Mi idézi elő?

„A serdülőkori depresszió általában nem alakul ki pusztán egyetlen ok miatt, hanem a stresszt kiváltó körülmények együttes hatására lép fel” (dr. Kathleen McCoy).

MI AZ oka a serdülőkori depressziónak? Sok körülmény játszhat közre. Először is a pubertáskorral járó fizikai és érzelmi változások következtében a bizonytalanság és félelem érzése hathat át egy fiatalt, amitől különösen hajlamossá válik a borúlátó gondolkodásra. Sok esetben akkor is nagy az esély a negatív érzelmek kialakulására, amikor úgy érzi, hogy a társai vagy egy olyan valaki, aki iránt romantikus érzéseket táplál, elutasító vele szemben. Aztán ott van még az is, hogy — amint arról az első cikkünkben már beszéltünk — a mai tizenévesek olyan világban nőnek fel, amely önmagában véve lehangoló. Valóban „válságos időkben” élünk, ’amelyekkel nehéz megküzdeni’ (2Timóteus 3:1).

Csak tetézi a gondokat, hogy a fiatalok életükben először néznek szembe nyomásokkal, és nincs sem olyan jártasságuk, sem olyan tapasztalatuk, mint a felnőtteknek. Ezért a tizenévesek sokszor olyanok, mint a turisták, akik egy ismeretlen területen keresik az utat: nem tudják feldolgozni mindazt, ami körülveszi őket, és sok esetben nincs kedvük segítséget kérni. Ez pedig táptalaja lehet a depresszió csírájának.

De sok más körülmény is hozzájárulhat a serdülőkori depresszióhoz. Nézzünk most meg néhányat ezek közül.

A depresszió és a veszteség

A depresszió nemegyszer valamilyen súlyos veszteségnek — talán egy szeretett személy halálának vagy egy szülő válás miatti elvesztésének — a következménye. Sőt mi több, egy házi kedvenc elpusztulása is elkeseríthet egy tizenévest.

Vannak kevésbé feltűnő veszteségek is, például amikor valaki elköltözik egy számára új környékre, és maga mögött hagyja a megszokott környezetet meg a szeretett barátokat. Vagy akár egy régen kitűzött cél megvalósítása — mondjuk az, hogy sikerüljön leérettségizni — is veszteségérzést kelthet, elvégre egy új életszakasz kezdete azt jelzi, hogy a fiatal búcsút inthet a korábbi kényelmes és biztonságos életnek. Ezenkívül vannak még olyan tizenévesek is, akiknek valamilyen krónikus betegséget  kell elviselniük, és ebben az esetben a fájdalom, mely abból ered, hogy ők mások, mint a többi fiatal — akik talán semmibe is veszik őket —, azt az érzést keltheti bennük, hogy ők kilógnak a sorból.

Igaz, hogy sok fiatalon nem vesznek erőt az ilyesféle veszteségek. Rosszkedvűek, sírnak, búskomorak és bánkódnak ugyan, ám idővel beletörődnek az új helyzetbe. De miért van az, hogy amíg a legtöbb tizenéves könnyedén elviseli az élet nyomásait, addig mások magukba roskadnak a depresszió okozta fájdalomtól? A válasz nem is olyan egyszerű, mivel a depresszió összetett betegség, de egyes tizenévesek sebezhetőbbek.

A biokémiai összefüggés

Sok elmegyógyász szakorvos úgy véli, hogy a depresszióban kulcsszerepe van annak, hogy felborul az agy biokémiai egyensúlya. * Ennek az egyensúlynak a felborulása genetikailag öröklődhet, mivel a kutatók megállapították, hogy ha egy tizenéves egyik szülője depressziós, akkor ő maga is nagyobb valószínűséggel lesz az. A Lonely, Sad and Angry—A Parent’s Guide to Depression in Children and Adolescents című könyvben még ez olvasható: „A depressziós gyermekek szülei közül az esetek többségében legalább az egyik szintén depressziós.”

Ennek kapcsán felmerül a kérdés: a gyermekek csakugyan öröklik a depressziót, vagy egyszerűen csak tanulás útján válnak depresszióssá azért, mert egy depressziós szülővel élnek? Nem könnyű felelni arra a kérdésre, hogy az öröklött hajlamok vagy a környezeti hatások váltják-e ki a betegséget, hiszen az agy rendkívül bonyolult, akárcsak az a sok más ok, amely még hozzájárulhat a serdülőkori depresszióhoz.

A depresszió és a családi légkör

A depressziót családi ügynek tartják, és joggal. Amint már szó volt róla, lehet, hogy a depresszióra való hajlam genetikusan öröklődik egyik nemzedékről a másikra. Ám ezenkívül a családi légkörnek is szerepe lehet. „Azoknál a gyermekeknél nagy a depresszió kialakulásának kockázata, akiket a szüleik bántalmaznak — írja dr. Mark S. Gold. — Ugyanez mondható el azokról a tizenévesekről is, akiknek a szülei túlságosan bírálóak, és arra összpontosítanak, amiben a gyermekük ügyetlen.” Az is depresszióhoz vezethet, amikor a szülők agyonkényeztetik és a széltől is óvják a gyermekeket. Érdekes viszont, hogy egy kutató megállapította: a gyermekeknek még nagyobb hajlamuk van a depresszióra akkor, amikor a szülők egyszerűen nem érdeklődnek irántuk.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden depressziós tizenévest rosszul nevelnek. Egy ilyen túlzó kijelentés figyelmen kívül hagyná a betegséget kiváltó egyéb körülmények hosszú sorát. Esetenként mégis a családi légkör az elsődleges oka a gondoknak. Dr. David G. Fassler ezt írja: „Nagyobb a depresszió kockázata azoknál a gyermekeknél, akik olyan otthonban élnek, ahol állandó feszültség van a szülők között, mint azoknál, akiknél békésebb a légkör. A kockázat egyik oka az, hogy az egymással viaskodó szülők annyira belebonyolódnak a vitatkozásba, hogy észre sem veszik, mire van szükségük a gyermekeknek. Vagy egy másik szempont, hogy a szülők nemegyszer a gyermekről vitatkoznak, ami a fiatalban bűntudatot, haragot és neheztelést ébreszthet.”

Most csupán néhány körülményt említettünk azok közül, amelyek hozzájárulhatnak a depresszió kialakulásához a serdülőkorúak körében, de még sorolhatnánk az okokat. Egyes szakértők például azt mondják, hogy a környezeti hatások (mint amilyen a szegényes táplálkozás, a méreganyagok és a függőséget okozó anyagokkal való visszaélés) is depressziót válthatnak ki. Mások bizonyos gyógyszereket okolnak (például egyes antihisztaminokat és nyugtatókat). Úgy tűnik, hogy a tanulási zavarral küszködő gyermekek különösen hajlamosak a depresszióra, valószínűleg azért, mert ahogy észreveszik, hogy képtelenek utolérni osztálytársaikat, az önbecsülésük fokozatosan csökken.

Ám a kiváltó októl függetlenül létfontosságú még megvizsgálnunk azt a kérdést, hogy miként segíthetünk a depressziós tizenéveseknek.

[Lábjegyzet]

[Képek a 8–9. oldalon]

A családi feszültség gyakorta elősegíti a depressziót