Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ki fogja jóllakatni a világot?

Ki fogja jóllakatni a világot?

Ki fogja jóllakatni a világot?

VAJON elképzelhető, hogy az emberiség egyszer a biológiai sokféleség pusztítása helyett inkább a megőrzésén fog fáradozni? John Tuxill biológus meglátása szerint ehhez „az irányelvek gyökeres átformálására” lenne szükség. Hozzáteszi azonban, hogy ez a gyökeres átformálás „nem valószínű, hogy végbe fog menni, ha nem következik be néhány alapvető változás, tehát ha az emberek nem ismerik meg jobban a növények biológiai sokféleségének hasznát, nem akarják átszervezni a jelenleg alkalmazott eljárásmódokat, és nem hajlandók új módszereket kipróbálni”.

Sokan erősen kételkednek abban, hogy számíthatunk ilyen alapvető változásokra. Ezenkívül többen nem értenek egyet Tuxill következtetéseivel. Néhány környezetvédelmi szakember úgy érzi, hogy a biológiai sokféleség szerepe még most sem egészen világos, és elképzelhetőnek tartja, hogy néhány kollégája a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonít neki. Annak ellenére, hogy a tudósok nem értenek egyet, érdemes odafigyelni a vészjelzésekre, melyek olyan szakemberektől származnak, akik jártasak ezen a területen. Ezeket a szakembereket nemcsak a biológiai sokféleség pusztulása aggasztja, hanem a jelenség mögött rejlő kapzsiság és szűklátókörűség is. Nézzük meg, hogyan vélekedik néhány író.

„Csupán egy évszázaddal ezelőtt a földön élő több százmillió földműves a saját vetőmagkészletével gazdálkodott . . . Manapság a készletek nagy részét világméretű cégek dobják piacra, akik génkezelik és szabadalmaztatják a vetőmagokat, majd szellemi tulajdonként tartják rajtuk a kezüket . . . Azzal, hogy a biotechnológiai ipar csak azt lesi, hogy rövid úton milyen haszonra tehet szert, nem másnak mint magának a genetikai örökségnek a fennmaradását veszélyezteti, ami pedig egy napon még óriási kincsnek számíthat — új védelmi vonal lehet egy sajátos, ellenállóvá vált kórokozó vagy mikroorganizmus elleni küzdelemben” (Jeremy Rifkin, tudományos író).

„A média folyton arról beszél, hogy a világpiacra, a szabad kereskedelemre és a világgazdaságra kell a leginkább összpontosítani. Ahol a médiát a pénz és a mamutvállalatok érdekei hajtják, a gazdaságba vetett bizalom olyan, mint valami vallási dogma, melyet ritkán kérdőjeleznek meg” (David Suzuki, genetikus).

Kenny Ausubel író a Seeds of Change​—The Living Treasure című könyvében rámutat az iparilag fejlett országokra jellemző képmutatásra, ami abban jelentkezik, hogy „a kormányszervek és a nagyvállalatok keseregve hangoztatják, milyen közel állunk ahhoz, hogy elveszítsük az emberiség »közös örökségét«, a génállományt”. Ausubel megjegyzi, hogy a modern gazdálkodási módszerek használatának szorgalmazásával és a monokultúrák kialakításával ezek a szervek és vállalatok is előmozdítják a biológiai sokféleség pusztulását.

Függetlenül attól, hogy van-e okuk a környezetvédőknek az ijedtségre, vagy sem, az emberben kételyek merülhetnek fel a bolygónk jövője felől. Meddig fog még fennmaradni, ha az emberiséget szemmel láthatóan csak a kapzsiság motiválja? Sok ember kétségbeesetten keresi a választ, és reméli, hogy a tudomány meg tudja azt adni.

Vajon a tudomány és a technológia megmenthet minket?

Az edinburghi Királyi Társaság nemrégiben kifejezte aggodalmát afelől, hogy napjainkban a tudomány akkora léptekkel halad előre, és olyan összetett, hogy az a veszély fenyeget, hogy a tudósok nem tudják teljesen átlátni, milyen következménye lehet egy-egy új felfedezésüknek. „A tudomány apró részleteiben figyeli meg a természet világát — írta David Suzuki. — Szinte semmit nem tudunk a föld élőlényeinek biológiai felépítéséről. Hogyan is érthetnénk akkor azt, hogy milyen kapcsolat áll fenn ezek között az élőlények között, és hogy miként függnek egymástól.”

