Fiatalok kérdezik:

Mi rossz van abban, ha bosszút állok?

„Sértegetett” (Conneel, 15 éves, és börtönbüntetését tölti gyilkosságért).

Andrew, aki 14 éves, egy iskolai táncos rendezvényen megölt egy tanárnőt. Azt állította, hogy gyűlöli a tanárokat és a szüleit, és dühös a lányokra, mert visszautasítják őt.

A TIME című folyóirat „halálos irányzatként” utal rá. Egy dühös fiatal gyilkos fegyvert csempész be az iskolába, majd tüzet nyit a diákokra és a tanárokra. Az effajta tragikus események annyira megszokottnak tűnnek mostanában az Egyesült Államokban, hogy egy televíziós hírközlő hálózat „kirobbanó erőszakhullámnak” nevezte az irányzatot.

Szerencsére az iskolai lövöldözések még mindig viszonylag ritkák. Mindamellett a dührohamból elkövetett bűncselekmények, melyekről a közelmúltban hallhattunk, megmutatják, hogy néhány fiatal igazából milyen hihetetlenül nagy haragot táplál magában. Mi válthatja ki belőlük a dühkitöréseket? Néhány ilyen fiatalt nyilván az bőszített fel, hogy olyan személyek, akik hatalmi pozíciót töltenek be, igazságtalanul bántak vele, vagy visszaéltek a hatalmukkal vele szemben. Másokat a társaiktól jövő szakadatlan piszkálódás ingerelhetett fel. Egy 12 éves fiút, aki először egy osztálytársát, majd pedig önmagát lőtte le, azzal cukkoltak, hogy túlsúlyos.

Semmi kétségünk afelől, hogy a legtöbb fiatalnak valószínűleg eszébe sem jutna komolyan fontolóra venni, hogy ilyen szélsőségesen erőszakos cselekedetekbe folyjon. Ennek ellenére a rasszizmus, a megfélemlítés, illetve a kegyetlen piszkálódás áldozatainak nem könnyű leküzdeniük a gyötrő lelki fájdalmat. Amikor Ben visszagondolt az iskolás éveire, a következőket mondta: „Mindig alacsonyabb voltam, mint a legtöbb korombeli. És mivel kopaszra borotvált fejjel járkáltam, a többiek folyton cukkoltak, és a fejemet paskolták. Ettől teljesen elöntött a méreg. A helyzetet az is rontotta, hogy amikor segítséget kértem azoktól, akiknek pozíciójuknál fogva hatalmuk volt, figyelmen kívül hagytak. Ettől még dühösebb lettem!” Majd hozzáfűzte: „Csak azért nem fogtam fegyvert, és lőttem le ezeket az embereket, mert nem tudtam szerezni egyet.”

Hogyan gondolkodj azokról a fiatalokról, akik bántani akarják azokat, akik bántották őket? És mit tegyél, ha veled bánnak így? Válaszul vizsgáljuk meg, hogy mit mond erről Isten Szava.

Az önuralom az erő jele

A másokkal való kegyetlen bánásmód és az igazságtalanság korántsem új keletűek. A Biblia egyik írója a következő tanácsot adta: „Szünj meg a  haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál [föl ne gerjedj, Katolikus fordítás], csak rosszra vinne!” (Zsoltárok 37:8). Sajnos igen gyakori, hogy amikor valaki dühbe gurul, elveszíti az önuralmát, és a következményekkel nem számolva szabadjára ereszti az indulatait. Ha hagyjuk magunkat ’fölgerjedni’, annak dühkitörés lehet a vége. És mit eredményezhet egy dühkitörés?

Vizsgáljunk meg egy bibliai példát, Káin és Ábel esetét. „Kain haragra gerjede” a testvére, Ábel miatt, és ezért „mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt” (1Mózes 4:5, 8). Egy másik ember, aki nem tartotta kordában a dühét, Saul király volt. Saul féltékeny lett a fiatal Dávid csatamezőn elért sikerei miatt, és ezért nemcsak Dávidot, hanem a saját fiát, Jonathánt is át akarta szegezni a dárdájával! (1Sámuel 18:11; 19:10; 20:30–34).

Szó se róla, időnként jó okod lehet rá, hogy mérges légy, de ha nem uralkodsz jogos felháborodásodon, megeshet, hogy valami rosszat teszel. Tagadhatatlan például, hogy Simeon és Lévi joggal haragudtak Sikemre, amikor megtudták, hogy Sikem megerőszakolta húgukat, Dínát. De ahelyett, hogy higgadtak maradtak volna, heves érzelmeket korbácsoltak fel, amint az kiderül abból, amit később mondtak: „Hát mint tisztátalan személylyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?” (1Mózes 34:31). Majd amikor elszabadultak az indulatok, „fegyvert ragadának s bátran a városra ütének és minden férfit megölének”, aki Sikemben élt. Ezek az indulatok ragályosak voltak, mert „Jákob többi fia” (NW) is csatlakozott a gyilkos támadáshoz (1Mózes 34:25–27). Simeon és Lévi apja, Jákob még évekkel később is elítélően beszélt féktelen haragjukról (1Mózes 49:5–7).

Ez az eset egy fontos dologra tanít meg bennünket: a féktelen harag nem az erő, hanem a gyengeség jele. A Példabeszédek 16:32 kijelenti: „Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.” (Kiemelés tőlünk.)

