Az esküvő napja — Boldog, de kimerítő nap

A BIBLIÁBÓL kiderül, hogy Jehova Isten adta össze az első emberpárt. Ő mindenki másnál jobban ismeri az embereket. Amikor bevezette a házassági elrendezést, a társadalom alappillérének szánta (1Mózes 2:18–24). Ihletett Szavában, a Bibliában több alapelvet is találunk, melyek útmutatásul szolgálnak, amikor a házasságot tervezgetjük.

Jézus például azt mondta, hogy a keresztényeknek ’vissza kell fizetniük a császárnak, ami a császáré’, vagyis be kell tartaniuk az országuk törvényeit (Máté 22:21). Egy olyan házasság, mely megfelel a jogi követelményeknek, több oldalról is védi az érintettek jogait. A törvény meghatározza, hogy kinek milyen kötelezettségei vannak a gyermekek felé (például eltartás és oktatás), valamint rögzíti az örökösödési jogokat. Vannak olyan törvények is, melyek megvédik a családtagokat a bántalmazástól és a kizsákmányolástól. *

Előkészületek

Mit kell a jegyeseknek fontolóra venniük, miután eldöntötték, hogy összeházasodnak, és a házasságuk összhangban lesz a bibliai törvényekkel és alapelvekkel, valamint az országuk törvényeivel? Például azt, hogy mikor legyen az esküvő, és milyen házasságkötési szertartást szeretnének.

„Előfordulhat, hogy a fiatalok elképzelései nem egyeznek pontosan a szüleikéivel, és emiatt talán őrlődnek azon, hogy a saját vágyaikat helyezzék-e előtérbe, vagy kövessék inkább a családi hagyományokat” — mondja egy könyv, mely erről a témáról szól. Mit lehet tenni? „Nem létezik egyszerű megoldás. Tapintatosan hallgassuk meg egymást, beszéljük meg a nehézséget, és tegyünk engedményeket. Ez mindenki számára érzelmektől túlfűtött időszak, ám egy kis előrelátással és megértéssel sokkal könnyebbé tehető a helyzet” (The Complete Wedding Organiser and Record).

Bár a szerető szülők sokat tehetnek a nap sikeréért, nem szabad engedniük a csábításnak, és ráerőltetniük a fiatalokra a saját kívánságaikat. Másrészt, bár a menyasszony és a vőlegény hozza a végső döntéseket, jól tennék, ha meghallgatnák a jó szándékú tanácsot. Amikor a pár arról dönt, hogy megfogadjon-e egy javaslatot, jó, ha emlékezetében tartja a Biblia intelmét: „Mindent szabad, de nem minden előnyös. Mindent szabad, de nem minden épít. Senki se a maga előnyét keresse, hanem folyton a másikét” (1Korintus 10:23, 24).

Az előkészületek sokféle tevékenységre kiterjednek, a meghívók elküldésétől kezdve a vacsora  megszervezéséig. „Minél precízebb előkészületeket tesz a család, minél előrelátóbb, és minél gondosabban tervez, annál kevésbé fog kimerülni és idegeskedni” — mondja H. Bowman a Marriage for Moderns című könyvében, majd erre figyelmeztet: „Még ha minden a legjobban alakul is, bizonyos fokú kimerültséggel számolni kell. Célszerű az ésszerűség határain belül mindent megtenni annak érdekében, hogy ez az elcsigázottság a lehető legkisebb mértékű legyen.”

Lesznek feladatok, melyeket el kell látni, és vendégek, akiket szórakoztatni kell. Tudnának segíteni ebben a barátok vagy a családtagok? Vannak olyan teendők, amelyeket a menyasszony és a vőlegény helyett el tudnak intézni más felelős személyek?

A költségek

Létfontosságú, hogy a család ésszerű határt szabjon a költségeknek. Nem helyénvaló, és nem is szeretetteljes elvárni, hogy a pár vagy a szüleik olyan esküvőt szervezzenek, amilyet nem engedhetnek meg maguknak, adósságba keveredve ezzel. Sokan, akiknek módjukban állna pazarabb menyegzőt tartani, mégis az egyszerűség mellett döntenek. Bárhogy legyen is, néhány pár hasznosnak találta, hogy összeállítson egy listát a becsült és a valós költségekről. Az is praktikus lehet, ha összeírják maguknak a határidőket, hogy mit mikorra kell megszervezni. A legtöbb esetben csak stresszt szül az, ha valaki fejben próbálja megjegyezni a határidőket.

