Figyeljük a világot

Piszkos bankók

„A bankókon hemzsegnek a baktériumok” — írja a kanadai The Globe and Mail. Az Egyesült Államokban nemrég végeztek egy kutatást, amely rámutatott arra, hogy szinte az összes, forgalomban lévő bankjegy streptococcusszal, enterobacterrel, pseudomonasszal és egyéb kórokozókkal szennyezett. Az újság arról számol be, hogy ezek a kórokozók „veszélyesek lehetnek a károsodott immunrendszerű betegekre nézve, például a legyengült idősekre vagy az AIDS-t okozó HIV-vírussal fertőzöttekre”. Némelyik bankjegyen ennél veszélyesebb baktériumok is előfordulnak. A kutatók szerint időszerű lenne a szó szerinti „pénzmosás”. Japánban már lehet „tiszta bankjegykiadó automatákból” is készpénzt felvenni. Ezek „olyan jent bocsátanak ki, amelyet előzőleg 200 Celsius-fokra hevítettek fel — ez a hőmérséklet elég ahhoz, hogy számos baktérium elpusztuljon, ugyanakkor a papírpénzt nem égeti el”. Az újság azt tanácsolja, hogy „mossuk meg a kezünket”, miután papírpénzhez nyúltunk.

Sóból is megárt a sok!

Telente 400 ezer és 1,4 millió tonna közötti sót szórnak a franciaországi utakra, hogy letakarítsák róluk a havat és a jeget, számol be a Terre sauvage című természettudományi magazin. „Ez a sómennyiség környezeti károkkal jár együtt, amiket csak apránként fedezünk fel.” Az utak szórására használt só felhalmozódik a talajban, és beszennyezheti az ivóvízkutakat, a talajvizet és a kisebb-nagyobb tavakat. A sózott utak mentén ötvenméteres körzetben kipusztulnak az érzékenyebb növények, és kárt szenvednek a fák gyökérvégei. Ha a só felszívódik a fák gyökérzetébe, az akadályozza a fotoszintézist. Amennyiben többször ilyen hatás éri a fákat, akkor sorvadni kezdenek, majd elpusztulnak. Gyakran elütik azokat az állatokat, amelyek az utakra mennek, hogy sót nyalogassanak, vagy amiatt halnak meg, hogy hirtelen túl sok sót fogyasztanak. Bizonyos körülmények között a só egy vékony, átlátszó, éppen ezért nagyon nehezen észrevehető és veszélyes jégréteg kialakulását okozhatja az utak felszínén. A havas úton általában óvatosabban vezetnek az emberek, viszont a hótól megtisztított utakon sokan kockázatosan közlekednek, nem gondolva arra, hogy ilyen jégréteg képződhetett. A szakemberek javaslata ez: „Kevesebbet sózzunk, és körültekintőbben!”

Árulkodó huhogás

A The Economist szerint a macskabaglyok huhogása visszatükrözi az állatok egészségi állapotát. „A Nagy-Britanniai Ökológiai és Hidrológiai Központban dolgozó Stephen Redpath munkatársaival együtt tanulmányt készített 22 macskabagolyról az észak-angliai Kielder erdőben.” A kutatók „lejátszották egy idegen, hím bagoly huhogását, s közben mérték az időt, hogy a kísérleti baglyaik milyen gyorsan reagálnak a hangra”. Azoknak a baglyoknak, amelyeknek a véráramában több volt az élősködő, hosszabb időbe tellett, mire visszahuhogtak; azok a madarak pedig, amelyekben a legtöbb parazita volt, kétszer annyi idő alatt jeleztek vissza, mint azok, amelyekben nem voltak élősködők. Azt is megfigyelték, hogy azoknak a macskabaglyoknak a hangja, amelyekben több parazita él, mélyebb volt, mint egészséges társaiké. „A huhogás biztos árulkodójel a baglyoknak egészségi állapotukról” — jegyzi meg a The Economist.

