A parfüm — Az ókortól napjainkig

AZ ÉBREDJETEK! MEXIKÓI ÍRÓJÁTÓL

A parfüm története a régi időkbe nyúlik vissza. A vallási szertartások alkalmával különböző növényi nedveket és gyantákat égettek tömjénként. Úgy vélik, hogy a kezdetleges illatszerkészítés ebből fejlődött ki. Ezért a „parfüm” szó a latin per fumum kifejezésből származik, melynek jelentése: ’füstön át’. Egyiptom is elárul nekünk valamit a parfümök korai történelméről. Amikor felnyitották Tutanhamon fáraó sírját, több mint 3000 parfümösszelencére bukkantak, melyekből még most, több mint 30 évszázaddal később is halvány illatfelhő szállingózik!

Időszámításunk előtt 1500 évvel az izraelita papok által használt szent felkenetési olajba az isteni előírás szerint „a legkiválóbb illatszerekből” is kellett tenni (2Mózes 30:23–33, NW). A héberek illatos balzsamokat használtak szépségápolásra és orvosi célokra, illetve akkor, amikor előkészítettek egy holttestet a temetésre. A balzsamok valószínűleg fertőtlenítőként és szagtalanítóként szolgáltak. Néhány nő például fűszereket és illatos olajakat vitt Jézus sírjához, hogy bekenje vele a holttestet (Lukács 23:56; 24:1). Az izraelita otthonokban a vendégszeretet jele volt, ha a vendég lábát illatos olajjal kenték meg (Lukács 7:37–46).

Úgy vélik, hogy az első századi Rómában körülbelül 2800 tonna tömjént és 550 tonna mirhát használtak el évente. A gyermek Jézusnak is vittek ilyen illateszenciákat ajándékba (Máté 2:1, 11). I. sz. 54-ben a római császár, Néró állítólag 100 000 dollár (csaknem 30 millió forint) értékű parfümöt használt fel arra, hogy illatossá tegyen egy fogadást. Az ebédlőkben diszkréten elhelyezett csövek parfümös víz felhasználásával illatfelhőt pumpáltak a vendégekre. Az i. sz. hetedik századtól kezdődően a kínaiaknál vált szokássá az illatanyagok használata, köztük az illatosítóként használt kis tasakoké. A középkorban a parfümök, főként a rózsaillatúak, az iszlám kultúra részévé váltak.

Franciaországban a XVII. század során olyannyira fellendült a parfümkészítés, hogy XV. Lajos királyi udvarára úgy utaltak, mint illatozó udvarra. Az emberek nemcsak a bőrükre tettek illatos készítményeket, hanem a ruháikra, a kesztyűikbe, a legyezőikre és a bútoraikra is.

A kölnit a XVIII. században találták fel. Fürdővízbe és borba keverték, cukorra csepegtetve a leheletük frissítésére fogyasztották, és az orvosok is használták beöntések és borogatások készítéséhez. A szintetikus illatanyagokat a XIX. században hozták létre, így jelentek meg az első parfümök, melyeknek nem volt gyógyhatásuk. Napjainkban az illatszergyártás több milliárd dolláros üzlet. *

[Lábjegyzet]

[Kép a 31. oldalon]

Egyiptom, parfümösszelence Tutanhamon sírjából, i. e. XIV. század

[Forrásjelzés]

Werner Forman/Egyptian Museum, Cairo, Egypt/Art Resource, NY

[Kép a 31. oldalon]

Görögország, i. e. V. század

[Forrásjelzés]

Musée du Louvre, Paris

[Kép a 31. oldalon]

Franciaország, i. sz. XVIII. század

[Forrásjelzés]

Avec lʹaimable autorisation du Musée de la Parfumerie Fragonard, Paris

[Kép a 31. oldalon]

Modern parfüm