Ahogy a Science című folyóirat rámutatott, „a GMO-k [genetikailag módosított organizmusok] esetében sem a veszélyek, sem az előnyök nem bizonyíthatók, és nem is igazak minden ilyen organizmusra . . . Nem tudjuk pontosan megjövendölni, hogy milyen ökológiai következményekkel járhat egy-egy új faj meghonosítása egy adott környezetben, és ez alól a GMO-k sem kivételek.”

Sok „új felfedezés” valójában kétélű kardnak bizonyul. Van némi hasznuk, de ugyanakkor arról tanúskodnak, hogy az emberiség bizony híján van a bölcsességnek, és sajnos igen gyakran a kapzsiság hajtja (Jeremiás 10:23). Például míg a zöld forradalom bőséget teremtett, és sok éhes ember lakott jól, addig a biológiai sokféleség pusztulásában is szerepet játszott. Abból, hogy a zöld forradalom szorgalmazta a rovarirtó szerek használatát, és egyéb költséges földművelési módszereket terjesztett el, végeredményben „a nagyvállalatok növénynemesítői és a fejlődő országok elitje” merített hasznot, „az átlagember viszont csak ráfizetett” — írta dr. Mae-Wan Ho. Ez az irányzat pedig továbbra is meghatározó lesz, amint a biotechnológiára épülő mezőgazdaság egyre nagyobb és jövedelmezőbb vállalkozássá válik, és olyan jövőt nyit meg előttünk, melyben az élelmiszer-ellátásunk biztonsága egyre nagyobb mértékben függ majd a tudománytól.

Ám nem kell hogy aggodalommal töltsenek el minket ezek a gondok, hiszen csak egy még átfogóbb igazságra világítanak rá, ugyanis a Biblia megmutatja, hogy nem szabad túl sokat elvárnunk azoktól a tökéletlen emberektől, akik jelenleg a kezükben tartják a föld igazgatását és a bolygó erőforrásainak felhasználását. Az igazat megvallva a kudarcok és a rossz vezetés egyelőre hozzátartoznak az élethez. A Zsoltárok 146:3 ezért a következőt tanácsolja: „Ne bízzatok a fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet!” Istenben viszont fenntartás nélkül bízhatunk (Példabeszédek 3:5, 6). Ő akar is, és tud is segíteni (Ézsaiás 40:25, 26).

A földön nemsokára pezsegni fog az élet

Amikor az ember hozzáfog egy düledező ház felújításához, az első tennivalója az, hogy eltávolítsa az esetleges hulladékokat. Ehhez hasonlóan Jehova Isten hamarosan megtisztítja a földet a gonoszoktól, ideértve azokat is, akik úgy gondolják, hogy csak úgy kihasználhatják a bolygót és annak természetes erőforrásait, de még magukat az embereket is, saját érdekeik előmozdítására és az üzleti bevétel növelésére (Zsoltárok 37:10, 11; Jelenések 11:18). Ám Jehova életben fogja tartani azokat, akik szeretik őt, és az akarata szerint próbálnak élni (1János 2:15–17).

Azután egy Isten által felállított kormányzat fog gondoskodni a földről és az ott élő sok-sok élőlényről, köztük az engedelmes emberekről is. Ez a kormányzat a messiási Királyság (Dániel 7:13, 14; Máté 6:10). Milyen bőségesen fog teremni a föld ennek a bölcs uralomnak az irányítása alatt! A Zsoltárok 72:16 (NW) elmondja: „Bőven lesz gabona a földön, a hegyek tetejét is bőség árasztja el.” Akkor bizony nem lesznek viták az élelemről, és nem is kell aggodalmaskodnunk miatta, hiszen bőségnek örvendhetünk majd, és biztonságos lesz az élelmiszerkészletünk.

Noha a jelenlegi rendszer egyre mélyebbre süllyed a kétségbeesés és a bizonytalanság ingoványában, azok, akik Jehovában bíznak, ragyogó jövőnek nézhetnek elébe nem máshol, mint itt a földön. Ez a reménység része ’a királyság jó hírének’, melyet Jehova Tanúi oly nagy örömmel osztanak meg mindenkivel, aki egy jobb és igazságosabb világban szeretne élni (Máté 24:14). Mivel ez a reménység biztos, és Isten atyai módon törődik a népével, már most ’biztonságban és nyugodtan lehetünk, mert nem rettent minket baj’ (Példabeszédek 1:33, Újfordítású revideált Biblia).

[Kép a 10. oldalon]

Isten Királysága alatt bőség lesz a földön, és biztonságos lesz az élelmiszerkészletünk

[Kép forrásának jelzése a 8. oldalon]

FAO Photo/K. Dunn

[Kép forrásának jelzése a 9. oldalon]

Tourism Authority of Thailand