Vallási üldözés Grúziában — Meddig tart még?

A FEKETE-TENGER kellemes klímájú partjától a fagyos Kaukázusig Grúzia természeti szépségekben gazdag ország. Sűrű erdők, gyors folyású patakok és termékeny völgyek díszítik a hegyvidéket, mely keresztben átszeli Európa és Ázsia határát. Grúzia fővárosa, Tbiliszi élettől nyüzsög; a modern épületek és a műemlékek keveréke ez a város. Ám Grúzia legnagyobb kincsének a lakói számítanak, akik összetartó családjaikról és nagy vendégszeretetükről híresek.

Grúzia népét a történelem folyamán gyakran elnyomták. Országukba betörtek a rómaiak, a perzsák, a bizánciak, az arabok, a törökök, a mongolok, az oroszok és mások. Egyszer összeszámolták, hogy Tbiliszit már 29-szer lerombolták! * A grúz emberek ennek ellenére megőrizték életszeretetüket, a művészet, az éneklés és a tánc iránti értékelésüket, valamint a toleráns társadalomként szerzett hírnevüket is.

Ez azonban sajnos már nem mondható el minden grúz emberről. Az elmúlt két évben egy kis grúz csoport tönkretette országa jó hírnevét azzal, hogy honfitársai százai ellen támadt. Feldühödött csőcselék vert ártatlan férfiakat, nőket és gyermekeket, nem kímélve az időseket és mozgáskorlátozottakat sem. A támadók szöggel kivert botokkal és vasrudakkal összezúzták áldozataik testét, szétszaggatták az arcukat, és feltépték a fejbőrüket. De hát mivel érdemelték ki ezek az ártatlan grúz polgárok, hogy ilyen dühösen ütlegeljék őket? Azzal, hogy Jehova Tanúi — egy olyan keresztény közösség tagjai, amely már akkor létezett Grúziában, amikor a támadók többsége még meg sem született.

 A vádaskodásoktól a támadásokig

Bár Grúziában vallásszabadság van, Jehova Tanúi irodalmát az utóbbi időben gyakran elkobozták. A vámtisztviselők 1999 áprilisában kijelentették, hogy csak a pátriárkának, vagyis a Grúz Ortodox Egyház fejének az engedélyével kerülhet forgalomba az irodalom. * A rá következő hónapban újra szóba került az ortodox egyház, ezúttal Grúzia iszani-szamgori kerületi bíróságán. Guram Saradze parlamenti képviselő, aki a „Grúzia mindenek fölött!” nevű politikai mozgalom vezetője is egyben, keresetet nyújtott be a bírósághoz azzal a céllal, hogy szüntessék meg a Jehova Tanúi által használt jogi személyeket. Azzal vádolta a Tanúkat, hogy nemzetellenesek és veszélyesek. Vajon ki támogatta Saradze vádjait? A keresethez csatoltak egy levelet, melyet egész Grúzia katholikoszának (pátriárkájának) titkára írt.

Grúzia 1999. május 20-án elfogadta az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményt, s ezzel kötelezte magát az egyezmény cikkeinek a betartására. A 10. cikk kimondja: „Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra [való] tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson.” Vajon a Tanúk ellenségei emiatt felhagytak a próbálkozással, hogy kiharcolják a vallásos irodalom betiltását? Természetesen nem.

Egész Grúzia Pátriárkájának Hivatala 1999. június 21-én a vámfelügyelőnek címzett levelében ragaszkodott hozzá, hogy „a külföldről jövő, vallásos irodalom terjesztése legyen betiltva”. Ráadásul Giorgi Andriadze, a Grúz Ortodox Egyház hivatalos szóvivője kijelentette, hogy Jehova Tanúi veszélyesek, és be kell tiltani a munkájukat. Ezek a vádaskodások felszították a gyűlölet tüzét. Vallásos fanatikusok, akik korábban elégették Jehova Tanúi irodalmát, most biztosra vették, hogy magukat a Tanúkat is megtámadhatják, következmények nélkül. Egy vasárnapi napon, 1999. október 17-én újra támadásba lendültek.

