Van segítség!

EGY 28 éves svájci férfi, aki mély depresszióba zuhant, mert a felesége és a gyermekei elhagyták, azon gondolkodott, hogy bevegye-e azt a 49 altatót, amely a poharában volt, vagy sem. Ám miután lenyelte a gyógyszeradagot, ez futott át az agyán: „Nem! Én nem akarok meghalni!” Szerencsére életben maradt, így megoszthatta velünk a történetét. Nem mindenki hal meg, akiben öngyilkos gondolatok kavarognak.

Alex Crosby, az Egyesült Államok Járványügyi Központjának munkatársa a következőket mondta a tizenévesek által elkövetett öngyilkossági kísérletekkel kapcsolatban: „Ha el tudjuk érni, hogy csupán egy-két órát várjanak az öngyilkossággal, akkor meg tudjuk állítani őket. Ha közbelépünk, sok embernek segíthetünk, hogy ne vigye véghez az öngyilkossági tervét. Megmenthetjük az életüket.”

Amikor Kuroszava Hiszasi professzor a Japán Orvosi Egyetem életmentéssel és vészhelyzetekkel foglalkozó központjában dolgozott, több száz olyan embernek segített visszanyerni az életkedvét, aki előtte öngyilkos magatartást tanúsított. Igen, ha teszünk valamit, életeket lehet megmenteni. Milyen segítségre van szükségük ezeknek az embereknek?

Oda kell figyelni a háttérben rejlő gondokra

Ahogyan az előző cikk rámutatott, a kutatók szerint az öngyilkosok 90 százalékának volt valamilyen pszichiátriai rendellenessége, vagy  visszaélt valamilyen élvezeti szerrel. Ezért Eve K. Mościcki, aki az Egyesült Államok Országos Elmegyógyászati Intézetében dolgozik, elmondja: „A legnagyobb sikerrel az kecsegtet az öngyilkosságok megakadályozásáért folytatott harcban — bármelyik korosztályról legyen is szó —, ha sikerül megelőznünk a mentális zavarok és a szenvedélybetegségek kialakulását.”

Sajnos sokan, akik ilyen betegségben szenvednek, nem szívesen kérnek segítséget. Miért nem? „A társadalomnak a velük szemben táplált, heves előítélete miatt” — jegyzi meg Takahasi Jositomo, a Tokiói Fővárosi Pszichiátriai Intézet munkatársa. Hozzáteszi, hogy emiatt még azok is vonakodnak azonnal orvoshoz fordulni, akik csupán annyit éreznek, hogy valami nincsen rendjén.

Néhány ember azonban nem hallgat szégyenkezve. Ogava Hirosi, egy híres japán tévébemondó, aki 17 éven keresztül saját show-jának a műsorvezetője volt, a nyilvánosság előtt kijelentette, hogy depressziós, és hogy már volt úgy, hogy egy hajszál választotta el az öngyilkosságtól. „Azt mondják, a depresszió olyan, mint a nátha, csak éppen az elmét támadja meg” — mondta Ogava, majd rámutatott, hogy bárki „elkaphatja”, de ki lehet lábalni belőle.

Beszélj valakivel

„Amikor valaki egyedül érzi magát egy nehéz helyzetben, rendszerint aránytalanul nagynak és megoldhatatlannak látja a gondot” — mondja Buda Béla, a korábban már idézett magyar egészségügyi szakember. Ez a megjegyzés egy ősi bibliai példabeszéd bölcsességét hangsúlyozza: „Aki elszigeteli magát, az a saját önző vágyát hajszolja majd, és minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad” (Példabeszédek 18:1, NW).

Hallgass ezekre a bölcs szavakra. Ne engedd, hogy összecsapjanak a fejed fölött a hullámok azáltal, hogy egyedül szállsz szembe a személyes  problémáid sokaságával. Találj valakit, akiben megbízhatsz, és akinek elmondhatod, mi bánt. De talán úgy érzed, hogy senki sincs, akinek kiönthetnéd a szíved. Dr. Szato Naoki, elmegyógyász szakértő szerint sokan éreznek így. Szato megjegyezte, hogy a betegek esetenként azért hallgatnak a gondjaikról, mert nem akarják feltárni a gyengeségeiket.

Kihez fordulhat az ember, ha szeretné, hogy meghallgassák? Sok helyen az öngyilkosság megelőzésével foglalkozó központokat, illetve válságkezelő „forró drót” szolgálatokat hoztak létre, ahová segítségért lehet fordulni. Ezenkívül egy elismert orvos is segíthet, aki a lelki betegségek gyógyítására szakosodott. Ám néhány szakember szerint egy további segélyforrás is létezik: a vallás. Hogyan segíthet a vallás?

