Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hogyan segíthetünk?

Hogyan segíthetünk?

Hogyan segíthetünk?

„A depressziós gyerekeknek segítségre van szükségük, de maguktól nem tudják megszerezni ezt a segítséget. A felnőttek feladata először is felismerni a gondot, azután pedig komolyan venni — és ez bizony nem könnyű” (dr. Mark S. Gold).

MIT tehetsz, ha arra gyanakszol, hogy tizenéves gyermeked depressziós? Először is ne vonj le elhamarkodottan következtetést, elvégre a tünetek egészen másra is utalhatnak. * Ezenkívül időnként minden fiatallal megtörténik, hogy rosszkedvű lesz. Ám ha ez az állapot tartós, és úgy tűnik, hogy a tizenéves gyermek nem csupán átmenetileg roskad magába, akkor jobb lenne orvoshoz fordulni. Ezzel kapcsolatban jó, ha észben tartjuk Jézus szavait: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, a betegségben szenvedőknek viszont igen” (Máté 9:12).

Nyíltan beszélj mindenről az orvosnak, amivel csak segíteni tudsz, köztük a tizenéves életében nemrég bekövetkezett változásokról is, amelyek hozzájárulhatnak a fásultságához. Intézd úgy, hogy az orvos a diagnózis felállítása előtt elegendő időt fordítson arra, hogy meghallgassa, milyen tünetei vannak a gyermekednek. Dr. David G. Fassler erre hívja fel a figyelmet: „Ahhoz, hogy a gyermek helyzetét teljes alapossággal felmérje az ember, lehetetlen egy mindössze húszperces beszélgetés alatt összegyűjteni az információkat.”

Nyugodtan kérdezz meg mindent az orvostól, ami csak felmerül benned. Például ha az orvos úgy gondolja, hogy serdülőkorú gyermeked klinikai depresszióban szenved, megkérdezheted, hogy miért zárt ki más eshetőségeket. Ha kétségeid vannak afelől, hogy az orvos jól látja-e a dolgot, akkor mondd meg neki, hogy egy másik orvos véleményét is szeretnéd kikérni. Biztos, hogy egyetlen becsületes és őszinte orvos sem fog lebeszélni erről.

Megbékélés a helyzettel

Ne szégyelld, ha tizenéves gyermeked klinikai depresszióban szenved. Az igazság az, hogy a depresszió még a legkiválóbb fiatalt is sújthatja. A Biblia rámutat, hogy a lehangoló érzelmek még olyanokat is kínoztak — kortól függetlenül —, akik a tőlük telhető legtöbbet igyekeztek megtenni Isten szolgálatában. Gondoljunk csak a hűséges Jóbra, aki úgy érezte, hogy Isten elhagyta őt, és ezért megutálta az életet (Jób 10:1; 29:2, 4, 5). Anna — aki szintén Isten szolgája volt — „lelkében elkeseredve” még enni sem tudott (1Sámuel 1:4–10). Azután ott volt az istenfélő férfi, Jákob, aki a fia halála után sokáig csak sírt, és „nem akara vígasztalódni”. Sőt Jákob még azt is mondta, hogy a fia után akar menni a sírba! (1Mózes 37:33–35). Tehát az érzelmi gyötrelem nem mindig szellemi hiányosságban gyökerezik.

De szó se róla, a depresszió nagy terhet róhat a tizenéves fiú vagy lány szüleire. „Nagyon óvatosnak kell lennem, hogy mit mondok és teszek — mondja az egyik anyuka, akinek depressziós a gyermeke. — Aggódom, meg vagyok ijedve, barátságtalan, mérges és kimerült vagyok.” Egy másik édesanya beismeri: „Többször előfordult, hogy amikor elmentem itthonról, és megláttam egy anyukát a kamasz lányával vásárolgatni, majd megszakadt a szívem. Úgy éreztem, hogy én nem tehetem meg ezt [a lányommal], és soha nem is fogom tudni megtenni.”

Természetes, hogy az ember ilyet érez, de van, hogy elemi erővel törnek rá ezek az érzelmek. Ha ez történik veled is, miért ne avatnál a bizalmadba egy megbízható barátot? A Példabeszédek 17:17 kijelenti: „Minden időben szeret, a ki igaz barát, és testvérül születik a nyomorúság idejére.” Emellett ne hanyagold el az imát sem. A Biblia arról biztosít minket, hogy ha Istenre vetjük a terheinket, akkor ő gondot visel ránk (Zsoltárok 55:23).

Amikor magadat hibáztatod, vagy másokat

A depressziós tizenévesek szülei közül sokan nagyon elkeserednek, és úgy érzik, hogy így vagy úgy ők hibáztathatók a helyzetért. Egy szülő elismeri: „Ha a gyermeked depressziós, határozottan bűntudatot érzel, és senki sem tud meggyőzni az ellenkezőjéről. Folyton az jár az eszedben: »Hol rontottuk el? Mi volt a fordulópont? Hogyan járultam hozzá én ehhez?«” Miként lehet kiegyensúlyozott a szülők gondolkodása egy ilyen helyzetben?

