Figyeljük a világot

Pingvinpulóver

Több mint 1000 pulóvert készítettek és küldtek el önkéntesek a világ minden részéről az ausztráliai Tasmaniába. Hogy ki hordja majd ezeket a pulóvereket? A törpe pingvinek. Ezek kisméretű madarak, úgy egy kilogrammosak, és olyan területen élnek, amelynek vizei gyakran olajszennyezettek. „Tollászkodás közben lenyelik a tollaik közé ragadt mérgező olajat. Azokra a madarakra, amelyeket beszennyezett az olaj, az önkéntesek pulóvert adnak, hogy ne nyelhessék le az olajat, [mielőtt] megtisztítják őket” — mondja a kanadai National Post. Az újság hozzáteszi még, hogy a pulóverek abban is segítenek, hogy melegen tartsák a pingvineket. Jo Castle, egy tasmaniai természetvédelmi szervezet szóvivőnője elmondja, hogy korábban az északi félteke egyes tengeri madarait is beöltöztették, de ezeket a pulóvereket most „külön a déli félteke kisméretű pingvinjeire méretezték”.

 Szürcsölési dilemma

Szürcsölni vagy nem szürcsölni: ez itt a kérdés — legalábbis Japán népszerű, tésztalevest készítő éttermeinek vendégei számára. Sok középkorú és idősebb japán szerint a hosszú tészták sokkal finomabbak, ha még forrón, a levessel együtt kiszürcsölik. Szerintük a hangos szürcsölés teljesen normális, és azt fejezi ki, hogy az illetőnek igazán ízlik az étel. De a japánok fiatalabb generációja már egészen másképp vélekedik a tésztaevés etikettjéről. A The Japan Times így ír erről: „A fiatalabb japánoknak sokkal fontosabb az, hogy ne csöpögtessék a levest a selyem nyakkendőjükre vagy a [márkás] ruhájukra. Ők már a nyugati kultúra és a nyugati étkezési szokások szerint nőttek fel, ezért nagyon valószínű, hogy bosszantja őket, amikor körülöttük szürcsölnek.” Ez a szürcsölési kérdés növeli Japánban a nemzedékek közti szakadékot, ezért sok idős ember zavarban érzi magát, amikor a nyilvánosság előtt megtöri a csendet a tésztaevési szokásaival. Egy jól ismert japán újság az idősebb generáció mellett foglalt állást, amikor így sajnálkozott: „Elhagyatottan fogjuk érezni magunkat, amikor már senki sem szürcsöl körülöttünk.”

Az alkohol veszélyei

„Az utóbbi években ijesztően megnőtt Európában az alkohollal összefüggő, fiatalkorban bekövetkező sérülések, károsodások és halálesetek száma” — erről számol be egy brit orvosi folyóirat, a The Lancet. Európában, amely egyébként vezet az alkoholfogyasztásban, évente 55 ezer fiatalt öl meg az alkohol. Egy közvélemény-kutatás során, melyet Dániában, Finnországban, Grönlandon, Írországban és Nagy-Britanniában élő tanulók között végeztek az ivási szokásaikról, a megkérdezettek egyharmada elismerte, hogy az elmúlt hónap folyamán legalább három alkalommal volt ittas. A fiatalok közti alkoholfogyasztás mértéke Lengyelországban, Litvániában, a Szlovák Köztársaságban és Szlovéniában nő a legrohamosabban — ez abból a felmérésből derült ki, melyet 30 európai országban végeztek 100 ezer 15-16 éves tanuló között. A The Independent című londoni újság beszámolója szerint a brit Királyi Orvostársaság arra figyelmeztet, hogy „az előrehaladott májcirrózis, amely eddig általában a 40-50 év körüli, erősen alkoholista férfiaknál alakult ki, most már jelentkezik” a 20-as éveik elején járó nőknél is. A testület szerint „az alkohol Nagy-Britannia egyik legköltségesebb közegészségügyi problémája”.

Csónakkal a Csendes-óceánon

Egy férfi egyedül kelt át a Csendes-óceánon egy vitorla és motor nélküli, félig fedett csónakkal. Az El Comercio című limai újság beszámolója szerint a brit Jim Shekhdar 2000 júniusában hagyta el Peru partjait. A kalandvágyó „tengerész” vitt magával hordozható vízsótalanító készüléket, egy rádiót, négy műholdas kommunikációs berendezést és egy napelemtáblát, amellyel mindezeket működtette. A néhányak által „őrült tengerészként” emlegetett férfi 2001 márciusában, 9 hónappal később és 15 000 kilométerrel a háta mögött ért partot Ausztráliánál. Utazása során tíz cápatámadást élt túl, és egyszer majdnem összeütközött egy olajszállítóval. A legnagyobb megpróbáltatás azonban csak az utolsó napon érte, amikor is a hullámok felborították a csónakját, és az utolsó 100 métert úszva kellett megtennie a partig, ahol a családja várta.