Miért ostobaság bosszút állni?

A Szentírás ezért a következőt tanácsolja: „Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat . . . Ne álljatok bosszút magatokért” (Róma 12:17, 19). A bosszúállás nem csupán istentelenségre vall — akár erőszakos cselekedetekről, akár csak könyörtelen szavakról legyen is szó —, de még csak nem is eredményes, se nem bölcs eljárásmód. Először is az erőszak rendszerint még több erőszakot szül (Máté 26:52). A sértegető szavakat is gyakran hasonlóan viszonozzák. Azt se felejtsd el, hogy sokszor az ember jogtalanul dühös. Például biztosan tudhatod azt, hogy az a személy, aki megbántott, rosszindulatból tette? Nem lehet, hogy csak figyelmetlen volt, vagy nyers? De még ha rosszmájúságból tette is, csakugyan helyes bosszút állni az adott helyzetben?

Nézd csak meg, mit mond a Biblia a Prédikátor 7:21, 22-ben: „Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged. Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.” Az igaz, hogy nem esik jól, ha mások rosszat mondanak rólad, de a Biblia szerint ez hozzátartozik az élethez. Ugye te is mondtál már olyan dolgokat másokról, amelyeket nem kellett volna? Miért jönnél hát ki a sodrodból, ha rólad mondanak csúnya dolgokat? Sokszor az a legjobb, ha oda sem figyelsz a piszkálódásra.

Ugyanígy akkor is butaság túl érzékenyen reagálnod, ha úgy érzed, hogy durván bántak veled. David, egy fiatal még emlékszik, mi történt egyszer, amikor néhány társával kosárlabdázott, akik hozzá hasonlóan keresztények voltak. „A másik csapatból valaki eltalált a labdával” — mondja David. Nyomban arra gondolt, hogy az illető rosszindulatból tette, ezért fogta magát, és bosszúból hozzávágta a labdát. „Nagyon dühös voltam” — vallja be David. De még mielőtt tovább fajult volna a dolog, David imádkozott Jehovához. „Csak nem egy keresztény testvérrel akarok verekedni?” — kérdezte meg magától. Később bocsánatot kértek egymástól.

Ha ilyen helyzetbe kerülsz, segíthet, ha felidézed Jézus Krisztus példáját. „Amikor szidalmazták, nem kezdte viszonozni a szidalmat. Amikor szenvedett, nem kezdett fenyegetőzni” (1Péter 2:23). Amikor tehát feszült helyzetben vagy, ahelyett hogy elhamarkodottan cselekednél, imádkozz Istenhez, és kérd meg, hogy segítsen megőrizned az önuralmadat. Ő bőségesen „ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt” (Lukács 11:13). Ha valaki megsért, a megtorlás helyett talán az lenne a legjobb,  ha megkeresnéd az illetőt, hogy megbeszéljétek a dolgokat (Máté 5:23, 24). Ha pedig folyamatos és könyörtelen zaklatásnak vagy kitéve — mondjuk egy zsarnokoskodó diák által —, ne próbálj meg fellépni ellene, hiszen az erőszakba torkollhat. Inkább tegyél gyakorlatias lépéseket a saját védelmed érdekében. *

Egy fiatal, aki már nem kap dührohamokat

Sok fiatalnak sikerült eredményesen alkalmaznia ezeket a bibliai alapelveket. Catrina például nagyon kicsi volt még, amikor örökbe adták. „Sokszor dührohamot kaptam — meséli —, mert nem értettem, hogy miért nem kellettem a vér szerinti anyámnak. A nevelőanyámon töltöttem ki a haragomat. Nem tudom, milyen buta okból, de azt hittem, hogy ha őt bántom, akkor valójában a vér szerinti anyámnak adom vissza valahogy a sérelmeket. Így hát mindent kipróbáltam: csúnyán beszéltem vele, toporzékoltam és hisztiztem. A legjobban az ajtócsapkodást szerettem. Sokszor a fejéhez vágtam, hogy gyűlölöm, és mindezt azért, mert rettenetesen mérges voltam. Hitetlenkedve gondolok vissza erre az időszakra — hogy tehettem ilyesmit?”

Mi segített Catrinának, hogy leküzdje a benne forrongó dühöt? Így válaszolt: „A bibliaolvasás! Ez nagyon fontos, mert Jehova tudja, hogy mit érzünk.” Catrinának az is vigasztaló volt, amikor a családjával együtt olyan Ébredjetek!-cikkeket olvastak, melyek konkrétan az ő családi helyzetükkel foglalkoznak. * „Ilyenkor sikerült együtt leülnünk, és megértenünk egymás érzéseit” — emlékszik vissza.

Te is megtanulhatod türtőztetni magad, ha érzed, hogy elönt a méreg. Amikor cukkolnak, megpróbálnak megfélemlíteni, vagy bántalmaznak, gondolj arra, amit a Biblia mond a Zsoltárok 4:5-ben: „Haragudjatok, de ne vétkezzetek.” (Kiemelés tőlünk.) Ezek a szavak segíthetnek, hogy leküzdd magadban a romboló hatású dühöt.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 15. oldalon]

Sokszor az a legjobb, ha oda sem figyelsz a piszkálódásra