A Salamon-szigetek elbűvölő zenekarai

Az Ébredjetek! Salamon-szigeteki írójától

PRÓBÁLTÁL már pánsípon játszani? Az ehhez szükséges légzéstechnikától elszédülhet az ember. De képzeld csak el, milyen lehet olyan sípokon játszani, amelyek két méter hosszúak és öt centiméter átmérőjűek, és amelyeknek a megszólaltatásához az egész testednek mozognia kell! Most vegyünk ezekből a sípokból negyvenet, és már össze is állt a Salamon-szigetek egyik elbűvölő zenekara. Ebben a zenekarban minden egyes hangszer fűfélékből készül, melyek a Salamon-szigetek sűrű, trópusi erdeiben találhatók. Ezek révén a sípokból a szoprán legmagasabb  hangjától a basszus mély, zengő hangjáig mindent ki lehet hozni.

Látogassunk most el Honairába, egy ottani raktárba, ahol a Narasirato Pipers nevű zenekar hangolja a hangszereit, és próbál tajvani koncertkörútjára. Némelyik hangszer három sípból tevődik össze, melyek úgy vannak behangolva, hogy hármashangzat, azaz akkord szólaljon meg. A zenészek összefogják a három sípot, gyengéden egy sima kőfelülethez ütögetik, hogy ellenőrizzék, harmonizálnak-e a hangok. Ha nem, akkor annak a sípnak a végéből, amelynek hangja elüt a többitől, levágnak egy darabot. Ezeket a sípokat nem fúvással szólaltatják meg. Mindegyiknek a végéhez kaucsuk van erősítve, és együttesen a földhöz pattintják őket. * Micsoda gyönyörű akkord hallatszik!

Nehéz szavakba önteni, milyen hangon „énekelnek” ezek a sípok. Van, hogy olyan lágyan szólnak, mint a szellő, amikor gyengéden borzolja a fák koronáját, máskor viszont már-már fülsiketítőek. Minden zeneműre koreográfia készül, és a zenészek váltogatják a helyüket játék közben. A zene olykor ijesztő, monoton dallam, az esetek többségében azonban vidáman és ütemesen szól. Egy nap talán te is el tudsz jönni hozzánk, hogy a saját füleddel halld a Salamon-szigetek egyik elbűvölő zenekarát!

[Lábjegyzet]