Olvasóink írják

Vigasz a betegeknek Köszönöm szépen a „Vigasz a betegeknek” (2001. január 22.) című cikksorozatot. Négy évvel ezelőtt balesetet szenvedtem. Sokszor úgy éreztem, hogy jobb lett volna, ha meghalok. A baleset következtében jó néhány emlék kitörlődött az elmémből, és sok nyugtalan napom volt. Bátorítást nyertem a cikksorozat elolvasásából.

M. T., Japán

Tizenöt éves korom óta fájdalmas reumás ízületi gyulladással kínlódok. Az információ segített annak felismerésében, hogy meg kell tanulnom jobban bízni Jehovában, mivel ő „erősség a szorongatás idején” (Náhum 1:7).

Y. F. R., Kolumbia

Teljes idejű evangéliumhirdető vagyok. Nem sokkal azután, hogy egy új területre költöztem, hogy ott szolgáljak, megtudtam, hogy cukorbeteg vagyok. Nagyszerűen ecseteltétek, hogy miként kavarognak az érzések egy olyan személyben, akinek krónikus betegsége van. Ezek a cikkek segítettek, hogy kiegyensúlyozottabban újra átgondoljam a helyzetemet, és kiigazításokat tegyek az életemben.

L. A., Olaszország

Bár nem vagyunk betegek, a cikkben olvasható alapelvek nagy segítségünkre voltak abban, hogy megoldjuk egy nehézségünket. Mint ahogy már sokszor történt, a folyóirat válasz volt egy konkrét imánkra.

R. P. és L. P., Srí Lanka

Néhány héttel ezelőtt tudtam meg, hogy rákos daganat van a májamon. Mivel mind ez ideig egészséges voltam, képzelhetitek, milyen hatással volt ez rám. Ma kaptam meg a január 22-i számot, és szinte faltam a cikkek sorait. A cikkek leírták a kétségeimet, a gondolataimat és az érzéseimet, ugyanakkor derűlátó szemléletmódra sarkalltak.

J. E., Spanyolország

Valódi életből vett történet Bill és Rose Meiners „Célok kitűzésével a nehézségek ellen” (2001. január 22.) című szívhez szóló története miatt ragadtam tollat. Buzdító tudni, hogy ez a házaspár több mint fél évszázada kitart. Az ilyen élettörténetek szívem mélyéig megindítanak. Szeretném, ha Bill és Rose tudná, hogy megemlítem őket az imáimban.

V. G., Olaszország

Nekünk, egészséges embereknek hihetetlenül ösztönző volt egy olyan ember története, aki már több mint 50 éve küzd a betegségével. A cikk segített megértenem, hogy egészséges nőként nagy becsben kell tartanom az egészségemet, és meg kell tennem mindent, amit csak tudok.

P. V., Cseh Köztársaság

Anyukám közel 20 éve beteg. Mostanában nagyon kétségbe van esve, és azon tűnődik, hogy miért nem jön számára egy kis enyhülés. Felolvastam neki a cikket, s ez nekem is a hasznomra volt: most már értem, hogy miért depressziós olyan sokszor.

G. O. A., Nigéria

Annyira bátor Bill és Rose, meg az a sok-sok személy, akinek együtt kell élnie súlyos betegségekkel! Úgy gondolom, hogy nekünk, akiknek jobb sorsunk van, tanulhatunk tőlük. Bill és Rose! Maradjatok erősek! A példaképeink vagytok!

I. S., Németország

Randevúzás tizenéves korban Tizenöt éves vagyok, és nagyon tetszett a „Fiatalok kérdezik: Mit tegyek, ha a szüleim szerint túl fiatal vagyok a randevúzáshoz?” (2001. január 22.) című cikk. Az iskolában a többiek azt kérdezik, hogy azért nem randevúzok-e, mert leszbikus vagyok. Általában azt mondtam nekik, hogy a szüleim nem engedik, hogy randevúzzak, de mindig valami jobb választ szerettem volna adni. Miután elolvastam ezt a cikket, már tudom, hogyan válaszoljak a kérdéseikre. Köszönöm, hogy gondoltok ránk, tizenévesekre.

C. G., Egyesült Államok