A maják egykor és most

AZ ÉBREDJETEK! MEXIKÓI ÍRÓJÁTÓL

AZT mondják, hogy övék volt a nyugati félteke egyik legnagyobb civilizációja, s így nem csoda, hogy Belize-nek, Guatemalának, Hondurasnak, Mexikónak és Salvadornak ezek az ősi lakói páratlan építészeti remekműveket, festményeket, agyagedényeket és szobrokat hoztak létre. Fejlett írást alakítottak ki, és nagy előrelépést tettek a matematikában, sőt készítettek egy naptárt, mely a napéven alapult. Kik voltak ők? A maják — az egyik leglenyűgözőbb és legnagyszerűbb ősi, amerikai civilizáció létrehozói.

A majákról a legtöbbet a kőbe vésett felirataik és a szobraik árulják el. Egy olyan írásrendszert felhasználva, mely több mint 800, többségében hieroglif jellegű jelből áll, a maják lépcsőkre, szemöldökgerendákra, kőtáblákra vagy kőoszlopokra jegyezték fel a történelmüket és a szokásaikat, de a vadfügefa belső háncsából készült papírokra is írtak. Leporelló módjára összehajtogatott lapokból kódexeknek nevezett könyveket hoztak létre, melyeket jaguárbőrrel fedtek be. Ezek legtöbbjét elpusztították a spanyolok, amikor i. sz. 1540 körül legyőzték a majákat, ám még mindig van a kódexekből néhány példány.

 Az első maja földművesek Krisztus előtt körülbelül ezer évvel telepedtek le a mai Guatemala északi részén fekvő síkságokon, ám a maja civilizáció i. sz. 250 és 900 között, az általában klasszikus korszaknak nevezett időszakban élte a fénykorát. Vizsgáljuk meg röviden, mit tudunk az ősi maja népről.

Ügyes mérnökök és építők

A maják mesterei voltak a kőfaragásnak. Óriási piramisokat és templomokat készítettek habarcs, valamint mészkő felhasználásával. Ezek a piramisok szembeötlően hasonlítanak az egyiptomi piramisokra, ami miatt a múltban némelyek tévesen azt a következtetést vonták le, hogy a maják az egyiptomiak leszármazottjai.

Kőből épült maja városok romjaira bukkantak Guatemalában, Hondurasban és a Yucatán-félszigeten, Mexikó déli részén. A maja birodalomhoz a virágkorában több mint 40 ilyen város tartozott, melyek mindegyikében 5000-50 000-en éltek. A Britannica Hungarica szerint a maják lélekszáma „a csúcsponton elérhette a kétmilliót; ez a népesség túlnyomórészt a mai Guatemala síkvidékén élt”.

Ezek a városok a pazar kőépületeikkel nem épülhettek volna fel a maja kukoricatermesztők szorgalmas erőfeszítései nélkül. Ezekre a keményen dolgozó férfiakra nem csupán az a feladat hárult, hogy élelemmel lássák el a családjaikat, hanem azt is elvárták tőlük, hogy kivegyék a részüket az építkezésekből. Ráadásul élelemről kellett gondoskodniuk a nemesek és a papok számára, amit ezek a személyek azzal indokoltak, hogy nekik fontosabb munkát kell elvégezniük.

A maják családi élete

A majáknál a családtagok között szoros volt a kapcsolat, amit az is igazol, hogy nagyszülők, szülők és gyermekek gyakran éltek egy fedél alatt. A földeken a munka nagy részét a férfiak és az idősebb fiúk végezték el, a lányok pedig  megtanultak főzni, ruhát készíteni, és részt vettek a kisebb testvéreik nevelésében.

A földművesek avokádót, csilit és édesburgonyát termesztettek, de a maják legfontosabb tápláléka a kukorica volt. Az asszonyok és a lányok sokféle módját ismerték a kukorica elkészítésének; ott volt például a lapos sütemény, melyet ma tortillaként ismerünk. Még a balchénak nevezett szeszesitalnak is a kukorica az egyik fő alkotórésze. Úgy becsülik, hogy manapság a maja ételeknek körülbelül 75 százaléka tartalmaz kukoricát valamilyen formában, és ez az arány a múltban még magasabb lehetett.

