A segítség és együttérzés ideje

AZ Egyesült Államok különböző részeiről és más országokból is jöttek önkéntesek segíteni. Az egyik ilyen önkéntes a 29 éves ottawai (Kanada) tűzoltó, Tom volt. (Fenti kép.) „A tévében láttam az eseményeket, és erkölcsi segítséget szerettem volna nyújtani New York-i tűzoltótársaimnak — mondta az Ébredjetek!-nek. — Pénteken autóval lementem New Yorkba. Szombaton jelentkeztem a mentési munkálatok helyszínén, és felajánlottam a segítségemet. Beraktak egy úgynevezett vödrös brigádba, mely vödrönként távolította el a romokat.

Lassan verekedtük át magunkat a törmelékek között, egyszerre csak annyit haladtunk előre, amennyi törmeléket el tudtunk távolítani a lapáttal. Olyan eszközöket kerestünk, melyek alapján azonosítani lehetne az életüket vesztett tűzoltókat. Találtam egy vágófeszítőt, egy olyan eszközt, amelyet zárt ajtók kinyitására használnak, valamint egy tömlőcsatlakozót. Nagyon fájdalmas feladat volt. Körülbelül 50 önkéntesnek két órájába tellett, mire megtöltött egy billenőautót.

Szeptember 17-én, hétfőn sikerült a romok közül kiemelnünk néhány tűzoltó holttestét. Ők előző kedden rohantak be az épületbe. Sohasem felejtem el a látványt: minden munkás, aki részt vett a mentésben, abbahagyta a munkát, levette a védősisakját vagy biztonsági fejvédőjét, és felállt, kimutatva ezzel tiszteletét halott bajtársai iránt.

Ahogy a mentési munka helyszínét figyeltem, rádöbbentem, hogy manapság mennyire törékeny az élet. Elmerengtem az életemen, a munkámon és a családi életemen. Bármilyen veszélyes is a munkám, nagyon sok jutalommal jár: segíteni tudok embereknek, sőt még életeket is menthetek.”

A Tanúk gyakorlatias segítsége

A katasztrófa első két napján úgy 70 ember keresett menedéket Jehova Tanúi főhivatalában. Voltak olyanok is, akiknek a szállodai szobájuk romba dőlt, és a bőröndjük megsemmisült. Ezeknek a személyeknek a Tanúk szállást biztosítottak, és váltóruhát adtak. Élelemről is gondoskodtak számukra. És ami talán még fontosabb, érzelmi támogatást kaptak tapasztalt keresztény vénektől.

Jehova Tanúi a katasztrófa helyszínére felszerelést és utánpótlást is küldtek, melyre a túlélők után kutató csoportoknak, valamint a mentőalakulatoknak szükségük volt. Ezenkívül szállítóeszközöket bocsátottak a tűzoltóság rendelkezésére, hogy további tűzoltók érkezhessenek a mentési területre. Ricardo (jobbra fent), egy 39 éves Tanú, aki köztisztasági alkalmazottként dolgozik, több száz  társával minden egyes nap több tonna törmeléket távolított el. „Nagyon nyomasztó volt a látvány, különösen azoknak a tűzoltóknak, akik halott bajtársaikat keresték — mondta Ricardo az Ébredjetek!-nek. — Láttam, amint egy tűzoltót élve húznak ki a romok alól. Egy másik tűzoltót egy zuhanó emberi test zúzott halálra. Sok tűzoltó sírt. Megrendülve én is sírtam. Azon a napon senki sem volt annyira bátor, mint a tűzoltók.”

„Az idő és az előre nem látható események”

Több ezer ember halt meg a katasztrófa során. Ezek között legalább 14 Tanú volt, akik a tragédia helyszínén vagy közelében tartózkodtak. Az eredetileg Trinidadból származó, 65 éves Joyce Cummings fogászati kezelésre ment a Világkereskedelmi Központ közelébe. Sajnos pont akkor volt ott, amikor a katasztrófa történt. Valószínűleg füstmérgezést kapott. Hiába siettek vele egy közeli kórházba, már nem tudták megmenteni az életét. Ő is egy volt a közül a sok ember közül, aki „az idő és az előre nem látható események” áldozata lett (Prédikátor 9:11, NW [9:13]). Joyce nagyon buzgó evangéliumhirdetőként volt ismert.

