Fogy az élelmiszerkészletünk — Magunk alatt vágjuk a fát?

„Napjainkban nem az adósságok, a költségvetésben jelentkező hiányok, illetve a globális versengés [jelentik] az igazi kihívást, hanem hogy megtaláljuk a módját annak, hogy miként lehet tartalmas, megelégedett életet élni anélkül, hogy közben elpusztítanánk földünk bioszféráját, amely az élet alapját adja. Az emberiséget most először fenyegeti az a veszély, hogy az élet azon összetevői omlanak össze, melyek tulajdonképpen éltetnek minket” (David Suzuki, genetikus).

AZ ALMÁRÓL sokan úgy vélhetik, mindig volt, és mindig is lesz. Ha bőven terem alma ott, ahol élünk, úgy gondolhatjuk, bármikor hozzá tudunk jutni, sőt mi több, rengetegféle alma közül választhatunk. De vajon tisztában vagyunk vele, hogy valószínűleg sokkal kisebb az almaválaszték ma, mint 100 évvel ezelőtt?

Az Egyesült Államokban 1804 és 1905 között 7098-féle almát termesztettek. Ma ezeknek a 86 százaléka, azaz 6121-féle alma már nem létezik. A körték sorsa sem alakult szerencsésebben. Az egykor termesztett 2683-féle körtének körülbelül a 88 százaléka tűnt el. Ha pedig a zöldségekről készült számadatokra vetünk egy pillantást, még nyomasztóbb képet kapunk. Valami eltűnőben van. Valami, amit úgy hívnak, hogy biológiai sokféleség vagy biodiverzitás. Nem csupán az élőlények gazdag fajai fogynak, hanem a fajokon belüli változatok széles skálája is. Az Egyesült Államokban termesztett zöldségfélék változatainak 97 százaléka tűnt el kevesebb mint 80 év leforgása alatt! De csakugyan ennyire fontos lenne a növényi sokféleség?

Sok tudós szerint igen. Noha a biológiai sokféleség szerepéről alkotott vélemények még mindig nem egyöntetűek, a környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek népes tábora azon a véleményen van, hogy bizony elengedhetetlen az élethez a földön. Az élelmiszerként termesztett növények esetében ugyanolyan fontosnak tartják, mint amilyen elengedhetetlen a vadon termő növények, azaz a földünk erdőiben, trópusi őserdőiben és a füves területeken található növények számára. A fajokon belüli sokféleség is fontos. A rizs sok-sok változata például növeli annak az eshetőségét, hogy néhány változat ellenáll majd a gyakori betegségeknek. A Worldwatch Institute egy nemrégiben kiadott értekezése ezért megjegyezte, hogy semmi másban nem annyira nyilvánvaló, hogy mennyire komoly gondot okozhat földünk biológiai sokféleségének a pusztítása, mint abban, hogy milyen hatással van a jelenség az élelmiszer-ellátásunkra.

Ha kihal egy növény, annak legalább két következménye van a haszonnövényekre nézve: először is elpusztul a termesztett növény vadon termő rokona, melynek génjeit a jövőben felhasználhatták volna különböző fajták nemesítésére; másodszor pedig ezáltal lecsökken a termesztett növényfajon belüli változatok száma. Vegyük csak Ázsiát, ahol a XX. század elején a rizsből feltehetően több mint 100 000 helyi fajtát termesztettek — egyedül Indiában legalább 30 000 fajtát. Ma az Indiában termesztett rizs 75 százaléka csupán tíz fajtából tevődik össze. Srí Lankán mindössze 5 rizsfélét termesztenek a majdnem 2000 változat helyett. Mexikó, a kukoricanemesítés hazája, csak 20 százalékát  termeszti annak a sok kukoricafajtának, melyet az 1930-as években termesztettek az országban.

De nemcsak az élelmiszerkészletünk van veszélyben. A kereskedelemben kapható gyógyszerek körülbelül 25 százaléka növényi alapanyagú, és újabbnál újabb gyógynövényeket fedeznek fel. Aggasztó viszont, hogy egyik növényfaj hal ki a másik után. Vajon ez annak a jele, hogy magunk alatt vágjuk a fát?

A Világ Természetvédelmi Unió szerint a mintegy 18 000 megvizsgált növény- és állatfajból több mint 11 000 fajt fenyeget a kipusztulás veszélye. Indonéziában, Malajziában és Latin-Amerikában például hatalmas erdőterületeket alakítottak át ültetvényekké. A kutatók csak találgathatnak, hogy hány faj sodródott a kipusztulás szélére — vagy azon túl! Mindenesetre néhányan azt mondják, hogy a fajok kipusztulása „katasztrofális gyorsasággal” folytatódik, jelenti a The UNESCO Courier.

Bolygónk természetesen még most is bőségesen ellát minket élelemmel. De ha a föld tovább veszít biológiai sokféleségéből, népessége pedig egyre nő, meddig lesz még képes ellátni minket élelemmel? Ezeknek az aggasztó tényeknek a tudatában több nemzet magbankokat hozott létre, nehogy elveszítsen valamilyen fontos növényfajt. Néhány botanikus kert a fajok megőrzését tekinti legújabb missziójának. A tudomány pedig a génsebészet hatékony, új módszereivel nyújt támogatást. De vajon a tudomány és a magbankok meg tudják oldani a problémát? A következő cikk ezt a kérdést fogja megvizsgálni.