A Nagy-Artézi-medence — Mi is az?

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

AHOGY elrepülünk nyugat felé Ausztrália nagy parti hegyláncának utolsó nyúlványa felett, az elénk táruló látvány lélegzetelállító. Felettünk a felhőtlen kék ég ível, beleolvadva a horizontba. Sík föld terül el a messzeségbe, ameddig a szem ellát, és semmi sem töri meg egyhangúságát. Zöld veteményesek váltakoznak az aranyló szavannákkal, majd lassanként átadják helyüket a kopár, barnás fűvel tarkított vörös földnek.

Akár hiszed, akár nem, a felszín alatt annyi víz van, mint a Földközi-tenger kétharmada. Ezt a nagyméretű, felszín alatti víztározót nevezik Nagy-Artézi-medencének.

Ez a felszín alatti óceán létfontosságú mindazoknak, akik az ország mélyén, a forró, belső területeken próbálnak megélni. Hogy megértsük, miért ilyen fontos ez a föld mélyén rejlő kincs, és hogy miként jött létre, meg kell ismernünk Ausztrália felépítését.

Száraz felszín

Ausztráliát joggal nevezik nap égette földnek. A világ öt kontinensének e legkisebbikén van a világ második legnagyobb sivataga. De itt van a világ egyik leghosszabb folyója is, a Darling-folyó. Ám Ausztrália folyóiban kevés a víz. Az Egyesült Államokban csak a Mississippi-folyóból mintegy 60 százalékkal több víz ömlik évente az óceánba, mint Ausztrália összes folyójából és patakjából együttvéve. Miért kerüli el az eső ezt a földet?

Mivel ez a kontinens a bolygónk 30. déli szélességi foka mentén terül el, az időjárását magas nyomású légköri képződmények uralják. Ezek a légköri cellák meleg levegővel suhannak át az ország közepén, és az ilyen szelek a sík területen sodródva nem találkoznak magas hegyláncokkal, hogy esőt csalogathassanak elő a levegőből.  Az egyetlen nagyobb hegység a kontinens keleti partján húzódik. Legmagasabb pontja mindössze 2228 méter, így a világ más csúcsaihoz képest csupán gyermeknek számít. A Csendes-óceán irányából a szárazföld felé áramló esőfelhők keleten összefutnak ezekkel a hegyekkel, és életadó terhüket csupán egy keskeny parti sávon hullajtják el. A magas területek hiánya, a magas átlaghőmérséklet és a hegyek elhelyezkedése miatt Ausztrália a legszárazabb kontinens a földön — legalábbis a felszínét tekintve.

Víz a mélyben

Ausztrália kiszáradt földkérge alatt 19 nagyobb felszín alatti vízmedence van. A Nagy-Artézi-medence a legnagyobb, mely végighúzódik a kontinens egyötöde alatt. Ez a medence 1,7 millió négyzetkilométernyi területet ölel fel, az északi Cape York csúcsától megy lefelé a Dél-Ausztráliában elhelyezkedő Eyre-tóig. Nyolcezerhétszáz köbkilométer víz van benne, ami elég lenne ahhoz, hogy túlcsordulásig töltsük a Michigan- és a Huron-tavat Észak-Amerikában.

Az Észak-Amerikában levő Nagy-tavakkal ellentétben a Nagy-Artézi-medence vizéhez nem olyan könnyű hozzáférni. Akkor jut le a medencébe, amikor az esővíz leszivárog a talajon keresztül,  és átitatja a homokköves víztartó rétegeket. Naponta mintegy 300 millió liter víz jut a medencébe ily módon. Mi történik ezzel a vízzel?

Egy tömör szivacsot itat

A Nagy-Artézi-medence olyan, mint egy óriási szivacs. A homokkőből álló szivacsszerű rétegek vastagsága 100 métertől csaknem 3 kilométerig terjedhet, és két vízzáró kőzet közé vannak szorítva. Ezek az ívelt lemezek nyugati irányban lejtenek, keleti szegélyük a Nagy-Vízválasztó-hegység mentén látható. A szegély mentén beszivárgó esővíz lassan nyugat felé folyik, évente mindössze 5 métert téve meg.

Ha a kutat a hegytől lentebbi szakaszon fúrják, átfúrva a fenti vízzáró kőzetet, behatolva a homokkőbe, akkor a gravitációs erő miatt a beszorult víz a felszínre tör. Mivel a víz a nyomás hatására tör a felszínre, artézi kútnak nevezik. Ez az elnevezés az egykori francia Artois megyéről kapta a nevét, ahol az első ilyen típusú kutat fúrták. Amikor felfedezték Ausztráliának ezt a kincsnek számító artézi vizét, több ezer kutat fúrtak ebbe az ősi vízmedencébe.