A csőcselék megmozdulása büntetlen marad

Azon a vasárnapon körülbelül 120 Jehova Tanúja vett részt egy vallásos összejövetelen Tbilisziben. Voltak köztük férfiak, nők és gyermekek is. Egyszerre csak berontott az összejöveteli helyre a papi rendből kitaszított ortodox Vaszili Mkalavisvili * 200 követőjével. Bekerítették a Tanúkat, és ütötték-vágták őket fahusángjaikkal és vaskeresztjeikkel. Négy támadó megragadta az egyik Tanút a kezénél és a nyakánál fogva. Lefelé nyomták a fejét, és elkezdték leborotválni a haját, a tömeg pedig kárörvendő tekintettel nézte végig a megalázó jelenetet. Miután az őrjöngő csőcselék végre odébbállt, tizenhat Tanú kórházi kezelésre szorult. Egy férfinak három bordája eltört. Egy másik Tanú, egy 40 éves asszony, akit Phatinak hívnak, később így idézte fel a történteket: „Ordítozni kezdtek velem, és az egyikük teljes erejéből lesújtott rám. Az arcomba vágott, a szemembe. Megpróbáltam a kezemmel védeni az arcomat. Az ujjaim véreztek.” Amikor ez a kegyetlen ember abbahagyta Phati ütlegelését, Phati nem látott a bal szemére. Ez a szeme a mai napig sérült maradt a támadás következtében.

Ez a botrányos támadás, amelyet a televízió  is bemutatott, felszólalásra ösztönözte Eduard Sevardnadze államfőt. Az esemény másnapján így nyilatkozott: „Elítélem, ami történt, és az a véleményem, hogy a törvényvégrehajtó szerveknek el kell járniuk e bűncselekmény ügyében.” Mivel a videofelvételen azonosítható volt a tömeg vezére és a többi támadó, viszonylag egyszerű lett volna felelősségre vonni őket. Ennek ellenére máig sem ítélték el egyiküket sem, pedig már két év eltelt azóta.

A büntetlenségtől vérszemet kapnak

Nem meglepő, hogy a világi és az egyházi hatóságok tétlensége azt az üzenetet közvetítette a támadók felé, hogy megengedhető az erőszak. A büntetlenségtől vérszemet kapva még tombolóbb dühvel fosztották ki, verték meg és rugdosták össze Jehova Tanúit az otthonaikban, az utcán és az imádati helyeiken. 1999 októberétől 2001 augusztusáig több mint 80, dokumentumokkal bizonyítható támadást intéztek Jehova Tanúi ellen, a károsultak száma pedig meghaladja az ezret. A kialakult helyzet ellenére Tbilisziben az egyik városi ügyész 2001. február 9-én úgy nyilatkozott a riportereknek, hogy a Vaszili Mkalavisvili elleni vizsgálat „még folyamatban van”. A grúz hatóságok sajnos még írásunk idején is hagyják, hogy Jehova Tanúi ellenségei hasonló bűntettek formájában kiéljék a gyűlöletüket. (Lásd „ Az erőszak folytatódik” című részt.)

Milyen szerepet kap a rendőrség? A tudósításokból és a videofelvételekből kiderül, hogy a rendőrség nemcsak hogy engedélyezte a Jehova Tanúi elleni támadásokat, de még részt is vett azokban! Például 2000. szeptember 8-án Zugdidi városban gumibotokkal  hadonászó rendőrök félbeszakították Jehova Tanúi békés kongresszusát, melyre 700-an gyűltek össze. Szemtanúk azt mesélték, hogy álarcos rendőrök „pusztító ösvényt vágtak” a tömegben — több mint 50 Tanút vertek meg. „Szívet tépő látvány volt” — így idézte fel a kongresszusi terület tulajdonosa, milyen rettegés ült ki a gyermekek arcára, amint vaklőszerek röpködtek a fejük fölött. A rendőrség megrohamozta a területet, és porig égette. Az elkövetők mind a mai napig nem kaptak semmiféle büntetést.