Az istenek és istennők sokasága

A vallásnak fontos szerep jutott a maják életében, mivel istenségek sokaságát imádták, melyek közül 160-at említenek meg az egyik feljegyzésükben. Hogy csak néhányat említsünk, volt náluk teremtő isten, kukoricaisten, esőisten és napisten. A nők elzarándokoltak Ix Chel istennő Cozumel-szigeti templomához, hogy termékenységért imádkozzanak, vagy ha már terhesek voltak, azért könyörögtek, hogy sikeres legyen a szülésük.

 A majáknál minden egyes napnak megvolt a vallási jelentősége, és a maja naptár minden hónapjához hozzátartozott valamilyen ünnep. Különleges szertartások kötődtek a halottak temetéséhez is: miután vörösre festették a holttesteket, néhány személyes tárgyukkal együtt gyékényfonatba csavarták őket, majd eltemették annak a háznak a padlózata alá, amelyben laktak. Az uralkodóknál ez annyiban volt más, hogy az ő végső nyughelyük valamelyik templom alatti piramisban volt. Szolgáikat megölték, és eltemették velük együtt; a sírba helyeztek olyan eszközöket is, melyekről a maják úgy hitték, hogy hasznos lesz az uralkodó következő életében.

Vallási szokásaik részeként a maják olykor ékszert szúrtak a fülcimpájukba vagy az alsó végtagjaikba, sőt esetenként a nyelvükbe. A szobrok és a faliképek, valamint az agyagedényeken lévő ábrák arra vallanak, hogy a maják az imádatuk részeként áldozatokat is bemutattak. „Gyakran áldoztak, méghozzá különféle állatokat, de a legmagasabb rendű áldozat az emberi élet volt — írja dr. Max Shein az El Niño Precolumbino című könyvében. — Ezeknek a rítusoknak az áldozatai ellenséges katonák és rabszolgák voltak, de időnként szabadnak született kisfiúkat és kislányokat is feláldoztak.” Néhány történész szerint a lányokat hajdanán az esőisten menyasszonyaiként ajánlották fel, mégpedig úgy, hogy élve bedobták őket egy szent tóba Chichén Itzában. Ha egy lány életben maradt napnyugtáig, azt úgy értelmezték, hogy az esőisten elégedett volt a korábban felajánlott menyasszonnyal, a lányt pedig kihúzták a vízből.

A maják napjainkban

Időszámításunk szerint 900 után „a maja civilizáció hirtelen hanyatlásnak indult. Vallási központjaikat elhagyták, nagy városaik elnéptelenedtek, majd benőtte őket az őserdő” — derül ki a Britannica Hungaricából. Senki sem tudja pontosan, hogy miért tűntek el a maják a színről. Vannak, akik azt mondják, hogy kimerültek a termőföldek. Más vélemények szerint az élelmiszerhiányok ártalmas földművelési szokásokra kényszerítették a parasztokat, míg mások a már amúgy is túlnépesedett és elszegényedett városokba menekültek. Bárhogy volt is, a maják nem haltak ki teljes egészében, mivel napjainkban körülbelül kétmillió él belőlük  főleg a Yucatán-félsziget északi részén és Guatemalában.

A modern kori maják többsége névlegesen katolikus, az egyház pedig nagy erőfeszítéseket tesz, hogy elnyerje a bennszülött lakosság tetszését. Az Associated Press hírügynökség egyik riportja például arról számol be, hogy „a guatemalai katolikus egyház 1992-ben, Guatemala spanyol meghódításának az 500. évfordulóján, nyilvános bocsánatkérést tett közzé azok miatt a visszaélések miatt, melyeket az indiánok szenvedtek el a Guatemalában folyó térítés idején”.

De az, hogy a maják elfogadták a katolicizmust, még nem jelenti azt, hogy szakítottak az őseik vallásával. Épp ellenkezőleg, sok katolikus pap fogadja el az egyházi gyakorlatok és tanítások, valamint bennszülött rítusok egyvelegét. A maják például már régóta hisznek az animizmusban, vagyis abban, hogy mind az élőknek, mind az élettelen dolgoknak van életerejük. Ezt a felfogást a katolicizmus köntösébe bújtatva elfogadta az egyház, ami arra indít néhány egyházi vezetőt, hogy eltűnődjön: mennyi pogányságot tűrhet meg az egyház úgy, hogy még kereszténynek hívhassa magát. *

A maják és Jehova Tanúi

Jehova Tanúi a Biblia tiszta igazságait tanítják azokban az országokban is, ahol sok maja él. Jó néhányan kedvezően reagálnak. Vegyünk most csupán két példát.

