A korán ébredő fa

JANUÁR végén vagy február elején Izrael sok, teraszos domboldalán drámai változás megy végbe. Téli álmukból felserkenve a mandulafák virágba borulnak. Mivel a mandulafa az egyik legkorábban virágzó fa, általában a figyelem középpontjába kerül. Fehér és rózsaszín virágai díszbe öltöztetik a téli, vidéki tájat, eszünkbe juttatva Salamonnak a Prédikátor 12:7-ben feljegyzett szavait. Ebben a versben az idős kori ősz hajat a ’mandulafa virágzásához’ hasonlítja.

Tekintettel arra, hogy a mandulafa korán virágzik, a mandula szó héber megfelelőjének találóan az a szó szerinti jelentése, hogy ’a felébredő’. Ezért a Biblia több, erőteljes szemléltetésében megjelenik. Például Jeremiás próféta látomásban egy mandulafa hajtását, vagyis ágát látta. Mit jelképezett ez? Jehova ezt mondta a prófétának: „jó korán virrasztok szavam fölött, hogy beteljesítsem” (Jeremiás 1:11, 12, Katolikus fordítás). Jehova természetesen sohasem fárad el, és nem is alszik. Szavai azonban azt hangsúlyozták, hogy be akarja fejezni a munkáját (Ézsaiás 40:28).

Évszázadokkal Jeremiás napjai előtt egy virágzó mandulafavesszőt felhasználva azonosították azt a személyt, akit Jehova jelölt ki főpapnak. Izrael mind a 12 törzsének egy vesszőt kellett tennie Jehova elé a gyülekezet sátorában. Másnap reggel Áron mandulavesszeje nemcsak hogy csodálatos módon kivirágzott, de még érett mandulákat is termett! Ezt a mandulafavesszőt egy ideig a szövetségládában tartották a nemzet figyelmeztetésére, hogy többé ne zúgolódjanak Jehova kinevezett képviselői ellen (4Mózes 16:1–3, 10; 17:1–10; Héberek 9:4).

Jehova megkívánta, hogy a mandulafa csodálatos virágairól készített ábrázolás díszítse a hétágú arany gyertyatartót, mely megvilágította a sátortemplom szenthelyét. Mózes leírása szerint „három mandolavirágformájú csésze vala az egyik ágon, gombbal és virággal; így a másik ágon is három mandolavirágformájú csésze vala gombbal és virággal; így vala mind a hat ágon, a melyek kijövének a gyertyatartóból. A gyertyatartón pedig négy mandolavirágformájú csésze vala, gombjaikkal és virágaikkal” (2Mózes 37:19, 20).

Jóllehet a Biblia keveset ír a mandulafáról, de amikor ezt teszi, akkor a csodálatos fehér virágaira és korai ébredésére hívja fel a figyelmünket. Ez a tetszetős fa mindenekelőtt arra emlékeztet bennünket, hogy Jehova nem fog addig pihenni, amíg véghez nem viszi a szándékát (Ézsaiás 55:11).