Átlépve a határvonalat

AZ EMBEREKNEK RÉGI ÁLMUK AZ IDŐUTAZÁS, hogy felélesszék a múltat, vagy éppen láthassák a jövőt. Meglepne, ha megtudnád, hogy bizonyos értelemben vannak emberek, akik nap mint nap időutazók? Vegyük például azt az üzletembert, aki Tokióból New Yorkba repül egy tárgyalásra. Ha délben kezdi meg útját, s megállás nélkül repüli át szinte a fél világot, akkor még aznap reggel fog megérkezni, látszólag korábban, mint amikor elindult.

Lehetséges, hogy egy hosszú utazás után előbb érkezzél meg, mint ahogy elindultál? A valóságban nem. Ám a távoli városok különböző időzónákban vannak. Ha átmegyünk a nemzetközi dátumválasztó vonalon, a földgolyó egy láthatatlan vonalán, az azt jelenti, hogy átkelünk egy közös megegyezéssel létrehozott határon, mely naptári napokat választ el egymástól. Ez az élmény bizony összezavarja az embert! Attól függően, hogy milyen irányba utazol, látszatra mintha egy szempillantás alatt nyernél vagy veszítenél egy napot.

Tegyük fel, ez a tokiói üzletember visszafelé kedden, késő este hagyja el New Yorkot. Amikor a repülőből kiszáll, mintegy 14 órával később, Japánban már csütörtök van. Milyen furcsa átugrani egy egész napot! Egy tapasztalt utazó, felidézve, milyen volt, amikor legelőször lépte át a nemzetközi dátumválasztó vonalat, elismeri: „Nem értettem, hova tűnt az a hiányzó nap. Olyan furcsa volt.”

Némelyekben talán felmerül a kérdés, hogy ha a dátumválasztó vonal így megzavarhatja az utazókat, akkor miért határoztak meg egy ilyen határvonalat.

Hajósok felfedezése

Nyilvánvalóvá válik, hogy szükség volt egy ilyen dátumválasztó vonalra, ha visszamegyünk 1522-höz, amikor Ferdinand de Magellán legénysége először hajózta körbe a földet. Háromévi hajózás után szeptember 7-én, vasárnap érkeztek meg Spanyolországba. A hajónaplójuk alapján azonban szeptember 6-án, szombaton. Miért volt ez a különbség? Mivel a nap járásával megegyező irányban kerülték meg a földet, eggyel kevesebb napfelkeltét láttak, mint a Spanyolországban levő emberek.

Jules Verne író szerencsés fordulatként használta fel ennek a jelenségnek az ellentétét a Nyolcvan nap alatt a Föld körül című regényében. A könyv főhősének busás díj ellenében 80 nap alatt kellett körbeutaznia a  földet. Kalandos útja végén csalódottan érkezett haza, egy nappal később, lemaradva a nagy jutalomról. Vagy legalábbis azt hitte. Meglepődött, amikor megtudta, hogy valójában a határidőn belül van. Ahogy a könyv magyarázza: „Phileas Fogg, »anélkül, hogy sejtette volna«, egy nappal megelőzte útitervét — mégpedig kizárólag azért, mert kelet felé utazta körül a földet.”

Úgy tűnik, a nemzetközi dátumválasztó vonal miatt Jules Verne könyvének jó vége lett, de ez a vonal a valóságban még nem létezett, amikor 1873-ban megjelent híres regénye. Ha utánanézünk, az akkori időkben a hajóskapitányok, amikor átkeltek a Csendes-óceánon, általában egy napot igazítottak a naplójukban, de a mostani dátumválasztó vonal még nem jelent meg térképeiken. Ez az időzónák egyetemes rendszerének elfogadása előtt volt. Tehát amikor Alaszka még Oroszországhoz tartozott, az ott lakó emberek ugyanazt a naptári napot követték, mint Moszkva lakosai. De 1867-ben, amikor az Egyesült Államok megvásárolta ezt a területet, Alaszka az Egyesült Államok naptári napjához igazodott.

Történelmi fejlemények

Az idő kusza követhetetlenségének közepette 1884-ben 25 nemzet képviselői összejöttek Washingtonban, a Nemzetközi Kezdőmeridián Konferencián. Létrehoztak egy egész világra kiterjedő, 24 időzónára felosztott rendszert, és megállapodtak, hogy a kezdőmeridián a Greenwichen (Anglia) keresztülhaladó hosszúsági kör lesz. * Ez lett a földön a kelet—nyugati irány behatárolásának a kiindulópontja.

Ésszerűnek tűnt, hogy a nemzetközi dátumválasztó vonal legyen félútra Greenwichtől a föld körül, 12 időzónával keletre vagy nyugatra. Bár ezt hivatalosan nem fogadták el 1884-ben a konferencián, általános az egyetértés, hogy a 180 fokos meridián főleg azért megfelelő hely, mert ez szavatolja, hogy a dátumválasztó vonal nem szel át egyetlen földrészt sem. El tudod képzelni, micsoda zavart keltene, ha a nemzet egyik felében, ahol élsz, még vasárnap volna, a másik felében pedig hétfő?

Ha megnézed a világatlaszt vagy a földgömböt, a 180 fokos meridiánt Hawaiitól nyugatra találod. Rögtön szembetűnik, hogy a nemzetközi dátumválasztó vonal nem követi pontosan a meridiánt. Cikcakkban vonul végig a Csendes-óceánon, hogy teljesen elkerülje a szárazföldeket. S mivel a dátumválasztó vonalat közmegegyezéssel hozták létre, és nem valamilyen nemzetközi szerződés keretében, ezért bármely nemzet szeszélye szerint változtatható. 1995-ben például Kiribati bejelentette, hogy a nemzetközi dátumválasztó vonal, amely akkor keresztülszelte ezt a szigetcsoportot, ezentúl megkerüli a nemzet legkeletebbre húzódó szigetét. A naprakész térképeken ezért Kiribati minden szigete ugyanazon az oldalon van. Így egy naptári napot használnak.

A gyakorlatban

Hogy érzékeltessük, miért veszítünk vagy éppen nyerünk egy napot a dátumválasztó vonal átlépésével, képzeld azt, hogy körülhajózod a világot. Tegyük fel, hogy kelet felé haladsz. Észre sem veszed, de utazásod során minden egyes időzónával nyersz egy órát. Amikor befejezed világ körüli utadat, 24 időzónán utaztál keresztül. A nemzetközi dátumválasztó vonal nélkül a számításaid szerint egy nappal később érkeznél a helyi időhöz képest. A nemzetközi dátumválasztó vonal kiigazítja ezt az eltérést. Ez egy kicsit összezavaró, nem igaz? Nem csoda, hogy Magellán legénysége és a képzeletbeli Phileas Fogg elszámította a dátumot, amikor megérkezett világ körüli útjáról!

Akik már átlépték ezt a vonalat, ismerik, milyen furcsa érzés, hogy hirtelen vagy veszítettek, vagy nyertek egy napot. De a világutazóknak még zavaróbb lenne, ha nem volna a nemzetközi dátumválasztó vonal.

[Lábjegyzet]

[Ábra/térkép a 13. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

március | március

2. | 1.

[Képek a 14. oldalon]

Fent: a Greenwichi Csillagvizsgáló

Jobbra: ez a kőből kirakott vonal jelzi a kezdőmeridiánt