Olvassunk a gyermekeknek!

„Ha [a gyermekek] látják, hogy a szüleik szívesen olvasnak, akkor ők maguk is megpróbálják utánozni őket” — írja a Przyjaciółka című lengyel hetilap. Egy olyan korszakban, amikor a gyermekek egyre többet nézik a tévét, jegyzi meg a cikk, érdemes már a kétéves gyermeknek is felolvasni, felhívni a figyelmét a képekre, és megmagyarázni azokat neki. A szülők megkérdezhetik a gyermeküket arról, amit épp felolvastak neki, hogy lássák, megértette-e, amit hallott. „Ha pedig a gyermek hirtelen megunja a felolvasást . . . , próbálja meg élvezetesebbé tenni azt élénk taglejtésekkel és a hanglejtés változtatásával.” A szülőket arra biztatják, hogy ismerjék meg gyermekeik ízlésvilágát, és arról beszélgessenek velük, ami tetszik nekik. „Beszéljen gyermekeinek kedvenc gyermekkori könyveiről, említsen meg nekik néhány érdekes címet . . . Olvasson a gyermekeinek még akkor is, ha már maguk is tudnak olvasni — jegyzi meg a Przyjaciółka. — Időnként elég, ha felolvas néhány oldalt az olvasmány elejéről ösztönzésképpen, a gyermek azután örömmel fogja folytatni az olvasást.”

Az ízlelőérzék elvesztése

Tomita Hirosi fül-orr-gégész szakorvos becslése szerint Japánban évente több mint 140 ezer ember, köztük egyre több gyermek veszíti el az ízlelőérzékét. A The Daily Yomiuri című újságban megjelent cikk beszámol arról, hogy bár bizonyos gyógyszerek és egészségi gondok okozhatnak ilyen rendellenességet, Tomita úgy véli, hogy az  esetek körülbelül 30 százaléka az egyik fontos nyomelem, a cink kis mennyiségű bevitelével van összefüggésben. A cikk megjegyzi, hogy „a cink lényeges abban, hogy új sejtek termelődjenek az ízlelőbimbókban, a cinkhiány viszont az ízlelőérzék fokozatos tompulásához vezet”. A tápanyagokban szegény gyorsételek, a készételek és az egyhangú étrend mind hozzájárulnak a rendellenesség kialakulásához. A cikk kifejti, hogy „az adalékanyagok, mint például a foszfát, mely rengeteg készételben megtalálható, kimerítik a szervezet cinkkészletét, és gátolják a cink felszívódását”. Azoknak, akik ízetlennek érzik az ételeket, Tomita cinkben gazdag élelmiszerek, például osztriga, máj és apró halak fogyasztását javasolja. A változatos és egészséges étrend helyrehozhatja az ízlelőbimbókat. Másrészt, ha az ízleléssel kapcsolatos komoly rendellenességet nem kezelik fél éven belül, akkor kisebb az esélye annak, hogy rendbe jöjjön az ízérzékelés, állítja Tomita.

Gomba módra szaporodó mecsetek

„Az Egyesült Államokban hat év alatt körülbelül 25 százalékkal emelkedett a mecsetek száma több mint 1200-ra” — írja a The New York Times. Ez azt mutatja, hogy növekszik az országban a muszlim népesség. A Georgetown Egyetem Muszlim—Keresztény Egyetértés Központjának az igazgatója, John Esposito „mintegy 4-6 milliósra” becsüli a jelenlegi muszlim népességet. Ez a számadat nagyobb is lehet egy nemrégiben készített tanulmány szerint, amelyet négy amerikai iszlám szervezet támogatott. Bármekkora is a számuk, „a folyamatos bevándorlás és a többségében viszonylag nagy muszlim családok” miatt megmarad ez a növekedés, jegyzi meg Esposito. „Egy pár évtizeden belül Amerika második legnagyobb vallása az iszlám lesz.” Az újság beszámol arról, hogy a mecsetekbe „túlnyomórészt férfiak” járnak. A tanulmány feltárta azt is, hogy „a hívők különböző etnikumokhoz tartoznak: az egyharmaduk dél-ázsiai, 30 százalékuk afroamerikai, 25 százalékuk pedig arab”.