Mivel ez az aljas bánásmód nem számít kivételesnek (lásd „ A rendőrség is részt vesz az erőszakban” című részt), 2001. május 7-én az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága joggal fejezte ki aggodalmát „az állandó kínzások miatt, és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés miatt, melyért Grúziában a törvényvégrehajtás emberei felelősek; továbbá amiatt, hogy nem végeznek azonnali, pártatlan és teljes körű vizsgálatot minden esetben, amikor valaki kínzásról tesz bejelentést, pedig számos ilyen bejelentés érkezik”. * A helyzet az, hogy Jehova Tanúi több mint 400 esetben tettek panaszt a rendőrségnél, de egyetlenegyszer sem ítélték el az ismert elkövetőket! Ezért Grúzia legfőbb védője vagy ombudsmanja, akit a parlament választ, így kommentálta az eseményeket: „Éppen azok sértik meg az emberi jogokat, akiknek a hivatásuknál fogva kötelességük lenne megvédeni ezeket a jogokat. Az emberi jogok számukra nem jelentenek többet egy darab papírnál.”

 A legfelsőbb bíróság döntése zűrzavart kelt

Mintha nem lenne elég a csőcselék és a rendőrség törvénytelen támadássorozata, Grúzia Legfelsőbb Bírósága nemrég olyan döntést hozott, amely zűrzavart keltett Jehova Tanúi jogaival kapcsolatban.

Először ismerkedjünk meg a háttérrel. Guram Saradze politikus olyan keresetet nyújtott be, amellyel azt próbálta elérni, hogy szüntessék meg a Jehova Tanúi által felhasznált jogi személyeket. Keresetét 2000. február 29-én elutasították. Saradze azonban fellebbezett és nyert. Jehova Tanúi erre fellebbeztek a legfelsőbb bírósághoz. 2001. február 22-én a legfelsőbb bíróság a Tanúk ellen döntött, lényegében alaki okok miatt. A legfelsőbb bíróság úgy érvelt, hogy az alkotmány kimondja, hogy a vallásokat a közjog alapján be kell jegyezni egy még nem létező törvény értelmében, amely részletezi a vallásszervezetek bejegyzését. A bíróság úgy döntött, hogy mivel ez a törvény még nem létezik, Jehova Tanúit  semmilyen más formában nem lehet bejegyezni. Pedig Grúziában tizenöt más, vallási tevékenységet támogató szervezet van törvényesen bejegyezve.

A legfelsőbb bíróság döntésére reagálva Grúzia igazságügy-minisztere, Miheil Szaakasvili egy televíziós interjúban kijelentette: „Jogi szempontból a döntés igen kétes. Azt hiszem, nem ez a legjobban sikerült fejezet a legfelsőbb bíróság történetében.” Zurab Adeisvili, a grúz parlament jogi bizottságának ideiglenes elnöke úgy nyilatkozott a Keston-hírügynökségnek, hogy „nagyon aggasztja” a döntés, mivel „a vallási kisebbségek elnyomására bátorítja [grúz ortodox] egyházunkban a szélsőséges erőket”. Adeisvili úr aggodalma sajnos beigazolódott. A döntés után néhány nappal újra fellángolt a Jehova Tanúi elleni erőszak. 2001 folyamán a csőcselék, a rendőrség, illetve ortodox papok február 27-én, március 5-én, 6-án és 27-én, április 1-jén, 7-én, 29-én és 30-án, május 7-én és 20-án, június 8-án és 17-én, július 11-én, augusztus 12-én, valamint szeptember 28-án és 30-án támadtak a Tanúkra. És a lista ezzel még nem zárult le.