Kétségtelen, hogy ha az otthoni légkör feszült, akkor az rossz hatással lehet a gyermekre. A Biblia jó okkal tanácsolja ezt az apáknak: „ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy elcsüggedjenek” (Kolosszé 3:21). Ezért a szülőknek át kellene gondolniuk, hogyan bánnak a gyermekeikkel, és ha szükséges, változtatásokat kell tenniük ezen a téren. Ám a depresszió nem mindig annak a következménye, hogy a szülők nem jól nevelik a gyermekeket. Sőt, ez a betegség még olyan családokban is előfordul, ahol túláradó a szeretet. Tehát azoknak a szülőknek, akik megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy segítsenek gyermekeiknek, semmi okuk a bűntudatra.

Ugyanilyen fontos az is, hogy a depressziós tizenévest se hibáztassuk, elvégre feltehetőleg nem tud uralkodni a betegségen. Egy anyuka elmondta: „Sosem hibáztatnám a gyermekemet, ha bárányhimlős lenne, vagy tüdőgyulladást kapna.” Ám beismerte: „Amikor azonban depressziós lett, mégis ezt tettem. A gyermekemet hibáztattam azért, hogy beteg — és emiatt most szörnyen érzem magam.” Ha a szülők és mások nem gyengeségnek tekintik a depressziót, hanem betegségnek, az segíteni fog nekik arra összpontosítani, hogy miként tudják megkönnyíteni a szenvedő helyzetét.

A depressziós tizenéves felnevelése óriási feszültséget okozhat a szülők kapcsolatában. „Egymást hibáztattuk — meséli egy feleség —, főleg amikor arra gondoltunk, hogy milyen életet szerettünk volna, és ehhez képest milyen életünk van a fiunk miatt.” Tim, akinek a lánya depressziós, beismeri: „Könnyű a házastársat hibáztatni ezért. Ha a szülők házasságában gondok merülnek fel, amikor a gyermeken még nem látszik, hogy depressziós, akkor előfordulhat, hogy a gyermek furcsa viselkedése az utolsó csepp a pohárban.” Ne hagyd, hogy a gyermek depressziója megosztottságot idézzen elő a házasságodban! Igazából semmi jó nem származik abból, ha magunkat hibáztatjuk, vagy ujjal mutogatunk másokra, mondjuk a gyermekre vagy a házastársra. Az a fontos, hogy segítsünk a beteg fiatalnak.

Segítségnyújtás

A Biblia ezt tanácsolja a keresztényeknek: „beszéljetek vigasztalóan a lehangolt lelkekhez” (1Tesszalonika 5:14). Ha a depressziós fiatalnak kevés az önbecsülése, segíthetsz neki. Hogyan? Természetesen nem azzal, hogy elítélő megjegyzéseket teszel, mondjuk így: „Nem kellene így érezned!”, vagy „Ez nem helyes gondolkodásmód.” Inkább próbálj meg együtt érző lenni azáltal, hogy ’rokonérzést tanúsítasz’ (1Péter 3:8). Pál arra buzdította a keresztényeket, hogy ’sírjanak a sírókkal’ (Róma 12:15). Ne feledd, hogy aki igazán depressziós, annak nagyon fáj valami a lelke mélyén. A fájdalmat nem képzeli be magának, és nem is pusztán színleli, csak azért, hogy mások rá figyeljenek. Először csak hallgasd őt, utána pedig próbáld felszínre hozni belőle a legbensőbb érzéseit. Kérdezd meg tőle, hogy miért érez úgy, ahogy érez. Azután szelíden és türelmesen segíts a tizenévesnek meglátni, hogy az ilyen alacsony önbecsülés miért nem állja meg a helyét. Biztosítsd őt arról, hogy Isten szereti őt, és könyörületes vele, mert ez enyhíthet a szorongásán (1Péter 5:6, 7).

Vannak még más gyakorlatias lépések is, amelyeket megtehetsz. Például gondoskodhatnál arról, hogy a serdülőkorú gyermeked eleget pihenjen, egyen és mozogjon (Prédikátor 4:6). Ha gyógyszert kap a betegségére, akkor bölcs lenne megértetni vele, hogy miért fontos azt beszednie. Soha ne hagyj fel a segítségnyújtással, és soha ne szűnj meg szeretetet tanúsítani iránta.

El kell ismerni, hogy a depresszió gyötrelmes lehet a serdülőkorúnak, sőt nemcsak neki, hanem a családjának is. Idővel azonban a türelem, a kitartás és a szeretet alapul szolgál majd ahhoz, hogy a depressziós tizenéves megkapja a segítséget.

