhood’s Most Misunderstood Disorder című könyvben ez olvasható: „Ha korán megállapítják és megfelelően kezelik ezt a betegséget, akkor az abban szenvedő gyermekek családjukkal együtt határozottan kiegyensúlyozottabb életet élhetnek.”

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy egy-egy tünet önmagában nem jelez depressziót vagy bipoláris zavart, hanem legtöbbször akkor állítható fel a diagnózis, ha a tünetek együttesen figyelhetők meg egy bizonyos időn át. De még ezek után is nyitott kérdés, hogy miért sújtja ez az érthetetlen betegség a tizenéveseket.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

MI A TEENDŐ, AMIKOR EGY GYERMEK MEG AKAR HALNI?

Az egyesült államokbeli Járványügyi Központ szerint az egyik évben több fiatal halt meg abban az országban öngyilkosság miatt, mint amennyi rákban, szívbetegségben, AIDS-ben, születési rendellenességben, stroke-ban, tüdőgyulladásban, influenzában és krónikus tüdőbetegségben együttesen. Egy másik nyugtalanító tény pedig az, hogy drámaian megnövekedett az öngyilkosságok száma a 10 és 14 év közöttiek körében.

Meg lehet előzni valahogyan egy serdülőkori öngyilkosságot? Néhány esetben igen. „A statisztikai vizsgálatok rámutatnak, hogy sok öngyilkosságnak van előzménye: öngyilkossági kísérlet, megjegyzések és előzetes figyelemfelhívások — írja dr. Kathleen McCoy. — Már akkor komolyan oda kell figyelni, és lehetőleg szakszerű segítséget kell keresni, ha egy tizenéves csak elvétve ejt néhány szót az öngyilkossági gondolatairól.”

A depresszió tizenévesek körében tapasztalt gyakorisága azt hangsúlyozza, hogy a szülőknek és más felnőtteknek komolyan kell venniük minden egyes célzást, mely egy fiatal szájából elhangzik arra nézve, hogy véget akar vetni az életének. „Az általam áttekintett öngyilkossági eseteknek majdnem mindegyikében átsiklottak az arra utaló jelek felett, hogy mire készül a serdülőkorú, vagy jelentéktelennek tartották azokat — írja dr. Andrew Slaby a No One Saw My Pain című könyvében. — A családtagok és a barátok nem fogták fel, milyen óriási változásoknak a szemtanúi. A következményekre összpontosítottak, nem pedig a háttérben meghúzódó gondra, így csak olyanokat állapítottak meg, hogy »családi gondokkal«, »drogfüggőséggel« vagy »kóros étvágytalansággal« küzd. A kezelés olykor a haragra, az ingerlékenységre vagy arra irányult, hogy a személy össze van zavarodva, de a depressziót nem kezelték, így a háttérben meghúzódó gond továbbra is megmaradt, kínokat okozott, és egyre jobban elmérgesedett.”

Világos, hogy mi a tanulság ebből: minden öngyilkosságra utaló jelet komolyan kell venni!

[Kép a 7. oldalon]

A lázadó viselkedés mögött időnként depresszió húzódhat meg

[Kép a 7. oldalon]

A depressziós tizenévesek gyakran már nem érdeklődnek a korábban lebilincselőnek tekintett tevékenységek iránt