„Tisztelet övezett abban a bennszülött közösségben, amelyben felnőttem, és bizonyos szempontból előkelőnek számítottam — mondja Caridad —, de ez még nem akadályozott meg abban, hogy könnyelmű életet folytassak, melyet ivászatok és dáridók jellemeztek.” Mint sok maja, Caridad is a katolicizmus spiritizmussal elegyített formáját gyakorolta. „Amikor megbetegedtem, egy kuruzslóhoz mentem” — mondja. Caridad lányai elkezdték tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. „Egyre jobban kezdett érdekelni a dolog — meséli —, főleg, amikor láttam, mennyire megváltozott a lányaim viselkedése. Nem kellett sok idő, és már én is tanulmányoztam.” Mi lett ennek az eredménye? „Az igazság segített megismernem és megszeretnem Jehovát — mondja Caridad. — Felhagytam minden gyakorlattal és szokással, mely nem tetszik Jehovának, és megszabadultam a félelem érzésétől, csakúgy, mint a babonaságtól.”

A maja nép egy guatemalai tagja, Paula két fia halálát gyászolta. „Állandóan oltárokat állítottam fel nekik — meséli. — Volt egy Bibliám, melyet egy katolikus apáca adott nekem, és éjszakánként két órán át olvastam, hogy megtaláljam arra a kérdésemre a választ, hogy hol vannak a halott fiaim.” Paula hamarosan tanulmányozni kezdte a Bibliát Jehova Tanúival, és azonnal elkezdett járni az összejöveteleikre. „Világosan megmagyarázták nekem Isten Szavát — mondja. — Boldog vagyok, hogy tudom: Isten Királysága eltávolítja majd a betegséget és a halált. Folyton a feltámadás reménységére gondolok” (János 5:28, 29). Paula ma már megosztja Isten Királyságának a jó hírét másokkal. „Még mindig szép számmal vannak olyanok, akiknek segítségre van szükségük” — jelenti ki.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 17. oldalon]

A maja naptár

A maják kialakítottak egy pontos, éves naptárrendszert, mely még a szökőévet is figyelembe vette.

A majáknál egy év 365 napból állt, és ennek az évnek 364 napját 28 hétre osztották, melyek mindegyike 13 napos volt. Az új év a 365. napon, július 16-án kezdődött. És mit mondhatunk a hónapokról? A fent látható maja naptárban 18 hónap volt, melyek 20 napból álltak. Tehát a hetek és a hónapok függetlenek voltak egymástól. De volt egy kivétel. Minden 260. napon (amely a 13 és a 20 szorzata) a hét és a hónap ugyanazon a napon kezdődött. Egy referenciamunka szerint „a maja naptár, bár nagyon bonyolult, mégis a legpontosabb naptár, melyről tudomásunk van a Gergely-naptár bevezetését megelőző időből” (Funk & Wagnalls New Encyclopedia).

[Grafikon/kép a 16–17. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A maja civilizáció kora

olmékok

i. e. 1000

i. e. 500

olmékok

zapotékok

Teotihuacán

i. e. | i. sz.

i. sz. 500

Teotihuacán

zapotékok

toltékok

i. sz. 1000

toltékok

aztékok

i. sz. 1500

aztékok

[Forrásjelzés]

Maja művészet: Dover Publications, Inc.

[Térkép a 16–17. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

MEXIKÓ

YUCATÁN-FÉLSZIGET

BELIZE

GUATEMALA

SALVADOR

HONDURAS

[Forrásjelzés]

Térkép: Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Kép a 16. oldalon]

Egy 23 méter magas templompiramis maradványa az ősi maja városban, Palenquéban

[Kép a 16. oldalon]

Tortillakészítés

[Képek a 18. oldalon]

Chichén Itzá

A Kukulcan-templom

A Harcosok Templomának bejáratát védő szobor áldozati edényt tart a kezében, melybe valószínűleg emberi szíveket helyeztek

[Kép a 19. oldalon]

Caridad a feleségével és a lányaival