Kirándulás a Sziklás-hegység legfiatalabb vonulatához

ELCSIGÁZVA előszedtük a kempingfőzőt, és nekiláttunk reggelit készíteni. Öt nap alatt csaknem 5000 kilométert autóztunk New Yorktól Wyomingig. Miközben a reggelinket fogyasztottuk, szemügyre vettük a vidéket.

A ragyogó napfény szemkápráztató volt, a levegő pedig csípős és friss. Ám ez az útszéli pihenőnk nem olyan volt, mint a korábbiak — most lélegzetelállító volt az elénk táruló látvány! Reggelinket a Grand Teton Nemzeti Parkban lévő Jackson-tó közelében költöttük el. Előttünk méltóságteljes hegyek sorakoztak. A nyugati parton megtett 16 000 kilométeres utunk során semmi sem volt ennyire szemet gyönyörködtető. Tudtuk, hogy ha lehetőségünk lenne ide visszatérni, megtennénk.

A Grand Teton magassága mintegy 4200 méter, és ennek a hegyláncnak több csúcsa is 3700 méternél magasabbra nyúlik. Bár ezekre a számadatokra nem lehet egyszerűen legyinteni, mégsem ezek a világ legmagasabb hegyei. Attól függően, hogy az ember melyik irányból közelíti meg az autójával a Teton-hegységet, lehet, hogy még észre sem veszi, hogy már megérkezett. Nyugati oldalról érkezve talán csak enyhe emelkedőre lesz figyelmes, ami igazán szóra sem érdemes. Ám ha valaki a keleti oldalról közeleg ehhez a részhez, azt láthatja, hogy a hegyek hirtelen emelkednek ki a síkságból, több mint másfél kilométerre magasodva a völgy fölé, és ez már igazán figyelemre méltó.

Újabb látogatás

Többévi vágyakozás után végül sikerült visszatérnünk. Ez alkalommal a Wyomingban található Jackson Hole-ba repültünk, majd észak felé autóztunk a Teton-hegységhez. Meghívunk, hogy csatlakozz hozzánk, amint megkezdjük a napunkat a láncolat legmagasabb csúcsainak a lábánál  fekvő fagyos ékkőnél, a Jenny-tónál.

Bőrünk libabőrös lesz a hajnali hidegben. A nap még nem kelt fel, mégsem vagyunk egyedül; vannak olyan elszánt társaink, akik szintén talpon vannak már. Néhány fotós szeretné lekapni az első hajnali fénysugarak által rózsaszínre és aranyra festett hegyek pompáját. Hirtelen földbe gyökerezik a lábunk: egy hatalmas nőstény szarvas néz ránk merően. A teste meg van merevedve, éber és óvatos, mivel a gidája csupán tíz méterre legelészik tőlünk. Nagyon lassan a fényképezőgépünkért nyúlunk, lélegzet-visszafojtva ráirányítjuk azt, élesre állítjuk, kattintunk, majd pedig fellélegzünk. És ez még csak a napunk kezdete itt a Jenny-tónál!

Egy turistacsoporthoz csatlakozva felszállunk egy menetrend szerint közlekedő hajóra, és hamarosan egy másfél kilométeres ösvény elején találjuk magunkat, mely az Inspiration Pointhoz (Ihletek pontjához) vezet. Kiszállunk a hajóból, és pillanatokon belül átjár minket az erdőből kiáradó hideg. Amint a meredek ösvényen egyre feljebb érünk, a tó mögöttünk a távolba vész. Valahonnan messziről vízesések robaja jut a fülünkbe. Zihálva kerülünk ki az erdőből, és megpihenünk egy sziklás kiugrón. Sütkérezünk a ragyogó reggeli napsütésben, és mélyeket szippantunk a hűvös hegyi levegőből. Csillámló, zafírkék foltként tündöklik alattunk a Jenny-tó. A fák ölelésében, melyek egy jellegzetes dombon állnak, olyan ez a tó, mintha egy mesterékszerész műve lenne.

Fölöttünk tornyosul a Cathedral Groupnak (Katedráliscsoportnak) nevezett hegycsúcscsoport. Az 1930-as években egy természettudós, dr. Fryxell tanulmányozta ezt a vonulatot, és ezt írta: „Ezek a minden más fölé emelkedő, hegyes ormokkal szabdalt [hegyek] valami magasabb rendűt láttatnak és értetnek meg az emberrel.” Csodálattól áthatottan isszuk  magunkba az Inspiration Point szépségét. Már most úgy érezzük, hogy jutalomban részesültünk az erőfeszítéseinkért, ám a kirándulásunk még sok élményt tartogat számunkra.

