Bonyolult élővilágunk

„Az élet változatossága a biztosítási kötvényünk. Az életünk és a megélhetésünk függ tőle” (AZ EGYESÜLT NEMZETEK KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMJA).

A FÖLDÖN rendkívül sok és sokféle élőlény van. A „biológiai diverzitás”, vagy rövidebben a „biodiverzitás” fogalma a föld összes faját felöleli, a legkisebb baktériumtól kezdve a hatalmas mamutfenyőig, a földigilisztától a sasig.

A földi életben megfigyelhető sokféleség összessége egy nagy rendszernek a része, melynek az elemei szorosan összefüggnek egymással. Ebbe a rendszerbe élettelen elemek is beletartoznak. Az élet olyan élettelen alkotóelemektől függ, mint a föld légköre, az óceánok, az édesvíz, a kőzetek és a különböző talajtípusok. Ezt az életközösséget bioszférának nevezzük, melynek az emberek szerves részét képezik.

A biodiverzitás az összes baktériumot és a többi mikrobát is magában foglalja. Ezek közül sok úgy ismeretes, mint ami létfontosságú kémiai műveleteket hajt végre, melyek működésben tartják az ökoszisztémákat. A biodiverzitásban, vagyis ebben az összetett rendszerben a zöld növényeknek is megvan a helyük. Ezek a növények a fotoszintézis által oxigént termelnek, s közben elnyelik, majd különböző cukrok formájában tárolják a napenergiát. Ezek a cukrok a legtöbb élőlény energiaforrásának az alapjai.

Eltűnőben a sokféleség

Bár csodaszép és változatos élőlények léteznek, sajnos számos kutató azt állítja, hogy az ember ijesztő gyorsasággal sodorja a fajokat a kipusztulás szélére. Milyen módokon?

▪ Az élőhelyek elpusztítása. A fajok kihalásának ez a legfőbb oka. A következő tevékenységekkel érnek el ilyen pusztítást: fakitermelés, bányászat, fák kivágása legelők kialakítása céljából, gátak és autópályák építése ott, ahol egykor vadon volt. Amint az ökoszisztémák összezsugorodnak, a fajok elveszítik azokat az erőforrásokat, amelyekre életben maradásukhoz szükségük van. A természetes környezetek szétdarabolódnak, tönkremennek és megsemmisülnek. A vándorlási útvonalakat megzavarják. A genetikai sokféleség hanyatlik. Az élőlények helyi populációi nem tudnak felépülni a betegségekből, és nem tudnak talpra állni más megpróbáltatásokból. Ezért egymás után halnak ki a fajok.

 Bizonyos fajok kihalása a kipusztulások láncreakcióját indíthatja el, hiszen amikor az élet hálójának egy része megsemmisül, az hatással lehet a többi részére is. A kulcsfontosságú fajok, például a növények beporzását elvégző fajok kipusztulása rendkívül sok más fajra kihat.

▪ Behurcolt fajok. Amikor az emberek egy idegen fajt hurcolnak be egy ökoszisztémába, akkor ez a faj elfoglalhatja más fajok élőhelyét. Emellett az idegen faj közvetett módon eléggé megváltoztathatja az ökoszisztémát ahhoz, hogy kitessékelje onnan az őshonos fajokat, vagy olyan betegségeket vihet be a területre, amelyek ellen az őshonos élőlények nem tudnak védekezni. Különösen a szigeteken, ahol a fajok már régóta elszigetelten élnek, és nem voltak kapcsolatban jövevényekkel, az eredeti lakók talán képtelenek hozzászokni a jövevények jelenlétéhez, és elpusztulnak.

Ennek egyik tipikus példája a „gyilkos” alga (Caulerpa taxifolia), mely a Földközi-tengerben elpusztít más tengeri fajokat. Ez az algafaj véletlenül került a vízbe Monaco partjainál, és most már kezd elterjedni a tengerfenéken. Mérgező, és nincs általunk ismert ragadozója. „Lehetséges, hogy egy ökológiai katasztrófa kezdetét látjuk” — mondja Alexandre Meinesz, a Nizzai Egyetem (Franciaország) tengerbiológia-professzora.

▪ Kizsákmányolás. Ez a tevékenység már számos faj kihalásához vezetett. Ennek egyik klasszikus példája a vándorgalamb esete. A XIX. század elején ez a madár volt a legelterjedtebb Észak-Amerikában. Vonulása alatt — egy csapatban egymilliárd, vagy még ennél is több egyed volt — az ég napokig elsötétült. A XIX. század végére azonban addig vadásztak rá, míg a kipusztulás szélére nem került, és 1914 szeptemberében egy cincinnati állatkertben az utolsó vándorgalamb is elpusztult. Ehhez hasonlóan a prérin élő amerikai bölényre is addig vadásztak, míg már majdnem kihalt.

