Egy afrikai város, ahol kelet és nyugat találkozik

AZ ÉBREDJETEK! DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁGI ÍRÓJÁTÓL

MILYEN színes látvány tárul elénk, ha végigsétálunk Durban egyik utcáján! Láthatod, hogy sokan alkalmazkodtak a nyugati öltözködési stílushoz, főleg a fiatalok. De nézd csak, az idősebb zulu asszonyok szerény, hosszú ruhát viselnek, a fejüket pedig színes kendők díszítik, az indiai hölgyek pedig szárit vagy szálvár-kámízt (nadrágból és tunikából álló felsőruházatot) viselnek. A parthoz közeledve valószínűleg találkozol néhány zulu férfival, akik szépen kidolgozott egyenruhában riksát húznak. Mennyire igaz, hogy Durban páratlan afrikai város, ahol kelet és nyugat találkozik! Mi a története ennek az elbűvölő városnak?

A dél-afrikai Durbanben kevesebb mint kétszáz éve laknak emberek. 1824-ben körülbelül 40 európai gyarmatosító telepedett le itt. Akkor a harcos király, Tsaka uralma alatt a hatalmas zulu királyságnak Durbantől északra volt a fellegvára. Két évtizeddel később a britek bekebelezték Durbant és a környező szárazföldi területeket. A XIX. század folyamán számos háború folyt az új gyarmatosítók és a zuluk között.

Ez idő tájt az angol telepesek rájöttek, hogy a part menti területeken jól fejlődik a cukornád, ezért intézkedtek, hogy egy akkori másik brit gyarmatról, Indiából munkások jöjjenek Durbanbe, és a cukornádültetvényeiken dolgozzanak. 1860 és 1911 között több mint 150 000 indiai érkezett a városba, ezért Durbanben és környékén ma több mint hárommillióan élnek. A föld három távoli részéről származnak; vannak köztük őshonos zuluk, Indiából érkezett ázsiaiak, valamint britek és nyugat-európaiak.

A városnak vannak még további érdekes vonásai. Ahogy az alábbi fényképen is látható, van  egy természetes kikötője, melyet egy hosszú, ujjhoz hasonló, Bluff nevű földdarab véd az Indiai-óceántól. Ez a vonzó hely 90 méternél is magasabb, és növényzet borítja. Naponta horgonyoznak le nagy hajók ebben a természettől védett kikötőben. A Discovery Guide to Southern Africa című könyv kifejti, hogy Durbanben van „a legnagyobb és legforgalmasabb kikötő egész Afrikában, a világban pedig a kilencedik helyet foglalja el”. A nyaralók vonzónak tartják Durban hangulatos partjait, és élvezik a meleg vizét. Ideális helyet találnak a szörfözni vágyók, a fürdőzőknek pedig nem kell félniük, hiszen a jól karbantartott, cápáktól védő hálók biztonságot nyújtanak.

Azoknak, akik szeretik a Bibliát, további okuk van arra, hogy érdekelje őket e város. Itt hozták létre 1910-ben egyik fiókhivatalukat a Bibliakutatók — ahogy akkoriban Jehova Tanúit ismerték. Majd 1914 áprilisában itt, Durbanben rendezték meg a Bibliakutatók első afrikai kongresszusát, melyen mintegy 50-en vettek részt, köztük a Dél-afrikai Köztársaság távoli pontjairól érkezett küldöttek. Ezen a történelmi kongresszuson 16 új imádó keresztelkedett meg. A jelenlévők közül többen is felkent keresztények voltak, akik mindhalálig hűségesek maradtak, mint például William W. Johnston, aki elsőként lett megbízva azzal, hogy Afrikában igazgasson egy fiókhivatalt.

Jehova Tanúi 1914 óta már számos kongresszust rendeztek Durbanben. 2000 decemberében két kongresszust rendeztek ebben a városban, „Isten szavának cselekvői” jeligével, ahol 14 848-an vettek részt, és 278-an keresztelkedtek meg. Figyeljünk most meg a jelen lévő sok indiai család közül egyet. Az apa, Alan tíz éve ismerte meg a Biblia igazságát a lánya, Szomasini által, és éppen akkor szokott le az alkoholizmusról, valamint kereste az élet célját. Szomasini csupán hároméves volt, és hozott az apukájának egy könyvet, melyet a szomszéd házában talált, és amely az Igazi béke és biztonság — Hogyan találhatod meg? címet viselte. Alan azonnal beleszeretett ebbe a könyvbe, tetszett neki, amit olvasott, és kezdett kapcsolatot ápolni Jehova Tanúival. Alan a Bibliából tanultak hatására törvényesítette kapcsolatát Ranival, aki nem sokkal később szintén érdeklődni kezdett a Biblia iránt, és kezdett eljárni Jehova Tanúi összejöveteleire. Akkoriban Rani szüleinél laktak, akik egy keresztény egyházhoz tartoztak, és ellenezték a fiatal pár új vallását, ezért válaszút elé állították őket: „Vagy megszakítjátok a kapcsolatot a Tanúkkal, vagy eltűntök ebből a házból!”

Alan és Rani úgy döntöttek, hogy nem maradnak a szülőknél, bár nehéz volt lakást találniuk. A barátaik — akik Jehova Tanúi — segítettek nekik megfelelő lakóhelyre lelni. 1992-ben Alan és Rani megkeresztelkedtek Jehova Tanúiként, és azóta is előrehaladnak, így ma Alan már vénként szolgál a keresztény gyülekezetben.

Jehova Tanúinak Durbanben és környékén ma már több mint 50 gyülekezete van, a legtöbbjükbe zulu emberek járnak. Van azonban néhány olyan gyülekezet is — különösen a városközponthoz közel —, amely zulu, indiai és európai származású emberekből tevődik össze. Ha ellátogatsz egy ilyen gyülekezet összejövetelére, még inkább látni fogod, hogy kelet és nyugat találkozik. Lehet, hogy egy csinosan öltözött afrikai Tanú lesz az elnöklő, de az is előfordulhat, hogy indiai vagy európai lesz az. Egy dolog biztos: a hallgatóságban élő bizonyítékát látod majd annak, hogy a Biblia képes szeretetteljes és tartós barátságban egyesíteni minden nemzetből való embereket.

 [Kép a 26. oldalon]

A gyülekezeti összejöveteleken mindenféle rasszból származó emberek együtt vannak

[Kép a 26. oldalon]

Alan, Rani és a gyermekeik

[Kép a 26. oldalon]

A városháza Durbanben

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

Fényképek: Courtesy Gonsul Pillay