A Cascade Canyon alján kanyargó ösvény most meglepően vízszintessé válik. Nemsokára sziklás csúcsok magasodnak körülöttünk, melyeknek oldalain patakok sietnek le. Azon tűnődünk, hogy milyen erők formálták ezt a helyet. Ekkor egy izgatott kislány toppan elénk, aki alig tud uralkodni magán. Elakadó lélegzettel ezt suttogja: „Láttunk egy jávorszarvast! Siessenek, még láthatják!”

Megfeledkezünk arról a kérdésről, hogy miként alakultak ki ezek a hegyek. Megragadva a fényképezőgépünket, felkészülünk arra, hogy lekattintsuk vele a parkban kóborló egyik legnemesebb állatot. A kislány elvezet minket egy kilátóhoz. Családja hang nélkül mutogat egy pont felé. Mi is észrevesszük a hím jávorszarvast, mely a folyó mentén, az egyik mocsaras területen álldogál. Álmélkodva nézzük őt, felemeljük a fényképezőgépünket, és áldjuk a szerencsénket, hogy éppen jókor voltunk ott.

A földtan és a lemezek

Mivel annyi a látnivaló, az ember könnyen elfelejti a kérdéseit, melyek ennek a figyelemre méltó tájnak a kialakulásáról vetődtek fel benne. Ám a park dolgozói mindent megtesznek, hogy informálják és oktassák a nyilvánosságot, számos tájékoztatót adnak ki, túracsoportokat szerveznek, melyeket a rangereknek nevezett természetbúvárok vezetnek.

Azt a magyarázatot kapjuk, hogy bár a föld a lábunk alatt szilárdnak tűnhet, bizonyos szempontból olyan, mint egy befagyott tó tavasszal — nem annyira stabil, mint amilyennek látszik! A geológusok azt az elméletet fogadják el, hogy a földkéreg számos tektonikus lemezből áll, és hogy ezek az olvadt kőzettömegen nyugvó lemezek mozgásban vannak. Számunkra az az érdekes ebből az elméletből, hogy amikor ezek a lemezek összeütköznek, hegyláncok alakulhatnak ki.

A Teton-hegység esetében úgy tűnik, hogy az egyik lemez valahogy úgy viselkedett, mint egy feszítővas, és felemelte a másikat. Ennek következtében jött létre az, amit a geológusok töréses szerkezetnek neveznek. Azt mondják, hogy földtani szempontból nézve a Teton-hegység kialakulása  viszonylag nem túlságosan régen ment végbe. Ezért nevezi a park egyik tájékoztató füzete „a Sziklás-hegység legfiatalabb és legfeltűnőbb vonulatának”.

A víz és a jég formáló ereje

Lebilincselőnek találtuk ezeket a válaszokat, de további kérdéseket szültek bennünk. Visszagondoltunk a Jenny-tónál tett túránkra. Mitől oly csipkézettek ezek a csúcsok? És mi a helyzet azzal a jellegzetes, tó körüli dombocskával, melyet benőttek a fák? Mi erről a geológusok véleménye? Szerintük mindez a víz műve. Az az elfogadott nézet, hogy valamikor a távoli múltban gleccserek vájták ki a Teton-hegység kanyonjait. A tó körüli dombot, vagyis morénát, a mozgó jég formálta. Ez a moréna útját állta a felolvadt gleccserek egy részének és a termékeny földnek.

Ez a teória megmagyarázza, hogy miért annyira gazdag a növényvilág a tó körül, különösen, ha összehasonlítjuk a közeli síkságok kopár, kavicsos medreivel és a síkságokat borító ürömmel. Kíváncsian arra kérjük a rangert, hogy osszon meg velünk további részleteket. A hegycsúcsok csipkézete egy másik jelenséggel magyarázható, kezdi. Ezt a jelenséget fagyékelésnek nevezik. A víz behatol a sziklarepedésekbe, és amikor megfagy, nagyobb lesz a térfogata. Ez az erő végül kifeszít a sziklákból egyes részeket, emiatt néz ki úgy a hegy, mintha vésővel faragták volna ki. Mélységesen értékeljük a ranger előadását, és azt a lelkesedést, melyet ezek iránt a hegyek iránt érez.

