Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Részt vegyenek-e a keresztények az újévi ünnepségeken?

Részt vegyenek-e a keresztények az újévi ünnepségeken?

A Biblia nézőpontja

Részt vegyenek-e a keresztények az újévi ünnepségeken?

„SZILVESZTER napján a délutáni órákban jobbára csend és nyugalom honol — meséli Fernando, aki orvosként dolgozik Brazíliában. — Este 11-kor azonban megindul az áradat, folyamatosan érkeznek a betegek: szúrt vagy lőtt sebekkel sérültek, autóbalesetet szenvedett tizenévesek vagy bántalmazott feleségek. Az alkohol szinte minden esetben közrejátszik a sérülésben.”

A fentieket figyelembe véve aligha meglepő, hogy egy brazil újság úgy utalt az év első napjára, mint a „másnaposság nemzetközi napjára”. Egy európai hírügynökség szerint „az újév a gyönyöröket hajhászó laikusoknak való”, valamint „az ember alkohol elleni harcának egy újabb fordulója”.

El kell ismerni, hogy nem mindenki ünnepli úgy az újévet, hogy sok szeszesitalt fogyaszt és erőszakoskodik. Sőt, sokaknak kedves emlékeik vannak erről az alkalomról. A korábban említett Fernando elmondja: „Gyerekkorunkban már alig vártuk a szilvesztert. Mindig rengeteget játszottunk, és ilyenkor sok étel-ital volt felkínálva. Éjfélkor mindenki átölelte és megpuszilta a másikat, majd boldog új évet kívántunk egymásnak.”

Ma is sokan vannak, akik úgy érzik, hogy ők nem viszik túlzásba az újévi ünneplést. A keresztények mégis jól teszik, ha megvizsgálják ennek a népszerű ünnepnek az eredetét és a jelentőségét. Ellentmondanak-e az újévi ünnepségek a Biblia tanításainak?

Tények a múltból

Az újévi ünnepségek nem új keletűek. Ókori feliratok azt mutatják, hogy Babilonban már az i. e. harmadik évezredben is szokás volt ennek az ünnepnek a megtartása. Március derekán tartották meg, és döntő esemény volt. „Ekkor határozta meg Marduk isten az ország sorsát a következő évre” — írja a The World Book Encyclopedia. A babiloniak újévi ünnepsége 11 napig tartott, és egyebek között áldozatok bemutatásából, körmenetekből és termékenységi rítusokból állt.

Egy ideig a rómaiaknál is márciusban kezdődött az új év. Időszámításunk előtt 46-ban azonban a császár, Julius Caesar úgy határozott, hogy január 1-jén kezdődjön. Ezt a napot korábban már Janusnak, a kezdet istenének szentelték, ekkortól viszont a római év első napját is jelezte. A dátum megváltozott, az ünnepi légkör azonban nem. A Cyclopedia of Biblical, Theological and Ecclesiastical Literature című mű azt írja, hogy január első napján az emberek „túlzásokba estek, és különféle pogány babonákat gyakoroltak”.

A babonás rítusok még ma is részét képezik az újévi ünnepségeknek. Dél-Amerika egyes területein például sokan a jobb lábukon állva köszöntik az új évet. Mások trombitát fújnak, és petárdákat robbantgatnak. A cseheknél az a szokás, hogy szilveszterkor lencselevest esznek, míg a szlovákoknál az a hagyomány, hogy az emberek pénzt vagy halpikkelyt tesznek az asztalterítő alá. Az effajta rítusok a szerencsétlenséget hivatottak elűzni, és a jólétet garantálni, de valójában pusztán azt az ókori hitnézetet viszik tovább az utókor számára, hogy egy újabb év kezdetekor van itt az ideje a sors meghatározásának.

A Biblia nézőpontja

A Biblia arra buzdítja a keresztényeket, hogy ’illendően járjanak, ne dorbézolásokban és italozós tivornyázásokban’ * (Róma 13:12–14; Galácia 5:19–21; 1Péter 4:3). Mivel az újévi ünnepségeket gyakran jellemzik olyan túlzások, amelyeket a Biblia elítél, ezért a keresztények nem vesznek részt azokban. Ez nem jelenti azt, hogy a keresztények ünneprontók. Ellenkezőleg, tisztában vannak azzal, hogy a Biblia ismételten azt írja az igaz Isten imádóinak, hogy örvendezzenek, méghozzá több okból is (5Mózes 26:10, 11; Zsoltárok 32:11; Példabeszédek 5:15–19; Prédikátor 3:22; 12:1). A Biblia azt is elismeri, hogy az örvendezést gyakran kíséri evés és ivás (Zsoltárok 104:15; Prédikátor 9:9a).

Ám ahogy már láttuk, az újévi ünnepségeknek pogány eredetük van. A hamis imádat tisztátalan és utálatos Jehova Isten szemében, és a keresztények visszautasítanak minden olyan szokást, amelynek ilyen az eredete (5Mózes 18:9–12; Ezékiel 22:3, 4). Pál apostol ezt írta: „mi közössége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi részessége van a világosságnak a sötétséggel? Továbbá miféle összhang van Krisztus és Beliál között?” Jó okkal fűzte még hozzá Pál: „ne érintsétek többé a tisztátalant” (2Korintus 6:14–17a).

A keresztények ma azt is felismerik, hogy a babonás rítusokban való részvétel nem biztosíték a boldogságra és a jólétre, főleg azért nem, mert az ezekben az ünnepekben való osztozás Isten nemtetszését válthatja ki (Prédikátor 9:13; Ézsaiás 65:11, 12, Újfordítású revideált Biblia). Emellett a Biblia arra ösztönzi a keresztényeket, hogy legyenek mértékletesek, és gyakoroljanak önuralmat (1Timóteus 3:2, 11). Világos tehát, hogy ha valaki azt állítja, hogy követi Krisztus tanításait, akkor nem lenne helyénvaló részt vennie egy olyan ünnepen, amelyet túlzások jellemeznek.

Bármennyire csalogatók és vonzók lehetnek is az újévi ünnepségek, a Biblia azt írja, hogy ’ne érintsük többé a tisztátalant’, és hogy „tisztítsuk meg magunkat a hústest és a szellem minden szennyétől”. Jehova ezt a szívet melengető biztosítékot adja azoknak, akik eleget tesznek a kérésének: „én befogadlak titeket . . . én atya leszek nektek, ti pedig fiak és leányok lesztek nekem” (2Korintus 6:17b—7:1). Jehova bizony örök áldásokat és örök jólétet ígér azoknak, akik lojálisak hozzá (Zsoltárok 37:18, 28; Jelenések 21:3, 4, 7).

[Lábjegyzet]

^ 12. bek. Amikor Pál a „dorbézolásokra és italozós tivornyázásokra” utal, akkor valószínűleg beleérti azokat is, amelyek az újévi ünnepségek idején szokásosak, mivel ezek az első századi Rómában is népszerűek voltak.