Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ősz — A festői évszak

Ősz — A festői évszak

Ősz — A festői évszak

AZ ŐSZ az év egy különleges időszaka. Ekkor a mérsékelt övi országokban a kék ég, a napsütéses napok és a hűvös éjszakák a sárga, a narancs- és a piros szín száz meg száz színárnyalatával festik be fokozatosan az erdő borította dombokat. Ekkor az örökzöld fenyők és cédrusok tompa hátterei az élénkpiros és sárga színű lombhullató testvéreiknek.

A keleti országokban, például Japánban és Koreában, különösen nagy becsben tartják az őszt. A japán emberek ősszel gyakran elmennek „színvadászatra” — így hívják a japánok az őszi kirándulásaikat, amelyek során megcsodálhatják a természet művészetét.

Sok koreai nemzeti park az évnek ebben az időszakában a legcsodálatosabb. Ezért az újságok állandóan tájékoztatják az embereket arról, hogy mikor a legjobb az ősz színeit megtekinteni. Szorak-szan, Korea egyik leghíresebb nemzeti parkja, az emberek igen kedvelt úti célja. Gránitszikláit és égig érő kibúvásait kapaszkodó fenyőfák díszítik, melyek igen jellegzetes részei a keleti tájnak. Ősszel a bükkfák és juharfák Szorak-szan gránitoszlopain olyanok, mint egy vörös nyaklánchoz hasonló virágfüzér. És amikor ezek a hegycsúcsok a reggeli páratengerből kiemelkednek, a korán kelő embereket olyan látvánnyal jutalmazzák meg, amelyet sohasem fognak elfelejteni.

„Mindig, de ősszel különösen szívesen sétálok a hegyekben — mondja Park Rikjun, egy energikus, 70-es éveiben járó koreai férfi. — Úgy tűnik, mintha Isten ősszel a színek sokféleségébe öltöztetné a dombokat, olyan színekbe, amelyek napról napra változnak, és amelyek a tiszta, őszi égboltunk alatt életre kelnek.” Felesége, Kongjong gyönyörűséget lel abban, hogy nézi, amint az őszi levelek aranyszínű pillangókhoz hasonlóan leereszkednek az égből.

Miért változtatják meg a levelek a színüket?

A kíváncsi elme erre a színes átalakulásra magyarázatot kíván. Mi határozza meg, hogy egy levél sárga vagy vörös lesz-e?

Az ősz színei azzal a folyamattal vannak összefüggésben, amely által a fák felkészülnek a télre. Az ősz rövidebb nappalai fokozatosan figyelmeztetik a fák belső óráját, hogy a fa szüntesse meg a víz és a tápanyagok szállítását a levelekbe. Erre mindegyik levél úgy reagál, hogy egy elválasztó réteget képez a levél tövénél. Ez a parafaszerű anyagból összetevődő réteg megakadályozza, hogy a levelek és a fa többi része között valamilyen keringés menjen végbe, és ezért a levél végül lehull a fáról.

Mialatt ez a folyamat játszódik, a karotinoid pigmentek sárgára vagy narancsszínűre kezdik festeni a leveleket. Ezek a pigmentek általában egész nyáron jelen vannak, de nem lehet felfedezni őket, mivel a zöld klorofill túlsúlyban van a levelekben. A piros szín viszont főleg az antocianin nevű pigmentből ered, mely pigmentet a levelek csak ősszel kezdenek termelni. Ősszel a klorofill lebomlik, és a sárga, valamint a vörös pigmentek válnak dominánssá. Amikor már teljesen elfogyott a klorofill, a nyárfalevél világossárgára változik, a juharfa levele azonban fényes piros lesz.

Keressük a látványos őszt

A természet szerelmesei közül sokan észrevették, hogy az ősz évről évre változik egy kicsit, és helytől függően más és más lehet. Sokat számít az, hogy az adott vidéken milyen lombhullató fák élnek. Például a különböző juharfák az egyik legélénkebb piros színt hozzák létre. Ezeknek a fáknak sok faja Keleten fordul elő a természetben, és gyakran ültetik őket parkokba, illetve kertekbe.

Az éghajlat is szerepet játszik a folyamatban: az, hogy mennyi antocianint termelnek a levelek, nagyrészt az időjáráson múlik. Ha tiszták és napsütésesek a nappalok, valamint hűvösek az éjszakák, akkor a levelek a tőlük telhető legtöbb antocianint termelik. Távol-Keleten az ősz általában biztosítja ezeket a feltételeket. Japán és Korea egyaránt hegyvidéki ország. Legtöbb dombságuk sokféle lombhullató fából álló erdőkkel borított, s így a látogatók ideális környezetben szemlélhetik az ősz színeit.

Pompás újrafeldolgozó folyamat

A fák lombhullatásának egész folyamata hasznos és gyönyörű is egyben. Azáltal, hogy a fák lehullatják leveleiket, vizet és energiát raktároznak el télre. Megszabadulnak a mérgező hulladék anyagoktól is, melyek nyáron beépülnek a levelekbe.

Mi történik azzal a több milliárd levéllel, amely lehull a földre? A rovaroknak, gombáknak, férgeknek és más, talajban élő állatoknak köszönhetően mindez a szerves anyag hamarosan humusszá, a termőtalaj egyik alapvető alkotórészévé alakul át. Így a káprázatos látvány után a lehullott levelek tavasszal trágyaként is szolgálnak az új növényeknek. El tudsz képzelni egy ennél elbűvölőbb újrafeldolgozó folyamatot? Amikor megállunk egy kicsit, hogy megcsodáljuk ezt az alkotást, úgy érezhetjük, hogy „a mező minden fái tapsolnak”, miközben szótlanul dicsérik Alkotójukat (Ézsaiás 55:12; Zsoltárok 148:7–9).