Az újabb üldözési hullám miatt a legfelsőbb bíróság szokatlan lépésre szánta el magát: nyilvánosan tisztázta a döntését, és leszögezte: „A közvélemény sajnálatos módon tévesen értelmezte a legfelsőbb bíróság azon döntését, hogy érvénytelenítette Jehova Tanúi Egyesületének a bejegyzését . . . Amikor a bíróság érvénytelenítette az alperesek bejegyzését mint magánjog szerinti jogi személyét, az alperesek gondolati, lelkiismereti és vallásszabadsághoz való joga sem közvetlenül, sem közvetetten nem sérült, és nem lett korlátozva. Nem került korlátozás alá az a joguk, hogy megváltoztathatják a hitüket, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy magánkörben . . . A bírósági végzés nem korlátozza az alperesek azon jogát, hogy hozzájuthassanak az eszméikhez és információjukhoz, és terjeszthessék azokat. Nem vette el a békés összejövetelek megtartásához való jogukat.”

 Grúzok ezrei emelnek szót az üldözés ellen

Bár a legfelsőbb bíróság nyilatkozata szemmel láthatóan nem volt hatással az erőszakos tettek elkövetőire, de jóleső érzés látni, hogy több ezer grúz állampolgár elítéli az üldözést. Jehova Tanúi 2001. január 8-án elkezdtek terjeszteni egy kérvényt, amelyben védelmet kérnek a csőcseléktámadások ellen, és azoknak a perbe fogását sürgetik, akik grúz állampolgárok elleni, erőszakos támadásokban vettek részt. Két héten belül Grúzia-szerte 133 375 felnőtt lakos írta alá a kérvényt. Figyelembe véve azt a tényt, hogy csupán 15 000 Jehova Tanúja él Grúziában, az aláírók döntő többsége valószínűleg a Grúz Ortodox Egyház tagja. 2001. január 22-én azonban a kérvény eltűnt. Mi történt?

Azon a napon sajtóértekezletet tartottak Grúzia legfőbb védőjének, Nana Devdariainak a hivatalában, hogy hivatalosan közreadják a kérvényt. Még folyt az értekezlet, amikor Vaszili Mkalavisvili hirtelen berobbant a helyiségbe tíz társának a kíséretében, és megpróbálta megszerezni a 14 kötetbe foglalt kérvényt. A Kaukázusi Intézet a Békéért és a Demokráciáért nevű szervezet képviselője megpróbálta megmenteni a kérvényt, mire a támadók tettleg bántalmazták őt. Miközben Mkalavisvili szitkokat szórt, a követői erővel elvettek a szervezőktől 12 kötetet a 14-ből, és kereket oldottak vele. Egy külföldi diplomata az eset láttán kitört: „Ez egyszerűen hihetetlen!” A kérvény február 6-án szerencsére visszakerült a Tanúk tulajdonába, és 2001. február 13-án bemutatták Grúzia elnökének.

„A zaklatás . . . minden esetben bíróság elé fog kerülni”

Jehova Tanúi Grúziában és a világon mindenhol számítanak rá, hogy Grúzia elnöke lépéseket fog tenni a kérvény hatására. Elvégre Sevardnadze elnök a múltban már többször is elítélte Jehova Tanúi üldözését. Például 1999. október 18-án az elnök „pogromoknak” nevezte a Jehova Tanúi elleni támadásokat, és azt mondta, hogy az ilyesmi „tűrhetetlen”. Sevardnadze elnök 2000. október 20-án ezt írta Jehova Tanúi Vezető Testülete egyik tagjának: „Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy véget vessünk az erőszaknak.” Aztán hozzátette még: „Szeretném Önt biztosítani afelől, hogy a grúz hatóságok rendületlenül ki fognak állni az emberi jogok és a lelkiismereti szabadság védelmében.” Az Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottságnak címzett, 2000. november 2-án kelt levelében pedig kijelentette: „A [grúziai vallási kisebbségek státusát érintő] jelenlegi helyzet komoly aggodalmakat szül népünk körében és kormányzati körökben is.” A következőkről biztosította a bizottságot: „A zaklatás és a fizikai erőszak minden esetben bíróság elé fog kerülni, és az elkövetőknek számot kell adniuk a törvény előtt.”