[Lábjegyzet]

^ 3. bek. Állítólag néhány betegség depresszióhoz hasonló tüneteket idéz elő, mint például a mononucleosis, a cukorbetegség, a vérszegénység, a csökkent pajzsmirigyműködés és az alacsony vércukorszint.

[Oldalidézet a 11. oldalon]

Aki igazán depressziós, annak nagyon fáj valami a lelke mélyén, és ezt nem képzeli be magának

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

NÉHÁNY SZÓ A DEPRESSZIÓS TIZENÉVESEKHEZ

Nem vagy egyedül, és a helyzeted semmiképpen sem reménytelen. A depressziód vagy a biokémiai egyensúly felborulásával, vagy olyan életkörülményekkel lehet kapcsolatban, amelyeket nem, vagy csak alig tudsz befolyásolni. Bármelyik eset álljon is fenn, nem te vagy a hibás a betegségért! Mégis mit tehetsz ellene?

A Biblia azt írja, hogy „van barát, a ki ragaszkodóbb a testvérnél” (Példabeszédek 18:24). Miért ne keresnél egy ilyen barátot, és öntenéd ki a szívedet neki? Valamelyik szülőd vagy egy másik érett felnőtt lehet a legjobb partnered a depresszió elleni harcban.

Ha a szüleid arra gyanakszanak, hogy klinikai depresszióban szenvedsz, lehet, hogy elvisznek egy orvoshoz, akinek van már tapasztalata a kezelésben. Ez bölcs lépés a részükről, mert ha van mód a kezelésre, akkor az gyakran nagyon sokat segít a depresszió enyhítésében. Például ha a kémiai egyensúly felborulása miatt vagy depressziós, akkor talán felírnak neked egy antidepresszáns szert. Ha ez a helyzet, ne szégyelld, hogy gyógyszert kell szedned. Csak segít, hogy a szervezetedben helyreálljon a kémiai egyensúly, és ez lehet a kulcsa annak, hogy újra tudj örülni valamennyire, valamint hogy egy bizonyos fokig megint stabil legyen az életed.

Sokan, akik depresszióval küszködnek, vigaszt merítenek a Biblia olvasásából, és abból, hogy ima által közelednek Istenhez. A Biblia bizton állítja: „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket” (Zsoltárok 34:19). *

[Lábjegyzet]

^ 28. bek. További információ végett lásd a „Fiatalok kérdezik: Elmondjam valakinek, hogy depressziós vagyok?” című cikket, mely az Ébredjetek! 2000. október 22-i számában jelent meg.

[Kiemelt rész/kép a 14. oldalon]

SEGÍTSÉG ÉS REMÉNY A DEPRESSZIÓ ÁLDOZATAINAK

Mivel a depresszió összetett téma, nem tudtunk minden részletre kitérni ebben a rövid cikksorozatban. Az Ébredjetek! kiadói azonban biztosak abban, hogy az említett gondolatok segíteni tudnak a tizenéveseknek és a szüleiknek elviselni ezt az erőpróbát jelentő betegséget.

Talán észrevehető az előző cikkből, hogy az útmutatások nagy része a Biblián alapul. Bár ez egy régi könyv, a tanácsai még ma is éppolyan gyakorlatiasak, mint amikor leírták őket. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert noha az idők változtak, az emberi természet nem. Alapvetően ugyanolyan gondokkal küszködünk, mint a korábbi nemzedékek, s a helyzet csak annyiban más, hogy ma ezek a gondok súlyosabbak és elterjedtebbek.

Van azonban egy másik oka is annak, hogy a Biblia miért ilyen rendkívül gyakorlatias: Isten ihlette (2Timóteus 3:16). Mivel Isten a Teremtőnk, tudja, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy örömteljes és megelégedett életet éljünk.

Persze a Biblia nem orvosi kézikönyv, tehát továbbra is szükségünk van arra, hogy a betegségekre — például a depresszióra — megfelelő kezelést kérjünk. De a Bibliában olyan alapelvek vannak, melyeknek a segítségével vigasztalást nyújthatunk a depresszióban szenvedőknek. Sőt, Isten ígérete is benne van, mely szerint Isten hamarosan meggyógyít mindenkit a betegségéből (Zsoltárok 103:3). Igen, Jehovának az a szándéka, hogy ’megelevenítse a megtörtek szívét’ (Ézsaiás 57:15).

Aki szeretne többet megtudni erről a nagyszerű reménységről, azt arra buzdítjuk, hogy lépjen kapcsolatba a környékén élő Jehova Tanúival, vagy írjon e folyóirat 5. oldalán található címek közül a neki megfelelőre.

[Kép a 10. oldalon]

Próbálj meg rokonérzést tanúsítani

[Kép a 11. oldalon]

Ha a tizenéves lehangoltsága nem szűnik, bölcs lenne orvoshoz fordulni

[Képek a 12. oldalon]

Szülőként ne hibáztasd elhamarkodottan sem magadat, sem a házastársadat vagy a tizenéves gyermekedet