Kimerítik a víztárolót

Az 1800-as évek végén a telepesek, mivel igyekeztek kiaknázni Queensland és Új-Dél-Wales kiterjedt sík vidékét, nagy buzgalommal csapolták meg az akkor még korlátlannak vélt vízforrást. 1915-re mintegy 1500 kút 2 milliárd liter (1000, olimpiákon használatos méretű úszómedencényi) vizet merített a Nagy-Artézi-medencéből naponta. Ez gyorsabban merítette ki a víztárolót, mint amennyi víz belekerült, ezért sok kút elapadt.

A 4700 fúrt kútból ma már csak 3000-ből folyik víz természetes módon. Ám további 20 000 kút aknázza még ki ezt a nagy szivacsot. A víz felszínre hozása miatt az elénk terülő vidéket a szivattyúkat működtető szélkerekek tarkítják. Gondos kormányhivatalnokok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy megvédjék ezt a tárházat, ugyanis jelenleg a felszínre hozott artézi víz 95 százaléka kárba vész, elpárolog.

Nyilvánvaló, hogy fontos megóvni ezt a forrást, mivel Ausztrália 60 százalékának a felszín alatti víz az egyetlen megbízható vízforrása. Az ország belsejében sok város és gyár kizárólag erre a vízforrásra támaszkodik. Milyen a víz íze? Jason, aki egy olyan queenslandi farmon nőtt fel, amely rá volt szorulva az artézi vízre, ezt mondja: „Egy kicsit sós, jobban szeretem az esővizet, ha van. A szarvasmarhák azonban szeretik.” A kioldódó ásványi anyagok összegyűlnek a vízben, ahogy halad lefelé a sziklás rétegekben, és ez adja meg az ízét. A medence szélénél a víz majdnem teljesen tiszta, ám a közepe táján már elviselhetetlenül sós, csak a juhok és a szarvasmarhák tudják meginni. A többi víz, amelyet nem hoznak a felszínre, és nem használ fel az ember, folytatja útját nyugat felé, a szárazabb belső részek irányába.

Törékeny óriás

Ahogy repülünk tovább napnyugat felé, messze alattunk apró, fénylő víztócsákat láthatunk, mintha szétszórt gombok lennének a sivatagban. Az esővíz, miután évezredeken át több száz kilométert utazott a föld alatt, végül eléri a Nagy-Artézi-medence délnyugati szélét, és felfelé szivárog, természetes kráterforrásokat hozva létre alattunk. A forrásokból párolgó víz ásványi anyagokat hagy maga után. Ezek megkötik a széltől sodródó homokot, s a forrás lassan kiemelkedik a környezetéből.

Még a növény- és madárvilág ezen elszigetelt paradicsomaiban is kárt tesznek az emberek. A Discover Australia című könyv megjegyzi: „A szarvasmarhák és nyulak behozatala, nemrégiben pedig a turisták megjelenése nagy pusztítást hozott sok ilyen törékeny kráterforrásra . . . De talán a legnagyobb kárt az okozza, hogy sok vizet húznak az állatoknak, ami miatt szemmel láthatóan csökken sok forrásnak a vízhozama, némelyik már csak szivárog.”

Ez az ősi vízmedence egy törékeny óriás. Nagy kiterjedésű ugyan, az emberi beavatkozás hatására mégis sérülékeny. Akárcsak a világ többi erőforrásánál, itt is gondos szervezés kell ahhoz, hogy megőrizzük ezt az óriási föld alatti vízvezeték-hálózatot, a Nagy-Artézi-medencét.

[Térkép a 25. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

NAGY-ARTÉZI-MEDENCE

[Forrásjelzés]

Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Kép a 25. oldalon]

Ausztrália kietlen vidékeinek a jelképe: szélkerékkel hajtott szivattyú, mely életre kelti a sivatagot

[Kép a 26. oldalon]

Ennek az elszigetelt farmnak a lakóihoz hasonlóan Ausztrália lakosságának a 60 százaléka teljes mértékben a felszín alatti víztől függ

[Kép a 26. oldalon]

Természetes kráterforrásokból bugyog fel a több ezer éves víz

[Forrásjelzés]

Courtesy of National Parks and Wildlife South Australia

[Kép a 26. oldalon]

Egy sós tó a Nagy-Artézi-medence délnyugati szélén

[Kép a 26. oldalon]

Az ásványi anyagok lassú kiválása a források körül; ezek a lerakódások 15 méterre is kiemelkednek

[Forrásjelzés]

Courtesy of National Parks and Wildlife South Australia