Európában és a világ más részein élő aggódó megfigyelők reménykednek benne, hogy Sevardnadze elnök határozott szavai hamarosan valósággá válnak. Addig Jehova Tanúi világszerte kitartóan imádkoznak grúziai hívőtársaikért, miközben ezek a bátor Tanúk a heves üldözés ellenére is folytatják Jehova szolgálatát (Zsoltárok 109:3, 4; Példabeszédek 15:29).

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 24. oldalon]

„A zaklatás és a fizikai erőszak minden esetben bíróság elé fog kerülni, és az elkövetőknek számot kell adniuk a törvény előtt” (Eduard Sevardnadze, Grúzia elnöke, 2000. november 2.).

[Oldalidézet a 24. oldalon]

„Reméljük, hogy [a vallási kisebbségek elleni erőszak] ügye megoldódik, és Grúziában minden vallási csoport teljesen szabadon kifejezheti majd a hitét” (David Szoumbadze, Grúzia egyesült államokbeli, washingtoni nagykövetségének vezető jogtanácsosa, 2001. július 3.).

[Kiemelt rész/kép a 20. oldalon]

 AZ ERŐSZAK FOLYTATÓDIK

Mivel a grúz hatóságok nem ítélték el Jehova Tanúi támadóit, a Tanúk még többször estek áldozatul az üldözésnek.

Például 2001. január 22-én Tbiliszi Szvanetisz Ubani nevű kerületében Vaszili Mkalavisvili volt ortodox pap és az általa felbujtott tömeg betört a Tanúk egyik vallásos összejövetelére, melyen 70-en voltak jelen. A támadók rugdosták, és ököllel, illetve fa- és vaskeresztekkel verték a Tanúkat. Az egyik támadó akkora erővel vágott fejbe egy Tanút jókora fakeresztjével, hogy letörött annak keresztléce. Egyes Tanúkat egy sötét terembe vonszoltak, és ott több támadó is ütötte-verte őket. Idősebb Tanúkat arra kényszerítettek, hogy két sor támadó között fussanak végig, miközben azok ököllel és keresztekkel ütlegelték őket. Két felnőtt férfi megkergetett egy tizennégy éves fiút, aztán ököllel elagyabugyálta és megrugdosta a tehetetlen áldozatot. Egy harmincéves támadó egy tizenkét éves fiú nyomába eredt, és egy vaskos grúz Bibliával fejbe csapta. Közben egy Tanú kiszaladt az épületből, hogy hívja a rendőrséget, de elkapták. A tömeg addig ütötte az arcát, míg a szája tele lett vérrel, és hányni kezdett. A könyörtelen csőcselék végül szétszóródott. A támadók semmilyen büntetést sem kaptak.

2001. április 30-án Mkalavisvili követői ismét megszakították Jehova Tanúi ugyanazon gyülekezetének a vallásos összejövetelét. A támadók kivonszolták a Tanúkat, és szegekkel kivert botokkal verték őket. A szegek felszakították a bőrt az egyik Tanú, Tamaz jobb karján, bal kezén, bal lábán és arcának bal oldalán. Sőt, Tamaz fején mély repedés keletkezett, melyet öt öltéssel kellett összevarrni. A tömeg feldúlta az összejövetelnek helyet adó lakást is, összetörte a bútort, az elektromos berendezéseket és az összes ablakot. Majd hatalmas máglyát raktak Jehova Tanúi kiadványaiból, és elégették őket. A Human Rights Watch 2001. június 7-én hivatalosan felvilágosítást kért Kakha Targamadzétól, Grúzia belügyminiszterétől és Gia Meparisvilitől, Grúzia főállamügyészétől azt illetően, hogy milyen lépéseket tettek ennek és a közelmúltban történt többi támadás elkövetőinek a bíróság elé állítása ügyében. Jelen pillanatig egyik támadót sem fogták még perbe.

