„Néha olyan, mintha csak álmodnám az egészet!”
„Néha olyan, mintha csak álmodnám az egészet!”
Tekintete belevész az ablakon túl tornyosuló épületrengetegbe, miközben ujjai reszkető ajkát takargatják. Ő Lourdes, egy latin-amerikai nő, aki több mint 20 évig gyötrődött erőszakos férje, Alfredo markában. Alfredo indíttatást érzett, hogy megváltozzon, ám Lourdesnek a mai napig erőfeszítésébe telik, hogy beszélni tudjon azokról a testi és lelki fájdalmakról, melyeket átélt.
„Még csak kéthetes házasok voltunk, amikor kezdetét vette az erőszak — rebegi Lourdes fátyolos hangon. — Egyszer kirúgott két fogamat. Egy másik alkalommal éppenhogy csak behúztam a nyakam, amikor az ökle átszakította egy szekrény oldalát. De a becsmérlő szavak még inkább az elevenembe vágtak. Azt mondta, hogy egy »semmirekellő szemét« vagyok, és úgy bánt velem, mintha teljesen ostoba lennék. Ott akartam hagyni, de hová mehettem volna három gyerekkel?”
Alfredo gyengéden megérinti Lourdes vállát. „Tekintélyes szakember vagyok — szólal meg. — Megalázónak éreztem, amikor kaptam egy bírósági idézést, és ott átnyújtottak egy határozatot, melyben a bíróság elrendelte Lourdes védelmét. Próbáltam megváltozni, de rövidesen visszatértem a régi viselkedésemhez.”
Hogyan változott meg a helyzetük? „A sarki üzlet eladónője Jehova Tanúja — mondja Lourdes, aki most már szemmel láthatóan felszabadultabb. — Felajánlotta, hogy segít nekem megérteni a Bibliát. Megtanultam, hogy Jehova Isten értékeli a nőket. Elkezdtem járni Jehova Tanúi összejöveteleire, noha eleinte ez rettenetesen feldühítette Alfredót. Teljesen új érzés volt számomra, hogy barátokkal lehetek együtt a Királyság-teremben. Bámulatos volt felfedezni, hogy nekem is lehetnek meggyőződéseim, hogy szabadon hangot adhatok ezeknek, és még taníthatom is őket másoknak. Rájöttem, hogy Isten értékesnek tart engem, és ez bátorsággal töltött el.
Soha nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor minden megváltozott. Alfredo akkoriban még mindig a katolikus misére járt vasárnaponként, és folyton kifogásolta, hogy Jehova Tanúival tartom a kapcsolatot. Ám aznap határozottan a szemébe néztem, és nyugodtan, de magabiztosan ezt mondtam neki: »Alfredo, a te véleményed nem az én véleményem.« És nem ütött meg! Nem sokkal ezután megkeresztelkedtem, és az azóta eltelt öt év alatt egyetlenegyszer sem vert meg.”
De további változások voltak kialakulóban. „Körülbelül három évvel azután, hogy Lourdes megkeresztelkedett — veszi át a szót Alfredo —, az egyik munkatársam, egy Jehova Tanúja, meghívott az otthonába, és bámulatba ejtő dolgokra világított rá a Bibliából. Így hát a feleségem tudta nélkül elkezdtem tanulmányozni a Bibliát. Hamarosan már én is ott ültem Lourdesszel a Királyság-teremben. Sok, ott elhangzott előadásban a családi élet témáját fejtegették. Gyakran szégyenkeztem is az ilyen előadások után.”
Alfredóra mély benyomást tett az, hogy a gyülekezet tagjai — a férfiakat is beleértve — az összejövetelek végén felsöpörték a padlót. Amikor meglátogatott egy-egy családot, látta, hogy a férjek segítenek a feleségüknek a mosogatásban. Ezek az apró események megmutatták neki, hogy hogyan is viselkedik az, aki igazán szeret.
Nem sokkal később Alfredo megkeresztelkedett, és most ő is, és a felesége is teljes idejű szolgaként tevékenykedik. „Gyakori, hogy étkezések után segít leszedni az asztalt, és ágyazáskor is ott sürög-forog mellettem — meséli Lourdes. — Megdicséri a főztömet, és hagyja, hogy én döntsek egy-két dologban, mint például abban, hogy milyen zenét szeretnék hallgatni, vagy hogy mit vásároljunk a lakásba. Azelőtt Alfredo soha nem tett volna ilyet! Nem is olyan régen, életemben először kaptam tőle egy csokor virágot. Néha olyan, mintha csak álmodnám az egészet!”
[Kép a 10. oldalon]
„Rájöttem, hogy Isten értékesnek tart engem, és ez bátorsággal töltött el”
[Kép a 10. oldalon]
Alfredóra mély benyomást tett az, hogy a gyülekezet tagjai — a férfiakat is beleértve — az összejövetelek végén felsöpörték a padlót
[Kép a 10. oldalon]
Látta, hogy a férjek segítenek a feleségüknek a mosogatásban
[Kép a 10. oldalon]
„Nem is olyan régen, életemben először kaptam tőle egy csokor virágot”