Anya és tíz lánya

ESTHER LOZANO ELMONDÁSA ALAPJÁN

ANYA is, és apa is a törökországi Bitlisben született, mindketten örmény szülők gyermekeként. A múlt század elején rengeteg örmény embert lemészároltak, ezért az édesapánk elhagyta Törökországot, és az Egyesült Államokba költözött. Körülbelül huszonöt éves volt akkor. Édesanyánk, Sophia egy kicsit később került el otthonról, tizenkét éves korában.

Úgy tudjuk, hogy a szüleik megegyeztek, hogy édesanyánkat elküldik az Egyesült Államokba, hogy férjhez menjen az édesapánkhoz, Aram Vartanianhoz. Sophia még túl fiatal volt a házassághoz, amikor a kaliforniai Fresnóba érkezett, így hát leendő anyósánál lakott, míg elérte a nagykorúságot.

Szüleinknek először fiúgyermekük született 1914. augusztus 6-án. Az Antranig nevet adták neki, de ő később Barney-ra változtatta a nevét. Utána csak lánygyermekek következtek, összesen tíz. Édesapánk akkor lett Bibliakutató — így hívták ugyanis akkoriban Jehova Tanúit —, amikor Shield Toutjian 1924-ben Fresnóba jött, és előadást tartott az örmény közösségnek. Ettől kezdve az egész család együtt járt el a keresztény összejövetelekre.

1931-ben elköltöztünk a kaliforniai Oaklandbe, és az ottani gyülekezettel tartottuk a kapcsolatot. Barney egészen a haláláig, 1941-ig hűségesen szolgálta Jehovát a kaliforniai Napában. Én a harmadik  voltam a Barney után született lányok sorában, és 1935-ben jelképeztem a Jehovának való önátadásomat. Agnes, a testvérünk körülbelül 75 évig járt az összejövetelekre, de csak nemrég keresztelkedett meg! Mi, a testvérei mind jelen voltunk, és boldoggá tett minket, hogy most már mind a tíz lány megkeresztelkedett.

Anya sajnos nem volt ott ezen az alkalmon, ugyanis az azt megelőző évben meghalt. Száz évet és két napot élt. Haláláról 1996. május 14-én a Hayward News című kaliforniai napilap is beszámolt. Azt írta róla, hogy „önkéntes társadalmi munkát végzett mint Jehova Tanúja, tanítva . . . a Bibliát az érdeklődőknek 54 éven át”. A cikk Elizabethet, a testvérünket is idézte: „Ajtaja mindig nyitva állt, és mindig volt még hely valakinek a terített asztalnál . . . Azt szokta mondani, hogy »gyere be egy cowboykávéra«, és aki éppen akkor érkezett, amikor a híres baklavája került az asztalra, az csakugyan szerencsésnek érezhette magát.”

Legidősebb nővérünk, Gladys 85 éves, a legfiatalabb húgunk pedig 66, és mindannyian tevékeny Tanúk vagyunk. Hárman misszionáriusok lettünk, miután elvégeztük az Őrtorony Gileád Bibliaiskolát. Elizabeth, aki most Kaliforniában, Newport Beachben lakik, az iskola 13. osztályában végzett, és öt évig a perui Callaóban szolgált. Ruth a 35. osztályba járt, és a férjével, Alvin Staufferrel Ausztráliában voltak misszionáriusok öt évig. Én a Gileád negyedik osztályába jártam, és 1947-ben Mexikóba kaptam a kinevezésemet. Ott 1955-ben férjhez mentem Rodolfo Lozanóhoz *, és azóta is együtt szolgálunk Mexikóban.

Testvéreim és én hálásak vagyunk azért, hogy viszonylag egészségesek vagyunk, így tovább tudjuk szolgálni Jehovát teljes elménkkel, szívünkkel és erőnkkel, ameddig ő úgy akarja — most, és az új világában örökké.

[Lábjegyzet]

[Kép a 20. oldalon]

Agnes a megkeresztelkedésekor (1997)

[Kép a 20–21. oldalon]

Elizabeth azon a napon, amikor megkapta a diplomáját a Gileádon (1949)

[Kép a 21. oldalon]

Esther (jobbra) a mexikói fiókhivatalban (1950)

[Kép a 21. oldalon]

Ruth és Alvin Stauffer nemzetközi szolgákként a mexikói fiókhivatalban (1987)