Gyógyító kedvesség

„Sokkal jobb eredményeket ér el az az orvos, aki barátságos, megnyugtató és kedves a betegeihez” — mondja a londoni The Times. Az angliai York, Exeter és Leeds városok egyetemeinek kutatói a témával foglalkozó tanulmányok közül 25-öt elemeztek, majd megállapították: „Azok az orvosok, akik megpróbáltak kedves, baráti kapcsolatba kerülni a betegeikkel, és megnyugtatták őket, hogy hamarosan jobban lesznek, sokkal jobb eredményeket értek el, mint azok, akik a pácienseikkel való konzultáció során személytelenek és formálisak voltak, és bizonytalanságban hagyták betegeiket.” Svédországban egy tanulmány feltárta, hogy a betegek „sokkal hamarabb felépültek, és sokkal elégedettebbek voltak a kezeléssel olyan orvos keze alatt, aki megnyugtatta őket, hogy jobban lesznek, biztatta őket, hogy kérdezzenek, és kész volt időt szánni rájuk”.

Mozogjunk többet!

Sokan úgy igyekeznek megelőzni az elhízást, a szívbetegséget és más egészségi problémákat, melyek a mozgásszegény, irodai munkával járnak, hogy nagy ritkán jól kitornázzák magukat. A Süddeutsche Zeitung című német újság szerint egy nemrégiben végzett vizsgálat viszont azt mutatja, hogy a mérsékeltebb, de rendszeres tornának nagyobb haszna van a test anyagcseréjének beindításában, mint az intenzív, de rendszertelen testmozgásnak. Dr. Klaas Westerterp holland kutató 30 önként jelentkezőn tanulmányozta a szervezet percenkénti energiafelhasználását. Az eredmények azt mutatták, hogy jobban tesszük, ha arra törekszünk, hogy több mozgást iktassunk be a mindennapi tevékenységeinkbe, minthogy azon igyekeznénk, hogy „a sok ülést néhanapján kimerítő tornázással próbáljuk kiegyensúlyozni”. A beszámoló ezt javasolja: „Az ülést és állást szakítsa meg egy kis mérsékelt mozgással, mondjuk sétával vagy biciklizéssel, amilyen gyakran csak lehetséges.”

Száguldó vonatok

1867-ben a Párizsból Marseille-be vezető vonatút több mint 16 órát vett igénybe. Az 1960-as években ez az út még mindig hét és fél óráig tartott. 2001 júniusában azonban a Francia Nemzeti Vasúttársaság üzembe állított a két város között egy új, nagy sebességű vonatot. Most az utasok több mint 300 kilométeres óránkénti sebességgel száguldhatnak, és a 740 kilométeres út megtételéhez mindössze három órára van szükségük. Lyontól délre, egy 250 kilométeres szakaszon a vonat több mint 500 hídon, összesen 17 kilométernyi lélegzetelállító viadukton és egy közel 8 kilométer hosszú alagúton suhan át. Ha szükséges, óránként akár „20-20 vonat is haladhat optimális biztonsági feltételekkel mindkét irányba”, mondja egy francia napilap, a Le Monde. Ez hárompercenként egy vonatot jelent.

Stresszes gyerekek

„A gyermekkor már nem olyan, mint régen, többé nem a kinti játék, a szabadság és a nyugalom ideje, mint ahogy az évekkel ezelőtt volt” — jelenti ki Mexikóváros egyik újságja, az El Universal. A kutatók azt mondják, hogy ma egy 10 éves gyermeknek hasonló fokú stresszel kell megküzdenie, mint 1950-ben egy 25 éves felnőttnek kellett. Ezek közül sokat az iskolai tanórák és olyan tevékenységek szülnek, melyek a szülők reményei szerint gyermekeiket jobb jövőhöz segítik. De ezek a plusz terhek „hatással vannak a gyermek egészségére, pihenésére és az egész fejlődésére”, jegyzi meg az újság. A tudósítás azt javasolja a szülőknek, hogy vizsgálják felül gyermekeik kötelezettségeit azzal a céllal, hogy a gyermekek több időt tölthessenek otthon. De vigyázzanak, hogy gyermekeik az iskola utáni időt ne semmittevéssel, tévé előtti ücsörgéssel vagy számítógépezéssel üssék el, hanem inkább „menjenek ki, játsszanak a többi gyerekkel, szaladgáljanak, biciklizzenek, kirakójátékkal játsszanak vagy rajzoljanak”.

A tenger felmelegedése veszélyezteti az élővilágot

Tudósok nemrégiben ellátogattak az Ausztrália partjaitól 4600 kilométerre délnyugatra fekvő, távoli Heard-szigetre, és drámai változásokat fedeztek fel a helyi növény- és állatpopulációkban. „Elszaporodtak a királypingvinek, a fülesfókák és a kormoránok populációi, és azokat a területeket, amelyeket egykor gleccserek borítottak, most buja növényzet tarkítja” — írja a West Australian című újság. Eric Woehler biológus szerint 1957-ben a királypingvinnek csak három költő párjáról tudtak a szigeten. „Most viszont több mint 25 000 példány él itt ebből a fajból” — jegyzi meg. Woehler elmondta, hogy a tengerfelszín hőmérséklete körülbelül háromnegyed Celsius-fokkal emelkedett az elmúlt 50 év folyamán. Hozzáteszi még: „Bár ez nem hangzik olyan számottevőnek, mégis elég sok ahhoz, hogy előidézze a változásokat, amelyekkel találkoztunk.” Woehler számításai szerint a sziget éghajlata idővel annyira felmelegedhet, hogy végül bizonyos növény- és állatfajok számára alkalmatlanná válik az életre.