Megtalálták a segítséget, melyre szükségük volt

Marinban, aki Bulgáriában él, és munkaképtelen, elhatalmasodott a vágy, hogy megölje magát. Egy nap véletlenül a kezébe került Az Őrtorony című vallási folyóirat, amelyet Jehova Tanúi adnak ki, és elfogadta a folyóirat által felkínált lehetőséget, hogy Jehova Tanúi személyesen felkeressék őt. Marin elmeséli, hogy milyen eredménye lett ennek a döntésének: „Megtanultam, hogy az élet egy ajándék égi Atyánktól, és hogy nincs jogunk kárt tenni magunkban, vagy szándékosan véget vetni az életünknek. Így sikerült leküzdenem magamban korábbi vágyamat, hogy öngyilkos legyek, és újból megszeretnem az életet!” Marint a keresztény gyülekezet is szeretetteljesen támogatta. Noha még mindig munkaképtelen, ezt mondja: „Napjaim most már örömtelien és békésen telnek, és telis-tele vannak olyan tevékenységekkel, melyekben kedvemet lelem. Sőt annyi tennivalóm van, hogy nincs is mindenre időm! És mindezt Jehovának és az ő Tanúinak köszönhetem.”

A cikk elején említett fiatal svájci férfi is segítséget kapott Jehova Tanúitól. Ma hálával beszél annak „a keresztény családnak a kedvességéről”, mely befogadta őt az otthonába. Majd elmondja: „Később [Jehova Tanúi] gyülekezetének tagjai hosszú időn át egymást váltogatva hívtak meg magukhoz, hogy együtt étkezhessek velük. Nemcsak az segített, hogy vendégszeretettel bántak velem, hanem az is, hogy beszélni tudtam valakivel.”

Ebbe a férfiba az is lelket öntött, amit a Bibliából tanult. Különösen az buzdította, amikor arról tanult, hogy mennyire szereti az igaz Isten, Jehova az emberiséget (János 3:16). Jehova Isten fülei bizony nyitva vannak, és figyel rád, amikor ’kiöntöd előtte a szívedet’ (Zsoltárok 62:9). „Szemei forognak az egész földön”, nem azért, hogy a hibát keresse az emberekben, hanem azért, „hogy hatalmát megmutassa azokhoz, a kik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak” (2Krónika 16:9). Jehova  így bátorít minket: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak” (Ézsaiás 41:10).

Istennek az új világra tett ígéretével kapcsolatban a svájci férfi megjegyezte: „Hihetetlenül megkönnyítette a reményvesztettség érzése miatt rám nehezedő terhet.” Ez a reménység, melyet „a lélek horgonyaként” emleget a Biblia, magában foglalja azt az ígéretet is, hogy örökké élhetünk paradicsomban a földön (Héberek 6:19; Zsoltárok 37:10, 11, 29).

Mások fontosnak tartják az életedet

Igaz, kerülhetsz olyan helyzetekbe, amikor teljesen egyedül érzed magad, és úgy tűnik, senkit nem érdekel, hogy élsz-e vagy sem. De ne feledd: óriási különbség van aközött, hogy az ember egyedül érzi magát, és aközött, hogy egyedül is van. Illés, aki a bibliai időkben élt, élete mélypontján így fordult Jehovához: „a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam.” Igen, Illés teljesen egyedül érezte magát, és jó okkal. Számtalan prófétát, akikkel együtt szolgált, megöltek, és őt is halállal fenyegették, így menekülnie kellett, hogy mentse az életét. De valóban egyedül volt? Nem. Jehova tudatta vele, hogy mintegy 7000 lojális ember van még; ők ugyanolyan hűségesen próbálták szolgálni az igaz Istent azokban a sötét napokban, mint Illés (1Királyok 19:1–18). De térjünk vissza hozzád. Lehetséges, hogy te sem vagy olyan egyedül, mint ahogy azt hiszed?

Vannak, akik törődnek veled. Gondolj csak a szüleidre, a házastársadra, a gyermekeidre és a barátaidra. De ez még nem minden. Jehova Tanúi gyülekezetében érett keresztényekkel találkozhatsz, akik érdeklődnek irántad, akik szívesen meghallgatnak, és akik készek imádkozni veled és érted (Jakab 5:14, 15). De még ha minden tökéletlen emberben csalódnál is, van  Valaki, aki soha nem fog cserbenhagyni. Dávid király hajdanán ezt mondta: „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem” (Zsoltárok 27:10). Igen, Jehova ’törődik veled’ (1Péter 5:7). Soha ne feledd, hogy Jehova szemében nagyon értékes vagy.

