Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Olvasóink írják

Olvasóink írják

Olvasóink írják

Szeretet nélküli házasság A házasságom céltalannak tűnt. Úgy éreztem, a férjem és én nem szeretjük egymást, egyszerűen csak elviseljük a másikat. Néha arra gondoltam, hogy el kellene válnunk. De a „Meg tudjuk-e menteni a házasságunkat?” (2001. január 8.) című cikksorozatnak köszönhetően sikerült újból felélesztenünk a szeretetünket egymás iránt.

E. R., Spanyolország

Keresztény feleség vagyok, de az elmúlt évben nagyon boldogtalan volt a házasságom. Annyira sok fájdalmat okoztunk egymásnak a férjemmel, hogy úgy gondoltam, lehetetlen helyreállítani a kapcsolatunkat. De amikor elolvastam ezeket a cikkeket, úgy éreztem, mintha Jehova szólt volna hozzám: „Ne add fel!” Az olvasottak arra buzdítottak, hogy tegyek valamit annak érdekében, hogy a forró szeretet, melyet egykor éreztünk egymás iránt, újból fellángoljon. Már most érzem a változást a férjem hozzáállásán. Még sokszor el fogom olvasni ezeket a cikkeket.

H. N., Japán

Nemrégen keresztelkedtem, a nem hívő feleségem viszont ellenzi, amit csinálok. A cikkeitek segítettek, hogy tudjam, miként tehetem sikeresebbé a házasságom. Jobbkor nem is jöhettek volna!

W. S., Ausztrália

Mivel boldog házasságban élek, úgy fogtam hozzá a cikkek olvasásához, hogy ezeknek majd hasznát vehetem, amikor segíteni kell másoknak. Ám a cikksorozat — az első soroktól kezdve — olyan gyakorlatias gondolatokat tartalmazott, melyek az én házastársi kapcsolatomat is segíthetnek szorosabbá fűzni.

M. D., Olaszország

Egy keresztény testvérnő a gyülekezetemben elmondta nekem, hogy heves nézeteltérés volt közte és a nem hívő férje között, ezért aztán különköltöztek. Később megtudtam tőle, hogy a helyzet sokat javult. Csak úgy „falta” a cikkeket, melyek rengeteget segítettek neki megküzdeni a gondokkal. Elmondta, hogy azok a gondolatok különösen hasznosak voltak számára, melyek a kommunikációról beszéltek. Most újból együtt vannak a férjével.

N. S., Kanada

Hasbeszélés Összezavart a „Nicsak, ki beszél?” (2001. január 8.) című cikk. Nem ezzel a módszerrel szedte rá Sátán is Évát? A megtévesztésnek és rászedésnek nem szabadna helyet kapnia egy keresztény életében.

B. H., Egyesült Államok

Bármilyen módszert alkalmazott is Sátán, amikor félrevezette Évát, igazából nem lehet hasbeszélésnek nevezni, mert ahhoz sajátos légzési és hangképzési technikára van szükség, Sátán pedig szellemteremtmény. A Szentírás sehol sem ellenzi a hasbeszélést mint a szórakoztatás egyik formáját. Természetesen helytelen lenne, ha valaki arra használná fel ezt a képességet, hogy alantas szándékkal félrevezessen másokat, vagy ha spiritiszta gyakorlatokban alkalmazná azt, melyeket a bibliai időkben is gyakoroltak, néhányan talán pont a hasbeszélés által (Ézsaiás 8:19). (A szerk.)

Jómagam is nagy örömömet lelem a hasbeszélésben, és már sokszor felléptem vele keresztények által szervezett társas összejöveteleken. Ahogyan a cikk is rámutatott, az emberi fül nem nagyon képes megállapítani, hogy melyik irányból hall egy bizonyos hangot. Ami viszont számomra bámulatos, az az, hogy egy állatot nem lehet ezzel a módszerrel becsapni. Amikor a bábumon keresztül a kutyámhoz beszélek, négylábú barátom nem a bábura mered, hanem rám. Jehova nagyon éles fülekkel áldotta meg az állatokat.

L. R., Egyesült Államok

Kopasz kutya Van egy módszerem: mindig azokat a cikkeket olvasom el először, amelyeket a legkevésbé tartok érdekesnek. Mivel nem igazán kedvelem a kutyákat, az első cikk, melyet a január 8-i számban elolvastam, a „Találkoztál már mexikói meztelenkutyával?” című cikk volt. Mire a végére értem, közel álltam ahhoz, hogy én is akarjak egyet! Persze gyorsan visszatért a józan eszem. Mindenesetre el kell hogy mondjam, hogy még egyetlenegyszer sem csalódtam a folyóiratokban a 40 év alatt, amióta olvasom őket. Sokszor pontosan azokat a cikkeket élvezem a legjobban, amelyekről azt gondolom, hogy nem fognak tetszeni.

D. W., Egyesült Államok