[Kiemelt rész a 21. oldalon]

 A RENDŐRSÉG IS RÉSZT VESZ AZ ERŐSZAKBAN

Marneuli város rendőrsége 2000. szeptember 16-án úttorlaszokat állított fel Jehova Tanúi utasokat szállító tizenkilenc busz elé, hogy ne juthassanak el a kongresszusuk helyszínére. Az egyik úttorlasznál köveket dobáltak a Tanúk buszára, és az egyik utast fejbe találták. Több Tanút lecibáltak a buszokról, és megvertek, másokat pedig kifosztottak. Ugyanakkor a rendőrség hagyta, hogy Mkalavisvili emberei, akik azon voltak, hogy károkat okozzanak a kongresszus helyszínén, buszaikkal szabadon továbbhaladjanak. A csőcselék másfél tonnányi vallásos irodalmat égetett el. A helyszínen lévő rendőrök bekapcsolódtak a Tanúk verésébe.

A Caucasus Press hírügynökség közölte, hogy a Belügyminisztérium ki fogja vizsgálni ezt a támadást, és „megfelelő lépéseket” tesz majd. A nyomozóknak szilárd alapjuk van az elkövetők vádolására. Grúzia alkotmányának a 25. cikke minden embernek biztosítja a nyilvános gyűlés megtartásának jogát. Ennek ellenére egyik támadó sem került bíróság elé. Ez után a támadás után öt hónappal a Keston-hírügynökség jelentette, hogy Guram Saradzénak, a „Grúzia mindenek fölött!” nevű politikai szervezet vezetőjének az ügyvédje beismerte, hogy Saradze befolyásolta a marneuli és a zugdidi hatóságokat, mert meg akarta akadályozni Jehova Tanúi két kongresszusának megtartását.

[Kiemelt rész a 21. oldalon]

GRÚZIA ALKOTMÁNYA VÉDELMET BIZTOSÍT

Grúzia 1995. augusztus 24. óta hatályos alkotmánya szavatolja a vallásszabadságot, és védelmet biztosít az erőszakos támadások ellen. Ezt támasztják alá a következő szemelvények:

17. cikk — 1. Az egyén becsülete és méltósága sérthetetlen. 2. Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni.

19. cikk — 1. Minden embernek joga van a véleménynyilvánítás, a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a hit szabadságához. 2. Tilos bárkit a gondolatai, hite vagy vallása miatt üldözni.

24. cikk — 1. Minden embernek joga van arra, hogy adatokat megismerjen és terjesszen, valamint arra, hogy kinyilvánítsa és terjessze a véleményét szóban, írásban vagy bármilyen más formában.

25. cikk — 1. A fegyveres testületek, a rendőrség és a biztonsági szolgálatok alkalmazottain kívül minden embernek joga van fegyvertelen, nyilvános gyűlést tartania, akár zárt helyiségben, akár a szabadban, előzetes engedély nélkül.

[Kiemelt rész a 22. oldalon]

FIGYEL A VILÁG

Mi a véleménye a nemzetközi közösségnek arról, hogy Grúzia nem állítja le Jehova Tanúi üldözését?

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányai együttesen kijelentették: „Megszakították Jehova Tanúi egyik összejövetelét, sokakat kegyetlenül bántalmaztak, másokat pedig megakadályoztak az összejövetelre való eljutásban. Az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia nagykövetségeit felháborítják ezek és a közelmúltban történt más esetek, amikor súlyosan megsértették azoknak a jogait, akik a vallásszabadságukkal éltek Grúziában . . . Felkérjük Grúzia kormányát, hogy vizsgálja ki ezeket az eseteket, és őrködjön minden ember vallási jogainak a tiszteletben tartásán.”

Az Európai Unió és Grúzia közötti parlamenti együttműködési bizottság küldöttségének az elnöke, Ursula Schleicher ezt mondta: „Az európai parlamenti küldöttség nevében szeretnék hangot adni a megdöbbenésemnek a legutóbbi eset miatt, melyet számos erőszakos támadás előzött meg újságírók, emberi jogi aktivisták és Jehova Tanúi ellen . . . Az ilyesfajta cselekedeteket az alapvető emberi jogok elleni durva támadásként értékelem, Grúzia pedig elkötelezte magát ezen emberi jogok mellett, amikor aláírta az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményt.”