Az élet Isten ajándéka. Való igaz, időnként az élet sokkal inkább tehernek, mintsem ajándéknak tűnhet, de képzeld csak el, hogy mit éreznél, ha valakit egy értékes ajándékkal lepnél meg, és az illető eldobná az ajándékodat, még mielőtt használná? Mi, tökéletlen emberek, épphogy csak „felbontottuk” az élet ajándékát. Sőt a Biblia rámutat, hogy a mostani életünk még csak nem is „a valódi élet” Isten szemében (1Timóteus 6:19). Igen, a közeljövőben sokkal teljesebb, gazdagabb és boldogabb életet élhetünk. Hogyan lesz ilyenné az életünk?

A Biblia elmondja: Isten „letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:3, 4). Próbáld elképzelni, hogy milyen lesz majd az életed akkor, amikor ezek a szavak beteljesednek. De ne csak futólag gondolj a jövőre, hanem próbálj meg egy teljes, színekben gazdag képet alkotni az elmédben. Az általad festett kép nem csak üres képzelgés. Ha elmélkedsz azon, hogy Jehova hogyan bánt népével a múltban, meg fog erősödni a belé vetett bizalmad, és a kép, melyet a jövőről alkottál, még valóságosabb lesz számodra (Zsoltárok 136:1–26).

Időbe telhet, amíg teljesen visszatér az életkedved. Továbbra is imádkozz a „minden vigasztalás Istenéhez, aki megvigasztal bennünket minden nyomorúságunkban” (2Korintus 1:3, 4; Róma 12:12; 1Tesszalonika 5:17). Jehova megadja majd neked a szükséges erőt, és megtanít téged arra, hogy élni érdemes (Ézsaiás 40:29).

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

Hogyan segíthetünk annak, akit az öngyilkosság gondolata foglalkoztat?

Mit tegyünk, ha valaki felfedi nekünk öngyilkossági szándékát? „Figyeljünk oda arra, amit mond” — tanácsolja az Egyesült Államok Járványügyi Központja (CDC). Engedjük, hogy a személy feltárja az érzéseit. Igen ám, de sok esetben az, aki az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, inkább zárkózott, és nem szívesen társalog. Adjuk tudtára ennek a személynek, hogy elismerjük, hogy a fájdalma vagy az őt gyötrő reménytelenség érzése nagyon is valós. Ha tapintatosan elmondjuk neki, hogy konkrétan milyen változásokat vettünk észre a viselkedésében, azzal segíthetünk neki, hogy megnyíljon, és megossza velünk, ami a lelkét nyomja.

Miközben hallgatjuk őt, legyünk együtt érzőek. „Fontos, hogy megerősítsük őt abban, hogy mind mi, mind pedig mások fontosnak tartjuk az életét” — mondja a CDC. Adjuk tudtára, hogy ha meghalna, az óriási csapásként érne minket is, és másokat is. Segítsünk neki meglátni, hogy a Teremtő törődik vele (1Péter 5:7).

A szakemberek azt is javasolják, hogy rakjunk el minden olyan tárgyat, amellyel a személy kiolthatná a saját életét — főleg a lőfegyvereket. Ha a helyzetet aggasztónak ítéljük meg, talán jobb lenne arra buzdítani őt, hogy forduljon orvoshoz. Válsághelyzetben lehet, hogy nincs más választásunk, mint valamilyen sürgősségi szakellátást kérni.

[Kiemelt rész a 11. oldalon]

„Megbocsát-e nekem Isten ezekért az érzésekért?”

Sokaknak sikerült elvetniük az öngyilkosság gondolatát azáltal, hogy kapcsolatot ápolnak Jehova Tanúival. Ennek ellenére napjainkban bárkit maga alá temethet egy megrázó esemény vagy a depresszió. Gyakori, hogy rettenetesen erős bűntudat gyötri azokat a keresztényeket, akiknek megfordult a fejükben az öngyilkosság gondolata, a bűntudat pedig még elviselhetetlenebbé teheti a terheket. Miként lehet hát megbirkózni az ilyen érzésekkel?