Az állatok

Ez a vidék nem csupán az érdekes földtanával hívja fel magára a figyelmet, hanem gazdag állatvilágával is, ami a híres Snake-folyón tett utazásunkat még emlékezetesebbé tette. Miközben ittuk magukba a látványt, fehérfejű rétisasokat és halászsasokat láttunk szárnyalni, majd alábukni, hogy halakat csemegézzenek a folyóból. Idegenvezetőnk, egy képzett biológus felhívta figyelmünket egy érdekességre: noha a fehérfejű rétisas nagyobb és feltűnőbb jelenség, valójában a halászsas az ügyesebb halász. Elmondta, hogy látott már olyat, hogy fehérfejű rétisasok halakat csentek el a halászsasoktól. És csakugyan, mi is láttuk, amint egy fehérfejű rétisas rátámadt egy fiatal halászsasra; a halászsas elengedte a zsákmányát és tovarepült.

Valódi élmény volt a vadon élő állatokat a természetes környezetükben látni. A Nemzeti Vapiti Vadrezervátum a közelben van, és sok vapiti tölti a nyarat a Grand Teton Nemzeti Parkban. Gyakran lehúzódtunk az út szélére, és figyeltük a ráérősen eszegető vapiticsordákat. Máskor a szálláshelyünk teraszán üldögélve fürkésztük a fűzfák között békésen legelésző jávorszarvasokat. Éjszakánként úgy tűnt, mintha ezek a teremtmények a legelészésük szemlélésére összegyűlt tömegnek játszanának. Bár fáradtak voltunk, fennmaradtunk, hogy megcsodálhassuk azt, amit a városlakók ritkán látnak: a csillagokkal telehintett, szinte koromfekete égboltot.

Az utolsó napon különleges élményben volt részünk. Félelemmel vegyes tisztelettel áthajtottunk egy amerikaibölény-csorda kellős közepén. Az út mindkét oldalán ott álltak ezek a robusztus, bozontos szőrű állatok. Mennyire vágytunk arra, hogy maradhassunk, ám eljött a búcsú ideje.

A repülőgépen üldögélve, a felszállásra várva, végigperegtek előttünk látogatásunk eseményei. Visszagondoltunk arra, ami rövid ideig a miénk volt: a hegyekre, a hegyi levegőre és az állatokra. Mennyire boldogok vagyunk, hogy teljesült a régi vágyunk, és újra ellátogathattunk a Teton-hegységhez! Csakugyan elmondható, hogy a Sziklás-hegység legfiatalabb leszármazottja egy csodaszép „gyermek”!

[Kiemelt rész/kép a 19. oldalon]

Néhány jó tanács

Adj a szervezetednek időt arra, hogy alkalmazkodjon a ritkább levegőhöz. A völgyfenék is jóval több mint 1800 méterrel van a tengerszint felett. Néhány turista, aki alacsonyabb tengerszint feletti magasságról jön, tapasztalhatja magán a hegyibetegség tüneteit, például a fejfájást és az ingerlékenységet. Az idősebb személyek, különösen azok, akiknek szív- vagy légzőszervi betegségük van, jól teszik, ha kikérik az orvosuk véleményét, mielőtt ilyen utazásra vállalkoznak.

Megfelelően készülj fel a túrára. Tartsd elmédben, hogy a nagy magasság és a szárazság miatt gyorsan kiszáradhat a tested. Vigyél magaddal sok vizet.

Ez egy vadaspark, sok hatalmas és csodálatos, ugyanakkor veszélyes állattal. Néhány látogató nagyon szeret közel menni az állatokhoz, ám tudni kell, hogy az állatok kiszámíthatatlanok. Figyelj a rangerek arra adott tanácsaira, hogy miként kell bánni a vadon élő állatokkal a természetes környezetükben, és tartsd be ezeket a javaslatokat. A rangerek szavai nem csupán érdekesek, hanem életmentők is lehetnek.

[Térkép a 17. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A GRAND TETON NEMZETI PARK

[Kép a 16–17. oldalon]

A Mount Moran a Teton-hegységben

[Kép a 17. oldalon]

A Cascade Canyon felső része

[Kép a 18. oldalon]

Amerikai bölény

[Kép a 18. oldalon]

Fehérfejű rétisas

[Kép a 18. oldalon]

Naplemente a Teton-hegységnél

[Kép a 18. oldalon]

Hím jávorszarvas