Figyeljük a világot

A világ legádázabb gyilkosai

„Világviszonylatban még mindig a vírusok, baktériumok és élősködők okozta betegségek szedik a legtöbb halálos áldozatot” — jelenti ki a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung. AIDS, malária, tuberkulózis — csupán ez a három betegség „évente több száz millió embert fertőz meg, és közel 10 millió ember halála hozható kapcsolatba velük”. A lap kifejti: „A XX. század közepére még a szakemberek közül is sokan meg voltak győződve arról, hogy a fertőző betegségek hamarosan nem fognak különösebb gondot jelenteni. Ám ahogy az AIDS, a kergemarhakór és nemrégiben a száj- és körömfájás rohamos terjedéséből egészen nyilvánvalóvá vált, [még mindig] a keserű valósághoz tartozik, hogy a fertőző mikrobák mind az emberek, mind az állatok között támadhatnak . . . Nagyon veszélyes vírusok és baktériumok ütötték fel a fejüket a világ különböző részein, méghozzá úgy, mint derült égből a villámcsapás.” Igaz, ennek az oka sokszor magukban a mikroorganizmusok tulajdonságaiban keresendő, ám az emberek életmódja és viselkedése is kedvező körülményeket biztosít ezeknek a betegségeket hordozó élőlényeknek a felbukkanásához és terjedéséhez.

Már semmi sem szent

„Annak ellenére sem csökken a lopott vallási tárgyakkal való kereskedés Európában, hogy egyre szigorúbb törvények születnek” — jegyzi meg a La Croix című francia, katolikus lap. A lopott dolgok közé többek között keresztek, bútordarabok, arany- és ezüsttárgyak, szobrok és festmények, sőt oltárok is tartoznak. A Múzeumok Nemzetközi Igazgatósága szerint az elmúlt néhány évben a Cseh Köztársaságban 30 000-40 000 tárgynak veszett nyoma, Olaszországban pedig több mint 88 000-nek. Franciaország a 87 székesegyházával ugyancsak népszerű a tolvajok körében. Körülbelül 2000, „történelmi értékű műemlékként” nyilvántartott tárgyat loptak el 1907 és 1996 között Franciaország különböző vallási intézményeiből, és a tárgyaknak kevesebb mint 10 százalékát sikerült visszaszerezni. Különösen azért nehéz féken tartani ezt a fajta fosztogatást, mert a templomokba bárki bemehet, és sokszor nincsenek megfelelően őrizve.

London veszélyben

London „alól fúrt lyukakon keresztül próbálják kiszivattyúzni a vizet, amely félő, hogy elönti [a várost]” — olvasható a The Economist című folyóiratban. A talajvízszint ma 40 méterrel a Trafalgar tér alatt található. Becslések szerint a múlt század elején, amikor is az ipari használatra kitermelt víz sok millió liternyit tett ki, a talajvízszint 93 méter mélyen húzódott a tér alatt. A vízszint körülbelül 3 méteres évenkénti emelkedésének katasztrofális következményei lehetnek London metrórendszerére, a több kilométer hosszú, föld alatti vezetékhálózatára, illetve számos épületnek az alapjára nézve. Előreláthatólag körülbelül 50 lyukra lesz szükség. „A Környezetvédelmi Hivatal becslései szerint jelenleg naponta összesen úgy [50 millió liter] vizet szivattyúznak ki London alól” — mondja a folyóirat. Ám ha azt akarják, hogy a helyzet stabilizálódjon, tíz éven belül kétszer ennyi vizet kell majd kiszivattyúzniuk.

„Nem is vagyunk olyan különlegesek”

„Még soha nem kellett ennyire pironkodnunk — jelenti ki a New Scientist. — Miközben vállon veregetjük magunkat az emberi gének sorrendjének meghatározásában végzett nagyszerű munkánkért, maga a genom arról árulkodik, hogy nem is vagyunk olyan különlegesek. Kiderült, hogy csupán ötször annyi génünk van, mint egy baktériumnak, harmadrésznyivel több, mint egy féregnek, és körülbelül kétszer annyi, mint egy házi légynek.” De ez még mind semmi. „Génjeinknek körülbelül 40 százaléka hasonlatos a fonálférgek génjeihez, 60 százaléka közel áll a gyümölcslegyek génjeihez, és 90 százalékában lehet az egerek génjeihez hasonló vonásokat felfedezni.” A folyóirat rámutat, hogy az emberi genom ismeretében a rasszokról kialakult nézetünket is módosítanunk kell. Noha két személy, akik ugyanazon rasszhoz tartoznak, külső megjelenésükben hasonlíthatnak egymásra, ám meglehet, hogy genetikailag sokkal nagyobb a különbség köztük, mint két olyan személy között, akik egymástól merőben eltérő etnikai csoporthoz tartoznak. Luigi Cavalli-Sforza, a Stanford Egyetem munkatársa elmondja: „Akkora különbségek figyelhetők meg az azonos rasszba tartozó emberek között, hogy nevetséges dolog rasszok létezéséről beszélni, hát még megkülönböztetni őket!”