▪ A lakosság növekedése. A XIX. század közepén az emberi család egymilliárd főt számlált. Most, másfél évszázad elteltével, amikor a lakosság száma ötmilliárddal megnövekedett, az emberek már kezdenek azon tűnődni, hogy vajon abban a veszélyben vannak-e, hogy túllépik az erőforrásaik korlátait. Minden évben, ahogy a föld lakossága egyre gyarapszik, vészjósló ütemben pusztulnak ki fajok.

▪ A globális felmelegedés veszélye. A Kormányközi Tárgyalóbizottság az Éghajlatváltozásról nevű bizottság szerint lehetséges, hogy a hőmérséklet még 3,5 Celsius-fokkal is megemelkedik ebben az évszázadban. Ez néhány fajnak túl gyors felmelegedés lehet ahhoz, hogy életben maradjon. A kutatók szerint a tenger biodiverzitásának nagy részét biztosító korallzátonyok pusztulásához a melegedő víz is hozzájárul.

Azt mondják a tudósok, hogy ha a tengerszint egy méterrel megemelkedik, akkor a föld part menti, gazdag biodiverzitású nedves területeinek nagy része eltűnhet. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a globális felmelegedés hatással lehet Grönland és a Déli-sarkvidék jégtakarójára. Ha ez elolvadna, katasztrófa következne be.

 A kipusztulás semmit sem kímél

Milyen gyorsan veszítjük el a fajokat? Erre a kérdésre csak igen pontatlan válaszokat lehet adni. A kihaló fajok legtöbbjét a tudósok még csak nem is ismerik. Először azt kell megállapítaniuk, hány faj létezik. John Harte, a berkeleyi Kaliforniai Egyetem ökológusa szerint „körülbelül másfél millió elnevezett faj él a földön, de tudjuk, hogy ezen kívül még sok névtelen faj is létezik — a fajok összlétszáma valószínűleg 5 és 15 millió között mozog”. Vannak, akik a fajok számát 50 millióra vagy még ennél is többre becsülik. Szinte lehetetlen meghatározni a pontos számot, mivel „a legtöbb faj még azelőtt kipusztul, hogy egyáltalán elneveznék, és leírást készítenének róla” — mondja Anthony C. Janetos tudós.

A modern tudomány még csak most kezdi megfejteni azokat a bonyolult ökológiai folyamatokat, amelyek a természetben a közösségeket minden fennakadás nélkül működtetik. Ha az emberek nem tudják, hány faj létezik, hogyan is tudnák megérteni, milyen bonyolult az élővilág, és hogy miként érinti azt a fajok kihalása? Hogyan tudnák megmondani, mit jelenthet a fajok eltűnése a bolygónk életfenntartó rendszerének?

Amikor a tudósok megpróbálják meghatározni a kipusztulás mértékét, a becsléseik, jóllehet különbözőek, gyakran elcsüggesztőek. „A föld növény- és állatvilágának mintegy 50 százaléka száz éven belül a kihalás ösvényén haladhat” — állítja egy író. Harte előrejelzése még lehangolóbb: „A biológusok úgy becsülik, hogy a trópusokon az erdőirtás miatt az elkövetkezendő 75 évben a földön élő fajoknak a felét vagy még ennél is nagyobb hányadát el fogjuk veszíteni.”

Stuart Pimm, a Tennessee Egyetem tudósának számításaira alapozva a National Geographic azt állítja, hogy „a madarak 11 százaléka — vagyis a világ közel 10 000 madárfajából 1100 — a kipusztulás szélén áll; kétséges, hogy ennek az 1100 fajnak a többsége túléli-e a [XXI. század] végét”. Ugyanez a folyóirat megjegyezte: „Elismert botanikusok egy csoportja nemrégen arról számolt be, hogy minden nyolcadik növényt a kihalás veszélye fenyeget. »Itt nem csupán a szigeteken vagy az esőerdőkben élő fajokról, és nem is csak a madarakról vagy az elbűvölő emlősökről beszélhetünk — mondja Pimm. — Mindenre mindenhol veszély leselkedik . . . A kipusztulás ,járványa’ az egész világot bejárja.«”

Minden fajra szükségünk van?

