Az olaszországi kámeák — Miniatűr mesterművek

AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

Torre del Grecóba érkeztünk, a Nápolyi-öbölbe, hogy megnézzük, hogyan készül ennek az olasz vidéknek az egyik legjellegzetesebb kézműves alkotása, a kámea, egy tengeri csigák házából faragott dísz. Szeretnénk meglátogatni a városban működő sok kámeakészítő műhely egyikét, ám mielőtt ezt megtennénk, biztos szeretnél egy kicsit többet megtudni a kámeáról és régmúltba visszanyúló történetéről.

A KÁMEA drágakőből, keményebb kövekből vagy csigaházból készült, dombormű díszítésű alkotás. Leginkább az achát, ónix, szárdonix és bizonyosfajta csigaházak alkalmasak erre a célra, mivel ezek különböző színű rétegekből állnak, és így rendkívül tetszetős kontrasztokat lehet kialakítani rajtuk. Azt mondják, az elkészítésnél ugyanazt az eljárást alkalmazzák, mint a szobrászatban a domborművek készítésénél, csak kicsiben.

A perzsa, illetve a görög—római korból sok kemény vagy drágakőből készült kámea maradt fenn, bizonyítékául annak, milyen népszerűek voltak ezek az ékkövek az ókorban. A csigaházból készült kámeák már sokkal újabb keletűek. A gyöngyházzal a XIV. és XV. század során dolgoztak Franciaországban, Németországban és Flandriában. Úgy tűnik, a csigaházból készült alkotásokat igen nagyra becsülték a dúsgazdag és kifinomult ízlésű francia udvarokban. Az azokban az években tett felfedezőutak révén ritka és egzotikus kincsek kezdtek beáramlani Európába: hatalmas teknőspáncélok, narválagyarak, jade, borostyánkő és különleges tengeri csigák házai. Mindezek felkeltették az emberek kíváncsiságát a természetrajz iránt, és megmozgatták az ügyes kézművesek, ékszerészek és vésnökök fantáziáját. Minden valószínűség szerint a XVI. századra tehető az, hogy  főként a Cassis nemhez és a Cypraeidae családhoz tartozó csigák házait tartották alkalmasnak kámeavésésre.

Az úgynevezett neoklasszikus korban újra feléledt az érdeklődés az ókori művészet iránt. Így a XVIII. században virágzott a csigaházkámea-készítés, bár voltak néhányan, akik rossz szemmel nézték, és hamisításnak tartották, mivel a csigaházak értéke jóval alatta volt a drágakövekének. Azóta a kámeakészítő központok száma igen megcsappant. Ma ez a művészet gyakorlatilag már csak két városban létezik: a németországi Idar-Obersteinben, ahol a géppel megmunkált achátokra specializálódtak, és az olaszországi Torre del Grecóban, ahol a csigaházból készült kámeákat továbbra is kézzel készítik.

Most, hogy már szereztünk némi háttérismeretet, menjünk, nézzük meg, hogyan készülnek ma a csigaház kámeák.

A kámeakészítő műhelyben

A műhely, ahova ellátogatunk, egy keskeny kis utcácskában van Torre del Greco központjában. A mester munkapadja zsúfolásig tele van eszközökkel és a megmunkálás különböző fázisaiban lévő kámeákkal. A lélegzetünk is eláll, amint meglátjuk, milyen gyönyörű az a darab, amit épp most fejez be — egy teljes kis pásztorjelenet, több szereplővel.

A csigaházak, melyekből a kámeák készülnek, a Bahama-szigetekről, a Karib-tenger vidékéről és Kelet-Afrika vizeiből származnak. Minden csigaház más-más fajta, és ennek megfelelően  a kámeák színe is eltérő. Például a Cassis madagascariensis nevű csiga házából vésett kámeák (vagy közismertebb nevükön a szárdonixkámeák) fehéres színűek, sötétbarna háttérrel; a Cassis rufa nevű faj házából vésettek (a karneolkámeák) a vörösesbarna világosabb és sötétebb árnyalataiban játszanak. Azok a darabok a legértékesebbek, melyekből a legélesebb kontrasztokat lehet kihozni.

