A Biblia nézőpontja

Keresztényeknek való a feng-shui?

ÁZSIÁBAN ez alapján választják ki a sírok helyét, ez alapján terveznek, csinosítgatnak, vásárolnak és adnak el épületeket. Ez a valami a geomantia, vagyis földjóslás egyik formája, mely Kínában feng-shuiként ismert. Bár a feng-shui már évszázadok óta népszerű Ázsiában, csak az utóbbi években terjedt el a nyugati országokban. Néhány építész figyelembe veszi a feng-shui alapelveit, amikor felhőkarcolókat, irodákat vagy lakásokat tervez. Néhány háziasszony a lakása szépítgetésekor tesz így. Könyvek és internetes oldalak tömege népszerűsíti és tanítja a feng-shuit.

Mi az oka ennek az egyre növekvő népszerűségnek? Egy támogatója szerint a feng-shui „javítani tud az életkörülményeinken, egészségi állapotunkon, házasságunkon vagy párkapcsolatunkon, valamint az anyagi helyzetünkön, és elhozza számunkra az elme békéjét”. Bár mindez jól hangzik, vizsgáljuk meg alaposabban, mi is az a feng-shui, és hogyan kell a keresztényeknek vélekedniük róla.

Mi a feng-shui?

A kínai feng-shui szavak szó szerint azt jelentik, hogy ’szél-víz’. A feng-shui gyökerei több ezer évvel korábbra nyúlnak vissza, arra az időre, amikor napvilágot látott sok keleti filozófia. Ilyen volt például az úgynevezett jin és jang (sötétség-világosság, meleg-hideg, negatív-pozitív) egyensúlyába vetett hit. A jin és jang fogalmát összekötötték a csi (szó szerinti jelentése ’levegő’ vagy ’lélegzet’) elképzelésével. A jin és jang, a csi, valamint az úgynevezett öt elem — fa, föld, víz, tűz, fém — alkotják a feng-shui elmélet alapkövét. A feng-shui hívei úgy gondolják, hogy erős energiavonalak szelnek át minden területet. Az a cél, hogy megtalálják azokat a helyeket, ahol a földnek és az égnek ezek az energiái, vagy csijei, egyensúlyba kerülnek. Ezt úgy érik el, hogy átalakítják a tájat, vagy változtatásokat tesznek egy épületben vagy egy adott területen. Ez az egyensúly állítólag szerencséssé teszi a területen dolgozókat vagy lakókat.

A feng-shui mesterei rendszerint geomantikus iránytűket használnak. * Ez egy kicsi, mágneses iránytű, mely egy asztrológiával összefüggésbe hozható térkép közepére van helyezve. Az iránytűn koncentrikus körök vannak, melyeken vonalak vezetnek keresztül. A geomantikus iránytű adatokat tartalmaz egyebek között csillagképekről, évszakokról és a napciklus periódusairól. Amikor egy helyet vagy egy épületet megvizsgálnak, többször is igénybe veszik az iránytű segítségét. A feng-shui szakértői megfigyelik, hogy az iránytű mutatója hol keresztezi a külső vonalak és körök pontjait, és ebből meghatározzák, hogy mit kell „orvosolni” a helyszínen.

Van, hogy a környező vidéket, folyóvizeket, csatornákat, sőt még az ablakok és ajtók lakáson belüli elhelyezkedését is figyelembe veszik annak eldöntésekor, hogy miként hozzanak egyensúlyba egy területet. Egy kanadai boltos például tükröt akasztott üzletének hátsó ajtaja fölé, hogy „korrigálja” a bolt ajtóinak elhelyezkedését. Egy földjóslással foglalkozó személy ehhez hasonlóan talán növények, bútorok, képek áthelyezését, illetve szélcsengők vagy akvárium elhelyezését javasolhatja, hogy az épület vagy a szoba egyensúlyba kerüljön.

 A keresztény nézőpont

Érdekes módon a legtöbb könyvtár katalógusa az asztrológiáról és jövendőmondásról szóló könyvek közé sorolja a feng-shuival kapcsolatos kiadványokat. A Webster’s Ninth New Collegiate Dictionary például azt írja a geomantiáról, hogy „jóslás számok, vonalak vagy földrajzi jellegzetességek alapján”. (Kiemelés tőlünk.) Tehát a feng-shui és a geomantia más formái köztudottan jövendőmondásnak számítanak, ötvözve magukban a jövőbe látást és spiritiszta gyakorlatokat, melyek egyáltalán nem újak az emberiségnek.

Amikor az izraeliták elhagyták Egyiptomot, és az i. e. XV. században beléptek Kánaán földjére, mind a két országban gyakorolták a jövendölés mindenféle formáját. Az 5Mózes 18:14 feljegyzése szerint Isten ezt mondta Mózesen keresztül: „ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.” A jövendőmondásnak az a számtalan formája, melyet Egyiptom és Kánaán lakói gyakoroltak, ősi, babiloni eredetű volt. Amikor Jehova összezavarta a babiloni emberek nyelvét, ezek a személyek szétszéledtek, és magukkal vitték a jövendőmondással és spiritizmussal kapcsolatos babiloni szokásokat (1Mózes 11:1–9).

Jehova Isten határozottan és ismételten figyelmeztette az izraelitákat, hogy ne tanulják el más népek jóslási szokásait. Ezt mondta nekik: „Ne lehessen találni közötted olyat, aki . . . jóslással foglalkozik, mágiát űz, vagy aki előjelek után kutat . . . Mert mindaz, aki ilyesmiket tesz, utálatos Jehovának; és az ilyen utálatosságok miatt űzi el őket Jehova, a te Istened előled” (5Mózes 18:9–12, NW; 3Mózes 19:26, 31). A jóslással foglalkozó személyeket késedelem nélkül megölték (2Mózes 22:18; 3Mózes 20:27).

Miért ítéli el a Biblia olyan határozottan a jövendőmondást? A Cselekedetek 16:16–19 beszél egy olyan lányról, akiben „jövendőmondó démon” volt. Igen, a jövendőmondás elválaszthatatlanul összefonódik a démonizmussal. Tehát ha valaki a jövendőmondás bármelyik formáját gyakorolja, kapcsolatba kerül Sátánnal és démonaival, ami szellemi romláshoz vezethet (2Korintus 4:4).

Néhány népszerű díszítési vagy tájrendezési szokásra, legyen az akár keleti vagy nyugati, eredetileg hatással lehettek hamis vallási gyakorlatok, például a feng-shui. Gyakran azonban ezek a stílusok teljesen elveszítették vallási jelentőségüket. Ám Isten törvényének a lábbal tiprása lenne, ha valaki a feng-shuihoz fordulna, hogy megtudja a jövőt, vagy azért, hogy szerencsés és egészséges legyen. Ezzel áthágná a Bibliának azt a félreérthetetlen törvényét, hogy ne érintsünk semmi „tisztátalant” (2Korintus 6:14–18).

[Lábjegyzet]

[Kép a 23. oldalon]

Geomantikus mágnes

[Forrásjelzés]

2. és 23. oldal: Hong Kong Tourism Board