Vajon aggodalomra ad okot, hogy elveszítjük az élet sokféleségét? Igazán szükségünk van a fajoknak erre a változatosságára? Sok tiszteletben álló szakértő határozottan állítja, hogy igen. Amiatt, hogy a földön a fajok gazdagsága létezik, az emberek nem szenvednek hiányt táplálékból, hasznos vegyi anyagokból és sok más termékből, illetve különböző szolgáltatásokat vehetnek igénybe. Azt se feledd, hogy a még fel nem fedezett fajok is milyen sok hasznot hajthatnak az emberiségnek. Például úgy becsülik, hogy az Egyesült Államokban forgalomban lévő 150, receptre kapható gyógyszer közül 120-nak természetes alkotóelemei vannak. Ezért a földön létező növényvilág elvesztésével  az emberek annak lehetőségét is elveszítik, hogy új gyógyító és kémiai anyagokat fedezzenek fel. „Valahányszor elveszítünk egy fajt, elveszítjük a jövő egyik lehetőségét — mondja Sir Ghillean Prance, a londoni Kew Gardens (Királyi Botanikus Kert) igazgatója. — Elveszítjük az AIDS lehetséges gyógymódját, vagy a vírusoknak ellenálló valamilyen terményünket. Nemcsak a bolygónkért kell hát valahogy megállítanunk a fajok elveszítését, hanem amiatt is, hogy kielégítsük a saját . . . szükségleteinket, illetve hogy hasznosítani tudjuk ezeket a fajokat.”

Természetes ökoszisztémákra is szükségünk van, hogy biztosítsák azokat a létfontosságú szolgáltatásokat, amelyektől minden élőlény élete függ. Az oxigéntermelés, a víztisztítás, a szennyező anyagok kiszűrése és a talajerózió megakadályozása mind létfontosságú feladatok, melyeket az egészséges ökoszisztémák elvégeznek.

 A rovarok elvégzik a növények beporzásának a feladatát. A békák, halak és madarak megfékezik a kártevőket; a kagylók és más vízi élőlények tisztítják a vízkészleteinket; a növények és mikroorganizmusok hozzák létre a különböző talajokat. Felbecsülhetetlen gazdasági értékük van ezeknek a szolgáltatásoknak. Egy óvatos becslés szerint a biodiverzitás világszerte körülbelül 3 billió dollár hasznot hoz évente (ez az érték 1995-ös árak mellett értendő).

Annak ellenére azonban, hogy az élet sokféleségétől függünk, úgy tűnik, hogy a világot oly nagy mértékben sújtja a fajok kipusztulása, hogy az már veszélyezteti a bonyolult élővilágunkat. Most, amikor már kezdjük megérteni a biodiverzitás létfontosságú szerepét, az emberek még soha ennyi faj kipusztítását nem okozták! Vajon abban a helyzetben vagyunk, hogy meg tudjuk oldani ezt a nehézséget? Mit hoz a jövő a földi élet sokféleségének?

[Kiemelt rész/kép a 6. oldalon]

Mennyit ér az élet?

A biodiverzitás értékéről folytatott összes beszélgetésből az tűnhet ki, hogy csak addig kellene vigyáznunk más életformákra, amíg azok a mi szükségleteinket kielégítik. Néhányan szűk látókörűnek érzik ezt a gondolkodást. Niles Eldredge paleontológus az életben rejlő értékre mutat: „Mi, emberek, a körülöttünk lévő életet — a csodálatos, szemet gyönyörködtető fajokat, a káprázatos, érintetlen vadont — a belső értékeiért is nagyra becsüljük. Belül valami azt súgja, hogy a természetben a helyünk, és hogy nyugalom és öröm tölt el, ha a természetben vagyunk, amikor csak megtehetjük.”

 [Kiemelt rész/képek a 7. oldalon]

A Vörös lista

A „Vörös lista” című kiadványt a Világ Természetvédelmi Unió nevű szervezet adja ki, melynek feladata, hogy megállapítsa a veszélyeztetett fajok állapotát. A 2000-es év „Vörös listáján” lévő veszélyeztetett fajok közül néhányat bemutatunk ezen az oldalon:

Vándoralbatrosz (Diomedea exulans)

Ez az albatrosz az egyike annak a 16 albatroszfélének, amelyeket globális veszély fenyeget. Azt mondják, hogy jelentős számban vízbe fúlnak, amikor a halászhajók fenékhorgain lévő csalétekre lecsapva fennakadnak a horgokon.