Édes otthon, veszélyes otthon

„Melbourne-ben [Ausztrália] az egyévesnél újabb otthonokban mért illékony, szerves vegyületek mennyisége esetenként a húszszorosát is elérte a Nemzeti Egészségügyi és Orvostudományi Kutatótanács által megállapított határértéknek” — írja a New Scientist. Az egyik ilyen vegyszer a formaldehid, „mely irritálja a bőrt, és rákot is okozhat”. Építőanyagokból, például a parkettából, valamint a bútorokból kerül a levegőbe. Az új szőnyegek sztirolt, egy másik rákkeltő hatásúnak vélt anyagot bocsátanak ki magukból, „míg a festékek és az oldószerek különféle mérgező vegyületeket” — fejti ki a beszámoló. „A vegyszerek valószínűleg nem jelentenek komoly veszélyt a legtöbbünk egészségére. Fejfájást azonban okozhatnak, és egy kis csoportra, a kimondottan érzékeny egyénekre, ártalmasak lehetnek.”

Világelső tejtermelő

„A világ vezető tejtermelője jelenleg India” — állítja a The Hindustan Times. A beszámoló szerint „a környezetvédelemmel foglalkozó Worldwatch Institute [Washington] elismerően nyilatkozott az indiai tejtermelésben végbement változásokról. 1994-től kezdődően India elsődleges mezőgazdasági terméke a tej lett, majd 1997-ben az ország megelőzte tejtermelésben az Egyesült Államokat, és a világ első számú tejtermelőjévé vált.” A Worldwatch Institute elnöke, Lester Brown a következőt jelentette ki: „Figyelemre méltó módon India mindezt mezőgazdasági melléktermékek és a terménymaradék, nem pedig az élelmezésre szánt gabona felhasználásával érte el. Az ország növelni tudta a fehérjeellátását anélkül, hogy az emberi fogyasztásra termelt gabonát elvonta volna a szarvasmarhák etetésére.”

Könnyű költekezni

A Calgary Herald című napilap szerint a fejlett technikának köszönhetően a vásárlás nemzeti időtöltés lett Kanadában: az emberek heti hét napon át, naponta huszonnégy órát vásárlással tölthetnek. „A vásárlók nonstop vásárolhatnak az interneten, a TV Shopban, rendelhetnek postai úton katalógusokból, vagy hitelkártyával akár azonnal megvehetnek bármilyen árucikket.” A magas hitelkeretű kártyák miatt az emberek túlköltekeznek. Egyes hitelkártyák kifejezetten ösztönzik a vevőt a vásárlásra. A Calgary Egyetem gazdasági tanszékének professzora, Larry Wood kijelentette: „Az embereknek lenne készpénzük arra, hogy megvegyék az árucikket, mégis inkább a hitelkártyájukra vásárolják azt meg, hogy így különböző juttatásokhoz vagy pontokhoz jussanak. Azt gondolják, hogy a hónap végén majd kifizetik készpénzben a hiteltartozásukat. Azután elköltik a készpénzüket, és közben az adósság is a nyakukon marad a felvett hitel miatt.” Wood azonban úgy véli, hogy a gondot még más is tetézi. Úgy vélekedik, hogy a vásárlók az életszínvonal fenntartása végett inkább adósságba verik magukat, mint hogy lecsökkentsék a kiadásaikat. A Statistics Canada egyik 1999-es felmérése szerint az ország lakosságának hitelkártyára történő vásárlásból származó adóssága meghaladta a 14 milliárd kanadai dollárt.