Calvin Dawson (lásd a kiemelt részt a jobb oldalon) a déli torony 83. emeletén dolgozott egy brókercégnél. Az irodájában volt, és tisztán látta az északi tornyot közvetlenül azután, hogy belement a repülőgép. A munkaadója, aki éppen házon kívül tartózkodott, telefonált neki, hogy kiderítse, mi történt. „Calvin megpróbálta elmagyarázni, hogy mit lát — meséli. — Azt mondta, hogy emberek ugranak ki az ablakon. Mondtam neki, hogy hagyja el az irodát, és szóljon a többieknek is.” Calvinnek mégsem sikerült kijutnia az épületből. Munkaadója így folytatja: „Calvin nagyszerű ember volt, mindannyian tiszteltük, sőt még azok is, akik nem voltak szellemi gondolkodásúak. Csodáltuk vallásosságát és emberségét.”

A Tanúk közül egy másik áldozat a négygyermekes James Amato (a 10. oldalon, jobbra lent), a New York-i tűzoltóság egyik szolgálatparancsnoka volt. Az ismerősei azt mondták róla, hogy annyira bátor volt, hogy „még akkor is felment egy égő épületbe, amikor a többiek már menekülőre fogták  a dolgot”. Jamest, bár már eltűntnek nyilvánították, előléptették tűzoltásvezetőnek.

Egy másik Tanú, George DiPasquale hét éve dolgozott tűzoltóként. A feleségét Melissának hívják, és van egy kétéves kislánya, Georgia Rose. George vén volt Jehova Tanúi egyik Staten Island-i gyülekezetében. Épp a déli torony kilencedik emeletén volt, amikor a torony összedőlt. Ő is az életével fizetett azért, hogy megpróbált másokat megmenteni.

Csak kettőt említettünk meg abból a több száz tűzoltóból, rendőrből és mentősből, akik meghaltak, amikor hősies erőfeszítést tettek arra, hogy megmentsenek másokat. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a mentési munkálatokban részt vevő személyek bátorságát. New York főpolgármestere, Rudolph Giuliani később ezt mondta egy csoport előléptetett tűzoltónak: „Mindannyiunkat ösztönöz, hogy önök készek elszántan küzdeni a legnehezebb körülmények között is . . . És nincs . . . szebb példa a bátorságra, mint New York város tűzoltósága.”

Vigaszt nyújtó szolgálat

A tragédiát követő napokban Jehova körülbelül 900 000 egyesült államokbeli Tanúja céltudatos erőfeszítést tett arra, hogy az országban mindenütt vigaszt nyújtson a lesújtottaknak. A Tanúkat a felebarátaik iránt érzett szeretete indította arra, hogy megvigasztalják a gyászolókat (Máté 22:39). Szolgálatuk során arra is törekedtek, hogy rámutassanak az elgyötört emberiség egyedüli igaz reménységére (2Péter 3:13).

A Tanúk könyörületesen közelítették meg az embereket. Az volt a céljuk, hogy vigaszt nyújtsanak a Szentírásból, és utánozzák Krisztus felüdítő példáját, aki ezt mondta: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtok és meg vagytok terhelve, és én felüdítelek benneteket. Vegyétek magatokra az igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd érzületű és alázatos szívű vagyok, és felüdülést találtok lelketeknek. Mert az én igám kellemes, és a terhem könnyű” (Máté 11:28–30).

Jehova Tanúi manhattani gyülekezeteinek véneiből csoportok szerveződtek; odaengedték őket a tragédia helyszínére, hogy beszéljenek a mentési munkálatokat végző személyekkel, és vigasztalják őket. A reagálás nagyon kedvező volt. Ezek a vének a következőkről számoltak be: „A férfiak szemében könnycseppek csillogtak, amikor bibliaverseket olvastunk föl nekik.” A mentési munkálatokat végzők egy kikötőben veszteglő hajón próbálták összeszedni magukat. „Annyira kétségbeesettnek látszottak. Lehorgasztották a fejüket. Nem tudták feldolgozni azt, amit láttak. Leültünk melléjük, és bibliaverseket mutattunk nekik. Nagyon megköszönték, hogy odamentünk hozzájuk, és azt mondták, hogy nagyon nagy szükségük volt erre a vigaszra.”