[Forrásjelzés]

Photo by Tony Palliser

Tarka karcsúmajom (Pygathrix nemaeus)

Ez a kedves ázsiai cerkófmajom Dél-Vietnam középső részén és Laosz egyes részein honos. Az élőhelyének elpusztítása és a vadászat miatt van veszélyben. Az emberek élelemszerzés, valamint a testrészei miatt vadásznak rá, melyeket a hagyományos orvoslásban hasznosítanak alapanyagként.

[Forrásjelzés]

A 7. és 32. oldalon látható majom: Photo by Bill Konstant

Korzikai csiga (Helix ceratina)

Ennek a rendkívül veszélyeztetett csigának az élőhelye csupán 7 hektárnyi terület Ajaccio elővárosaiban, Korzika délnyugati részének tengerpartján. Félő, hogy nem fog életben maradni a repülőtér és a tengerpartra vezető bekötőutak építése miatt.

[Forrásjelzés]

Photo by G. Falkner

Arany pagoda (Mimetes chrysanthus)

Ezt a szépséges virágot 1987-ben fedezték fel a Nyugati Fokföldön (Dél-afrikai Köztársaság). A gyakori futótüzek és az, hogy az arany pagoda élőhelyén idegen fajok jelennek meg, állandó veszélynek teszi ki ezt a növényt.

[Forrásjelzés]

Photo by Craig Hilton-Taylor

Fűrészes rája (Pristis microdon)

Ezzel a veszélyeztetett hallal az Indiai-óceánban és a Csendes-óceán nyugati részén, valamint az ezekhez tartozó öblökben, folyótorkolatokban és folyamokban találkozhatunk. Ez a hal nagyon védtelen a halászattal szemben, és igencsak megcsappant a száma. Az élőhely csökkenése és romlása is veszélyezteti.

[Forrásjelzés]

Photo courtesy of Sun International Resorts, Inc.

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

Megtizedelődik a tengerek élővilága

Az óceánok gazdagsága, melyet egykor kiapadhatatlannak véltek, végesnek bizonyul. Niles Eldredge paleontológus a Natural History című folyóiratban leírta, milyen mértékben vannak kizsákmányolva az óceánok: „A modern technika oly hatékonnyá tette a tengeri halászatot, hogy az óceánaljzat hatalmas területeit éppen úgy letarolják, mint amikor egy erdőterületen tarvágást hajtanak végre. Ez a technika szörnyen nagy pusztítást tud végezni: tengeri teknősök és fókák, valamint a piacon eladhatatlan sok halfaj és gerinctelen állat pusztul el, valahányszor kihúzzák a halászhálókat, vagy ahányszor csak elhalad egy fenékhálóval felszerelt halászhajó.”

„A garnélára való halászásból származó pazarlásról” szólva a National Geographic folyóirat leírta, hogy Texas partjainál „a Mexikói-öböl mentén több mint öt kilogrammnyi tengeri állatot — főként fiatal halakat — áldoznak fel fél kilogrammnyi garnéláért”. Ezeket a nemkívánatos halakat és kagylókat halászati melléktermékeknek nevezik. Egy biológus így kesergett: „Körülbelül négy az egy arányban halászunk ki olyan tengeri élőlényeket, amelyekre nincs szükségünk.” Nem csoda, hogy az óceánjaink sok veszélyeztetett faj kivégzőhelyévé váltak!

[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]

Az erdőkben rejtőzködő élőlények

Bolygónk erdői nyüzsögnek az élőlényektől, és olyan fajok is élnek bennük, amelyeket még nem fedeztünk fel. John Harte ökológus ezt mondta: „A trópusi esőerdők bolygónknak kevesebb mint két százalékát borítják, ám mégis ezekben él a földön létező összes faj legalább 50, de lehet, hogy 90 százaléka. A magasabb becslést arra a feltevésre alapozzák, hogy a még felfedezésre váró fajok többsége trópusi területeken él, mivel a trópusok biológiai felderítése még csak nagyon kis területen történt meg. Más élőhelyeket még szintén csak kevéssé fedeztünk fel, ám ezekben is biztosan számos olyan faj él, amely a mai tudomány előtt még ismeretlen. Ezek között az élőhelyek között vannak a mérsékelt övi erdők talajai, mint például az Egyesült Államok Csendes-óceán felőli oldalának az északnyugati részén a párás, régen meglévő erdőkéi.”

Ki tudja, milyen meglepetések várnak az emberre, ha valaha is lehetősége lesz felfedezni az erdőkben rejtőzködő élőlényeket.

[Kép az 5. oldalon]

A vándorgalamb most már kihalt faj

[Forrásjelzés]

U.S. Fish & Wildlife Service, Washington, D.C./Luther C. Goldman