Jó üzlet a pornográfia

„A pornográfia nagyobb üzlet, mint a hivatásos amerikai futball, kosárlabda és baseball együttvéve. Az amerikaiak több pénzt költenek évente pornográfiára, mint amennyit mozijegyre, sőt többet,  mint az előadó-művészetek válfajaira együttesen — jelenti ki a The New York Times melléklete. — Az Egyesült Államokban a pornóipar évente körülbelül 10-14 milliárd dolláros bevétellel büszkélkedhet, melyet több forrás táplál: a televízió pornócsatornáin, valamint a kábeltévén és a műholdas csatornákon sugárzott, külön megrendelhető filmek; az internetes weboldalak; a szállodai szobákban megtekinthető filmek; a telefonos szex; az izgató eszközökkel való kereskedelem; illetve . . . a szexlapok.” A cikk hozzáteszi: „Tízmilliárd dolláros bevételével a pornó már nem csupán »ízelítő« a fő attrakcióhoz, mondjuk a 600 millió dolláros Broadway-színházlánc előadásaihoz. A fő attrakció maga a pornó.” Míg Hollywood például tavaly 400 új filmet készített, addig a pornóipar futószalagjáról 11 000, „kizárólag felnőtteknek” szóló videofilm került piacra. Ennek ellenére nem sok amerikai ismerné be, hogy érdeklik az ilyen filmek. „Nincs még egy olyan show, mely a pornóhoz hasonló — mondja az újság. — A pornó az egyetlen olyan show, melyre bámulatos módon soha senki nem vesz jegyet, mégis minden este műsoron van.”

A Vatikán „kegyes cselekedete”

„A Vatikáni Rádió beleegyezett, hogy lecsökkentse nagy hatóerejű adótornyainak a teljesítményét, mivel az emberek attól félnek, hogy a sugárzás rombolhatja az egészségüket” — jelenti a New Scientist. A Vatikán felére korlátozza a középhullámú közvetítés idejét, és a jelerősséget is lecsökkenti. Mindennap 60 nyelven hallgatható meg az adás, melyet a bolygó legkülönbözőbb részein sugároznak, más-más frekvencián. Az állomás 33 antennája 50 éve, amikor felépítették, még Rómán kívül volt, egy viszonylag lakatlan területen. Ma körülbelül 100 000 ember él ezen a környéken, akik attól tartanak, hogy a nagy hatóerejű adótornyok sugárzása okozza a helyi leukémiás megbetegedéseket. Az állomásnak nincsenek tengerentúli közvetítőállomásai, melyek felerősíthetnék a jeleket. Miután 1998-ban Olaszország új sugárzási küszöböt határozott meg, felszólította a Vatikánt, hogy csökkentse le adótornyainak hatóerejét. Noha a Vatikán tagadta, hogy az állomás veszélyeztetné az emberek egészségét, valamint hogy Olaszországnak hatalma lenne felette mint idegen állam felett, mégis úgy döntött, hogy „kegyes cselekedet” gyanánt lecsökkenti a hatóerőt, számol be a New Scientist.

Flakonból igyunk vagy csapból?

„Annyira közkedvelt a palackozott víz, hogy világszerte több mint 700 különböző márkanéven forgalmazzák őket” — számol be a The New York Times. Ám „sokszor csak egy különbség van a drága palackozott víz és a csapvíz között: a flakon”. A Természetvédelmi Világalap (WWF) rámutatott, hogy „számos országban semmivel sem biztonságosabb vagy egészségesebb a palackozott víz, mint a csapvíz, jóllehet esetenként ezerszer akkora árat is elkérnek érte”. Amellett, hogy a csapvíznek anyagi előnyei vannak, környezetbarát is, hiszen egyrészt minden évben 1,5 millió tonna műanyagot használnak fel a flakonok készítéséhez, másrészt „a flakonok előállításakor és hulladékként való kezelésekor olyan mérgező vegyszerek szabadulhatnak fel, melyek hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz”. Dr. Biksham Gujja, a WWF édesvízzel foglalkozó nemzetközi programjának vezetője szerint „Európában és az Egyesült Államokban több követelményt támasztanak a csapvízzel szemben, mint amennyi a palackozott víz előállítását szabályozza”.

Feltérképezték az ókori Alexandriát

Öt évig végeztek ásatásokat és víz alatti felméréseket, míg végül megszületett az eredmény — az ókori Alexandria teljes egészében fel lett térképezve. A térképen fel vannak tüntetve a fáraók palotáinak és a templomoknak az egykori helyei, valamint azok a területek, ahol hajdanán hajókat építettek és javítottak. Franck Goddio francia régész és csapata az elsüllyedt városról készült, elektronikus felméréseket elemzett, valamint olyan rajzokat, melyek búvárok által összegyűjtött adatok alapján készültek. Az eredmény meglepetésként érte őket. „A kikötőről készült első elektronikus felmérések láttán már nem sokba tellett, hogy rájöjjünk: Alexandria ókori városnegyedeinek topográfiája merőben más, mint amilyennek eddig gondoltuk” — mondta Goddio.

„Hisz ön az angyalokban?”

Több mint 500 Quebec tartománybeli lakosnak tették fel ezt a kérdést, és 66 százalékuk igennel válaszolt. A Le Journal de Montréal című kanadai újság tudósítása szerint egy kutató úgy véli, hogy a természetfelettiben való hit általános elterjedtsége nemcsak a római katolicizmusnak tudható be, hanem a tartományban tapasztalható, erős buddhista befolyásnak is. Martin Geoffroy szociológus meglepetésére azonban a megkérdezetteknek csupán egyharmada hisz az Ördög létezésében. „Ez a pozitívság az, ami igazán nyugtalanító — mondja Geoffroy. — Az angyalokban hiszünk, de az ördögben nem. Úgy teszünk, mintha nem léteznének negatív dolgok.”