Az Egyesült Államok kormánya mellett működő Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottság a következőket írta Sevardnadze elnöknek a Jehova Tanúit ért támadások kapcsán: „Az utóbbi időben történt események igazán riasztóak, és félelemre adnak okot azt illetően, hogy Grúziában a helyzet kezd irányíthatatlanná válni. Ha nem tesznek semmit, akkor azok, akik erőszakra szólítanak fel a vallási kisebbségek ellen, felbátorítva érzik majd magukat, hogy folytassák a dühöngésüket. Reméljük, hogy Ön mint államfő példát állít a közvélemény és Grúzia tisztviselői elé, és két határozott, világos üzenetet fog közölni: bármit gondol is valaki más vallásokról, megengedhetetlen, hogy bármiféle erőszakot alkalmazzon annak gyakorlóival szemben; azok ellen pedig, akik ilyen erőszakos tetteket hajtanak végre — kivált a rendőrök ellen, akik elősegítik ezeket a gyalázatos akciókat, illetve maguk is részt vesznek bennük — a törvény teljes szigorával fognak eljárni.” Ezt a levelet az Egyesült Államok kongresszusának hét tagja írta alá.

Christopher H. Smith, az Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottság társelnöke és az Egyesült Államok kongresszusának tagja így fogalmazta meg a véleményét: „Miért nem állja a szavát Grúzia, és miért nem tartja tiszteletben a vallásszabadságot és az emberi jogokat? . . . Az irodalomégetés szöges ellentétben áll a helsinki záróokmánnyal, és néhányunknak itt a szervezeten belül a náci idők könyvégetéseit juttatja eszünkbe.”

A Human Rights Watch európai és közép-ázsiai részlegének soros ügyvezető igazgatója ezt írta: „A Human Rights Watch nagyon aggódik a további erőszak lehetősége miatt, mivel mindenki tudja, hogy a grúz kormány eddig nem állította bíróság elé a vallási kisebbségek elleni, korábbi erőszakos támadások elkövetőit. Arra kérjük, hogy haladéktalanul fejezze ki azt a kívánságát, hogy legyen vége a támadásoknak, a felelősök pedig álljanak az igazságszolgáltatás elé.”

A világ figyel. Vajon Grúzia eleget tesz majd nemzetközi kötelezettségeinek? A tét: Grúzia hírneve.

[Kiemelt rész a 23. oldalon]

KÉRVÉNY AZ EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGÁHOZ

Jehova Tanúi 2001. június 29-én kérvényt adtak be az Emberi Jogok Európai Bíróságához, tiltakozásul a grúz törvényvégrehajtó szervek folyamatos tétlensége ellen. A bíróság néhány nap múlva, 2001. július 2-án válaszolt. A bíróság iktatója azt írta, hogy a Bírói Kamara elnöke azon a véleményen van, hogy ennek az esetnek „elsőbbséget kell biztosítani”.

[Térkép a 18. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

OROSZORSZÁG

GRÚZIA

FEKETE-TENGER

TÖRÖKORSZÁG

[Kép a 18. oldalon]

2001. MÁJUS 13.: a Samoyan család otthon nélkül maradt, amikor egy gyújtogató felgyújtotta a házukat

[Kép a 18. oldalon]

2001. JÚNIUS 17.: Giorgi Bagisvilire rátámadtak, amikor részt vett Jehova Tanúi egyik összejövetelén

[Kép a 19. oldalon]

2001. JÚLIUS 11.: David Szalaridzére rátámadtak, miközben részt vett Jehova Tanúi egyik összejövetelén, bunkósbottal fejbe verték, majd a hátát és a bordáit ütötték

[Kép a 23. oldalon]

2000. JÚNIUS 28.: felgyújtották Jehova Tanúi irodalomraktárát Tbilisziben

[Kép a 23. oldalon]

2000. AUGUSZTUS 16.: a gldani-nadzaladevi tárgyalóteremben Vaszili Mkalavisvili egyik támogatója rátámadt egy kanadai Tanúra, Warren Shewfeltre

[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]

AP Photo/Shakh Aivazov