A Biblia nézőpontja

Mennyire türelmes Isten?

„AZ ISTEN — BÁR AZ AZ AKARATA, HOGY MEGMUTASSA HARAGJÁT ÉS MEGISMERTESSE HATALMÁT — NAGY HOSSZÚTŰRÉSSEL MEGTŰRTE A HARAG PUSZTULÁSRA VALÓNAK KÉSZÍTETT EDÉNYEIT” (RÓMA 9:22).

ISTEN a történelem folyamán végig megtűrt sok rosszat és leplezetlen gonoszságot. Több mint 3000 évvel ezelőtt Jób így kesergett: „Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak? Az ő magvok előttök nő fel ő velök, és az ő sarjadékuk szemeik előtt. Házok békességes a félelemtől, és az Isten vesszeje nincsen ő rajtok” (Jób 21:7–9). Az igazságosságot szerető emberek közül mások is aggodalmuknak adtak hangot — köztük Jeremiás próféta —, amikor úgy látszott, hogy Isten megtűri a rossz embereket (Jeremiás 12:1, 2).

Mit mondjunk hát, ha minket is zavar, hogy Isten megengedi a gonoszságot? Úgy érezzük időnként, hogy Isten gyorsabban is cselekedhetne már, és azonnal elpusztíthatná az összes gonosz embert? Figyeljük meg, hogy a Biblia szerint Isten meddig és miért türelmes.

Miért türelmes Isten?

Először azt a kérdést kell megválaszolnunk, hogy egyáltalán miért tűri meg Isten a rosszat, amikor az igazságosság terén neki vannak a legmagasabb irányadó mértékei (5Mózes 32:4; Habakuk 1:13). Azt jelenti ez, hogy elnézi a gonoszságot? Szó sincs róla! Nézzünk meg egy szemléltetést: képzeljük el, hogy egy sebész nem tartja be a higiénia alapvető szabályait, és ráadásul nagy fájdalmat okoz a betegeinek. Ha egy kórházban dolgozna, vajon nem rögvest elküldené a kórház ezt a sebészt? Vannak azonban olyan körülmények, amikor kivételes türelemre van szükség. Például rendkívüli vészhelyzetben, mondjuk a csatamezőn, nemde meg kellene tűrni olyan sebészeket, akik kezdetleges és veszélyes feltételek mellett dolgoznának, talán olyan felszerelésekkel és műtéti eszközökkel, melyeket normális körülmények között silánynak tartanánk?

Ehhez hasonlóan ma Isten türelmet gyakorolva megtűr sok olyan dolgot, amelyet teljességgel elfogadhatatlannak tekint. Bár gyűlöli a gonoszságot, ideiglenesen megengedi azt, mégpedig nyomós okok miatt. Először is azért, mert ezzel időt hagy arra, hogy a Sátán Éden-kertben történt lázadása által felvetett döntő vitakérdések egyszer s mindenkorra rendeződjenek. Ezek a vitakérdések arra összpontosulnak, hogy Isten jogosan és igazságosan uralkodik-e. Emellett az, hogy türelmet gyakorolva megtűri a rosszat, időt és lehetőséget ad a változásra azoknak, akik belefolytak a gonoszságba.

Irgalmas és türelmes Isten

Ősszüleink, Ádám és Éva csatlakoztak Sátánhoz az Isten elleni lázadásban. Isten joggal pusztíthatta volna el őket azon nyomban, de ő inkább irgalmasnak és türelmesnek bizonyult, szeretetteljesen megengedve, hogy ősszüleinknek gyermekeik legyenek. Ezek a gyermekek viszont bűnösen jöttek a világra, és ez a tőlük származó egész emberi családdal sincs másként (Róma 5:12; 8:20–22).

Istennek szándékában áll megmenteni az embereket ebből a szánalmas helyzetből (1Mózes  3:15). Időközben azonban óriási türelmet és irgalmat gyakorol, mivel megérti, hogy miként hat ránk az Ádámtól örökölt tökéletlenség (Zsoltárok 51:7; 103:13). „Bővelkedik szerető-kedvességben”, valamint készségesen és szívesen „bővelkedik a megbocsátásban” (Zsoltárok 86:5, 15, NW; Ézsaiás 55:6, 7).

Meddig türelmes Isten?

Nem lenne azonban szeretetteljes és ésszerű Istentől, ha örökre megengedné a gonoszságot. Egyetlen gyengéd apa sem tűrné meg a végtelenségig egyik gyermekének a rosszaságát, ha az szándékosan folyton csak mély fájdalmat okozna a család többi tagjának. Ezért ami a bűnt illeti, Isten türelme mindig egyensúlyban lesz más tulajdonságokkal, például a szeretettel, bölcsességgel és igazságossággal (2Mózes 34:6, 7). Mihelyt megvalósítja a hosszútűrése mögött rejlő szándékát, azonnal felhagy a rossz megtűrésével (Róma 9:22).

Nyilvánvaló, hogy erre utalt Pál apostol, amikor egyik alkalommal ezt mondta: „Az elmúlt nemzedékekben [Isten] hagyta, hogy a nemzetek mind a maguk útján járjanak” (Cselekedetek 14:16). Máskor arról beszélt Pál, hogy ’az Isten szemet hunyt azok tudatlanságának ideje felett’, akik nem engedelmeskedtek törvényeinek és alapelveinek. Majd így folytatja: „most [Isten] azt mondja az embereknek, hogy mindenhol mindnyájan tanúsítsanak megbánást.” Miért? „Kitűzött ugyanis egy napot, amelyen megítélni szándékozik a lakott földet igazságosságban” (Cselekedetek 17:30, 31).

Isten türelméből már most hasznot meríthetünk

Kétségtelen tehát, hogy senkinek sem szabad azt feltételeznie, hogy figyelmen kívül hagyhatja Isten törvényeit, utána pedig félvállról kérheti Isten megbocsátását, amikor el akarja kerülni tetteinek a következményeit (Józsué 24:19). Az ókori Izraelben sokan úgy gondolták, hogy ezt tehetik, és nem változtak meg, ám ezzel eltévesztették Isten türelmének a célját. Isten nem tűrte meg örökre a gonoszságukat (Ézsaiás 1:16–20).

A Biblia rámutat, hogy ha el szeretnénk kerülni Isten végső ítéletét, akkor ’megbánást kell tanúsítanunk’, azaz bűnbánóan el kell ismernünk, hogy tökéletlenek vagyunk, Isten előtt bűnösök, majd pedig valóban el kell fordulnunk a rossztól (Cselekedetek 3:19–21). Azután Krisztus váltságáldozata alapján Jehova Isten meg fog bocsátani nekünk (Cselekedetek 2:38; Efézus 1:6, 7). Isten az általa meghatározott időben meg fogja semmisíteni az ádámi bűn összes ártalmas hatását. Akkor „új ég és új föld” lesz, ahol már nem fogja többé megtűrni olyan dolgok létezését, „amelyek megértek a pusztulásra” (Jelenések 21:1–5; Róma 9:22, Katolikus fordítás). Milyen csodálatos eredménye lesz Isten rendkívüli türelmének, melynek igenis van határa!

[Kép a 23. oldalon]

Isten megengedte Ádámnak és Évának, hogy utódaik szülessenek