Olvasóink írják

Szibériai száműzetés Hálás köszönetemet szeretném kifejezni Fjodor Kalin történetéért, amely „A vallás Oroszországban — Mit hoz számára a jövő?” című cikksorozatban jelent meg (2001. április 22.). Megható volt arról olvasni, hogyan deportálták a családját Szibériába, s hogy hogyan maradt hűséges és örömteli még a legnehezebb körülmények között is. Évekkel ezelőtt meglátogathattam néhány moldovai testvérünket, és soha nem fogom elfelejteni a történeteket, amelyeket a Szibériába való deportálásukról meséltek. Jehovába vetett bizalmuk és a hitük engem is arra buzdított, hogy hűséges maradjak Jehovához.

G. F., Svédország

Vak és siket is Köszönöm nektek a „Noha vak vagyok, és siket, biztonságra leltem” című cikket Janice Adamsról (2001. április 22.). Nem gondoltam volna, hogy valaki, aki vak és siket is, ilyen buzdítólag tud hatni rám. Férjem és én sok betegségen megyünk keresztül már egy ideje, testi és érzelmi betegségeken egyaránt. Az ilyen cikkek megújítják a hitünket ahhoz, hogy mindvégig kitartsunk.

P. G., Egyesült Államok

Gyakran magától értetődőnek vesszük azt, amink van, és talán elmulasztunk egy keresztény összejövetelt egy egyszerű fejfájás miatt. Ám még ha Janice-nek oka volt is arra, hogy otthon maradjon (például a depresszió és az elszenvedett bántalmazás), Jehovára támaszkodott, hogy megadja neki a szükséges erőt ahhoz, hogy szellemileg tevékeny életet éljen.

C. D., Olaszország

Kitűnő az egészségem, így én más nehézséggel küszködöm, mint Janice. Ám mivel az általános iskolában bántalmaztak, gyakran vagyok depressziós. Csak sírok és sírok, s borzasztóan érzem magam. A keresztény hittársaim bátorítanak, és a szüleim is támogatnak. De mindemellett szívből köszönöm nektek Janice Adams élettörténetét. Bátorsággal töltött el.

T. M., Japán

Nagyszülők Köszönöm nektek a „Fiatalok kérdezik: Miért kellene jobban megismernem a nagyszüleimet?” című cikket (2001. április 22.). Nagymamával különlegesen szoros volt a kapcsolatunk. Szüleim válásakor tele voltam kérdésekkel, és sokat sírtam. Nagymama mindig mellettem volt. Sokszor elvitt engem prédikálni, és elültette bennem a szeretetet a szolgálat iránt. Az ő nyomdokait követve négy éve teljes idejű evangéliumhirdető vagyok. Még azután is, hogy Alzheimer-kór alakult ki nála, s már nem ismert meg, a szeme csillogott, amikor írásszövegeket olvastam fel neki a Paradicsomról. 2000 szeptemberében halálalvásba merült. Nagyon köszönöm nektek, hogy megtanítjátok a fiataloknak, mennyire fontosak a nagyszülők.

C. R., Egyesült Államok

Szüleim tíz éve elváltak. Mivel lojális akartam lenni anyukámhoz, minden kapcsolatot megszakítottam apukám családjával. De olvasva ezeket a cikkeket, már látom, mennyire fontos és hasznos egészséges kapcsolatot fenntartanom a nagyszüleimmel. A cikkeknek köszönhetően most már ismerek olyan, Biblián alapuló tanácsokat, amelyek segítenek ápolnom ezt a kapcsolatot.

G. V., Egyesült Államok

Habár egyik nagyszülőm sem keresztény, jó kapcsolatban vagyok velük. A gyülekezetben is van egy „nagymamám”, egy keresztény testvérnő, aki a hatvanas éveinek vége felé jár. Amikor valami gondom van, olvas nekem a Bibliából, és bátorít engem. Néha egyszerűen csak fogja a kezem és átkarol. Időnként egyáltalán nem érzem, hogy korkülönbség lenne köztünk.

K. M., Japán