Jó megfigyelnünk, hogy a bibliai időkben is élt néhány hűséges férfi és nő, akinek a szavai erőteljes lehangoltságot tükröznek az élettel kapcsolatban. Rebeka, Izsák patriarchának a felesége egyszer annyira elkeseredett egy családi gond miatt, hogy ezt mondta: „Megutáltam az életemet” (1Mózes 27:46, Újfordítású revideált Biblia). Jób, aki elvesztette a gyermekeit, az egészségét, a vagyonát, és megingott a társadalmi helyzete, így szólt: „Lelkemből útálom az életemet” (Jób 10:1). Mózes egyszer így kiáltott Istenhez: „kérlek ölj meg engemet” (4Mózes 11:15). Illésből, Isten egyik prófétájából ezek a szavak törtek elő: „Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet” (1Királyok 19:4). Jónás próféta pedig többször is kijelentette: „Jobb halnom, mint élnem!” (Jónás 4:8).

Vajon Jehova elítélte ezeket a személyeket az érzéseik miatt? Nem. Sőt, szavaikat megörökítette a Biblia lapjain. Ám nem szabad elfelejtenünk, hogy e hűséges személyek közül egy sem hagyta, hogy az érzései az öngyilkosságba kergessék. Jehova értékesnek tekintette őket; azt akarta, hogy éljenek. Isten valójában még a gonoszok életével is törődik, hiszen arra buzdítja őket, hogy változzanak meg, és ’maradjanak életben’ (Ezékiel 33:11, NW). Akkor mennyivel inkább szeretné, hogy azok, akik igyekeznek elnyerni a tetszését, életben maradjanak!

Jehova gondoskodott a váltságáldozatról a Fián keresztül, létrehozta a keresztény gyülekezetet, nekünk adta a Bibliát, és az ima kiváltsága is a miénk. Imán keresztül bármikor elérhetjük Istent, aki képes meghallani, és kész meghallgatni mindenkit, aki alázatos, őszinte szívvel fordul hozzá. „Járuljunk tehát beszédbeli nyíltsággal a ki nem érdemelt kedvesség trónjához, hogy irgalmasságot nyerjünk, és ki nem érdemelt kedvességet találjunk megfelelő időben jövő segítségül” (Héberek 4:16).

[Kiemelt rész a 12. oldalon]

Öngyilkos lett egy számodra kedves személy?

Amikor valaki öngyilkos lesz, a családtagok és a közeli barátok szörnyű lelki traumát élnek át. Sokan saját magukat hibáztatják a tragédiáért, ami kiderül abból is, hogy ilyen megjegyzéseket tesznek: „Ha csak egy kicsivel több időt töltöttem volna vele aznap!”„Ha nem mondtam volna azt, amit akkor mondtam!” „Ha csak egy kicsit többet segítettem volna neki!” Más szavakkal: „Ha ezt meg ezt tettem volna, akkor szegény még mindig itt lenne.” De csakugyan indokolt magunkat hibáztatni, ha egy másik ember eldobja a saját életét?

Ne felejtsük el, hogy utólag nagyon egyszerű felismerni az öngyilkosságra utaló jeleket; nemúgy az öngyilkosság előtt. A Biblia rámutat: „A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes” (Példabeszédek 14:10). Van úgy, hogy egyszerűen lehetetlen felismerni, mit forgat a fejében valaki, vagy milyen érzésekkel küszködik. Sokan, akik az öngyilkosság gondolatával foglalkoznak, nem képesek megfelelően megosztani másokkal a legbensőbb érzéseiket — még a közeli családtagjaikkal sem.

Egy könyv a következőket mondja az öngyilkos magatartás jeleivel kapcsolatban: „Az az igazság, hogy általában nem könnyű felismerni ezeket a jeleket” (Giving Sorrow Words). Ugyanez a könyv azt is elmondja, hogy még ha gyanítottad is az öngyilkossági szándékot valakinél, akkor sem biztos, hogy meg tudtad volna állítani őt. Ezért ne kínozd magad. Inkább vigasztaljanak meg a bölcs Salamon király szavai: „az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak” (Prédikátor 9:7). A szeretett személy nem sínylődik egy tüzes pokolban, sem azok az elmebeli és érzelmi gyötrelmek nem kínozzák már, amelyek miatt kioltotta az életét. Nem, már nem szenved; egyszerűen csak pihen.

Most talán az lenne a legjobb, ha azoknak a jóllétével törődnél, akik élnek, önmagadat beleértve. Salamon így folytatta: „Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed”, amíg élsz (Prédikátor 9:12). És nyugodj meg: azoknak a személyeknek a jövőbeli életre való kilátása, akik öngyilkosok lettek, Jehovának, „a gyöngéd irgalmasságok Atyjának és minden vigasztalás Istenének” a kezében van (2Korintus 1:3). *

[Lábjegyzet]

[Képek a 8. oldalon]

Beszélj valakivel

[Kép a 10. oldalon]

Mások fontosnak tartják az életedet