A tragédia után felkeresett emberek sok esetben valamilyen olvasnivalóra vágytak, ezért a Tanúk több ezer füzetet osztottak szét ingyen, például a Ha meghal valakid, akit szeretsz, a Lesz-e még valaha egy háború nélküli világ? és a Valóban törődik velünk Isten? címűt. Nagy számban terjesztették az Ébredjetek!-nek azt a két számát is, melyben „A terrorizmus új arculata” (2001. május 22.) és a „Legyőzhető a poszttraumás stressz” (2001. augusztus 22.) című cikksorozatok jelentek meg. A Tanúk sok esetben elmagyarázták a feltámadás bibliai reménységét (János 5:28, 29; Cselekedetek 24:15). Talán több millióan is vannak, akiket elértek ezzel a vigasztaló üzenettel.

El kell gondolkodtatnia minket

Az olyan tragédiáknak, mint ez a New York-i is volt, arra kellene indítania mindannyiunkat, hogy elgondolkodjunk azon, mihez kezdünk az életünkkel. Csupán az önző vágyainknak élünk, vagy megpróbálunk hozzájárulni mások boldogságához? Mikeás próféta ezt kérdezte: „Hát nem azt kéri számon tőled Jehova, hogy gyakorolj igazságosságot, szeresd a kedvességet, és szerényen járj Isteneddel?” (Mikeás 6:8, NW). A szerénységnek arra kell indítania minket, hogy Isten Szavában keressük az igazi reménységet a halottak számára, és felismerjük, hogy miként fogja Isten hamarosan helyreállítani a paradicsomi körülményeket a földön. Arra szeretnénk buzdítani azokat, akik többet szeretnének megtudni a Biblia ígéreteiről, hogy lépjenek kapcsolatba a környékükön élő Jehova Tanúival (Ézsaiás 65:17, 21–25; Jelenések 21:1–4).

[Kiemelt rész/képek a 11. oldalon]

TATIANA IMÁJA

Calvin Dawson özvegye, Lena elmesélte az Ébredjetek!-nek, hogy hétéves kislánya milyen imát mondott néhány nappal azután, hogy megtudta, az édesapja nem fog hazajönni. Miután Lena imádkozott, Tatiana megkérdezte: „Anyu, én is imádkozhatok?” Lena megengedte neki. Tatiana így imádkozott: „Jehova, égi Atyánk! Szeretnénk megköszönni neked ezt az ételt, és a mai napot. Szeretnénk azt kérni, hogy szellemed legyen velem és anyuval, hogy erősek legyünk. És azt is szeretnénk kérni, hogy szellemed legyen apuval is, hogy amikor visszajön, erős lehessen. És hogy amikor visszajön, jóképű, erős, boldog és egészséges legyen, és hogy láthassuk majd újra. Jézus nevében . . . Jaj, és ne felejtsd el megerősíteni anyut! Ámen.”

Lena nem volt benne biztos, hogy Tatiana megértette-e a történteket.

— Tiana, csodálatosan imádkoztál — mondta neki. — De drágám, ugye tudod, hogy apu nem jön vissza?

Tatiana arcán hirtelen rémület suhant végig.

— Nem jön? — kérdezte.

— Nem — felelte Lena. — Úgy emlékszem, hogy már mondtam ezt neked. Azt gondoltam, hogy megértetted, hogy apu nem fog visszajönni.

— De azt mondtad nekem, hogy vissza fog jönni az új világban! — válaszolta Tatiana.

Miután megértette, hogy a lánya mit is akar mondani, Lena így szólt:

— Ó, bocsáss meg Tatiana, félreértettelek. Azt hittem, arra gondolsz, hogy apu holnap fog visszajönni.

Lena később ezt mondta: „Jó érzés volt tudni, hogy ennyire valóságos számára az új világ.”