Első lépésként egy vízzel hűtött tárcsával lemetszik a csigaház kiöblösödő részét, amelyet majd felhasználnak. A belső felületén bejelölik a belőle készülő kámeák formáit, amelyek általában oválisak vagy kör alakúak lesznek. Ezt a lemetszett részt ezután elnagyolva kisebb, szögletes darabokra vágják. Általában csupán egy nagyobb és két kisebb kámea készíthető egy átlagos csigaházból. Gyakorlott szem kell a csigaházban rejlő lehetőségek felméréséhez, vagyis hogy hogyan is lenne azt a legcélszerűbb elmetszeni. Például ha egy darab külső felületén három kidudorodás van, az három figura kivésésére adhat lehetőséget. Miután elmetszették a csigaházat, minden darabot a kívánt formára alakítanak egy csiszolókerékkel. Ezután a darabot egy rövid fapálcára ragasztják, így könnyebb megfogni, és az egyenetlen felső réteget a megfelelő vastagságúra csiszolják. Ekkor a művész a darab formája alapján kiválasztja az alkotás témáját. Ezt felvázolja a felületére, és elkezdi a vésést.

Egy villamos hajtású csiszológéppel — olyan fúrógéppel, amelynek a végén csiszolófej van — lecsiszolja a felesleges anyagot. Amikor a forma már nagyjából kialakult, elkezdődik a kézi vésés különböző méretű, rendkívül éles vésnöki szerszámokkal. A mintát pontosan abban a mélységben kell kialakítani, ahol a kagyló színe a világosról sötétebbre változik. Az ügyes kezű művész a különböző mélységű vésetek kialakításával áttetsző rétegek hatását tudja kelteni. A sötét színű háttérben lassan kirajzolódik a mesterien kidolgozott dombormű formája.

A választható minták sokfélesége szinte végtelen. Talán láttál már portrét egy bájos női arcról — ez a minta a legkedveltebb. A miniatűr portrékból vagy virágokból gyűrű, fülbevaló lesz. A nagyobb kámeákból, melyek akár 75 milliméteresek is lehetnek, brossokat vagy medálokat készítenek; ezek bonyolultabb képeket is ábrázolhatnak, mondjuk tájképet, pásztorjelenetet vagy klasszikus kompozíciókat. A legnagyobb kámeákat, melyeknek a mérete úgy 200 milliméter körül van, talán bekeretezik vagy talpazatra állítják. A kámea értéke nem annyira a méretétől és a talpazatnak felhasznált anyagtól függ, hanem inkább a megmunkálástól, és attól, hogy mennyire aprólékosan van elkészítve. Némelyikük igazi műalkotás.

Mivel a mester kezét kötik a munkadarab szabálytalanságai, és az ezekben rejlő lehetőségeket kell kiaknáznia a mű elkészítéséhez, ezért a csigaházkámeák készítését nem lehet gépiesíteni, és soha nem születhet két egyforma darab. Ezek igazán egyedülálló, gyönyörűséges díszek — igazi miniatűr mesterművek!

[Képek a 16. oldalon]

A KÁMEAKÉSZÍTÉS

Csigaházak, melyekből a kámeák készülnek

Lemetszik a csigaház kiöblösödő részét a kámea elkészítéséhez

A darabon bejelölik a kámea formáját

A darabot elnagyolva a kívánt méretűre vágják

Miután a mester kialakította a kívánt formát, szorgosan dolgozik munkapadjánál

[Kép a 17. oldalon]

Gemma Augustea, az i. sz. 10 és 20 közötti időből. Mérete 19x23 centiméter

[Forrásjelzés]

Erich Lessing/Art Resource, NY