Mennyibe fog kerülni az esküvő? Az árak országonként változnak, de bárhol éljünk is, bölcs lenne megkérdezni magunktól: „Megengedhetjük magunknak anyagilag mindazt, amit beterveztünk? Valóban szükség van mindenre?” Tina, egy ifjú feleség ezt mondta: „Néhány dologról, amely »nélkülözhetetlennek« tűnt a tervezéskor, kiderült, hogy teljesen felesleges.” Gondoljunk Jézus szavaira: „ki az közületek, aki, ha tornyot akar építeni, nem ül le előbb, és nem számítja ki a költségeket, hogy lássa, telik-e neki arra, hogy elkészüljön vele?” (Lukács 14:28). Ha nem telik mindarra, amit szeretnétek, akkor szűkítsétek le a listát. És még akkor is jobb egy egyszerűbb esküvő mellett dönteni, ha nem vagytok erre anyagilag rászorulva.

Olaszországban egy kiállításon, melyet esküvői szolgáltatások, termékek reklámozására rendeztek, a kiállítók közzétettek néhány hozzávetőleges adatot arról, hogy mennyit költ egy átlagos olasz menyasszony az esküvőjére. Smink és frizura 125 000 forintnak megfelelő összeg; luxusautó bérlése 85 000 forint; videofelvétel a napról 170 000 forint; fényképalbum (fényképek nélkül) 35 000—140 000 forint; virágok 170 000 forinttól; vacsora 12 500—25 000 forint fejenként; esküvői ruha 330 000 forint felett. Az esemény fontosságát tekintve érthető, ha az ember valami különlegesre vágyik, de bárhogy döntesz is, mindig törekedj a kiegyensúlyozottságra.

Bár egyesek egy vagyont költenek, mások örömmel takarékoskodnak, vagy nincs is más választásuk. „Mindketten úttörők [teljes idejű evangéliumhirdetők] voltunk. Nem volt pénzünk, de ez nem is számított — mondta egy ifjú feleség. — Az anyósom vette meg az anyagot a ruhához, és egy barátnőm varrta meg nászajándékba. A meghívókat a férjem írta kézzel, egy keresztény barátunk pedig kölcsönadta az autóját. Az esküvői vacsorára csak a legfontosabb dolgokat vettük meg, és valaki adott nekünk bort. Nem volt nagyszabású esküvő, de mi elégedettek voltunk.” Egy fiatal férj szerint amikor a család és a barátok gyakorlati  segítséget nyújtanak, „a költségek jócskán lecsökkennek”.

Bármilyen legyen is a keresztény jegyesek anyagi helyzete, kerülni akarják a mértéktelenséget, a világiasságot vagy a hivalkodást (1János 2:15–17). Mennyire szomorú lenne, ha egy olyan boldog esemény, mint az esküvő, arra indítana valakit, hogy félretegye a Szentírás mértékletességre vonatkozó alapelveit, hiszen a Biblia óva int a túlzásba vitt evéstől és ivástól, illetve minden mástól, ami megakadályozhatna valakit abban, hogy „feddhetetlen” legyen (Példabeszédek 23:20, 21; 1Timóteus 3:2).

Manapság az a divat, hogy az emberek másokénál nagyobb és szebb esküvőt akarnak, de ennek nem szabad behódolni. Példának megemlíthetnénk, hogy az egyik országban milyen szokatlan fátyla volt két menyasszonynak: az egyiknek 13 méter átmérőjű volt a fátyla, és mintegy 220 kilogrammot nyomott, a másiké 300 méter hosszú volt, és 100 koszorúslánynak kellett vinnie. Összhangban lenne a Biblia ésszerűségről szóló tanácsával, ha valaki ilyenfajta látványosságra törekedne? (Filippi 4:5).

Követni kell-e a hagyományokat?

Az esküvői szokások országonként változnak, ezért lehetetlenség mindegyikről szót ejteni. Mielőtt a pár úgy dönt, hogy követni fog egy hagyományt, jól teszi, ha megvitatja a következő kérdéseket: „Milyen jelentést hordoz az adott szokás? Köthető-e egy babonához, azt gondolják például, hogy szerencsét hoz vagy termékennyé tesz, mint mondjuk amikor a friss házasokra rizst szórnak? Kapcsolatban van-e a hamis vallással vagy más olyan szokásokkal, melyeket elítél a Biblia? Ésszerűtlen vagy nem szeretetteljes? Zavarba hoz vagy megbotránkoztat másokat? Kétségek merülhetnének fel miatta a pár indítékait illetően? Nem tükröz jó ízlést?” Ha kételyek merülnek föl, jobb kerülni a szokást, és ha szükséges, a vendégekkel előre tudatni a döntést.

Öröm és más érzelmek

Erre a nagy napra az jellemző, hogy az emberek hol örömmámorban úsznak, hol pedig könnyekben törnek ki. „Annyira nagy volt az öröm. Olyan volt, mintha egy álom vált volna valóra” — mondja egy ifjú feleség. Egy újdonsült férj azonban erről számol be: „Ez volt életem legszörnyűbb és egyben legszebb napja. A feleségem családja zokogott, mert elveszem tőlük a legidősebb lányukat; a feleségemnek is patakzottak a könnyei, amikor látta a szüleit sírni. Végül már nem bírtam tovább, és nekem is könnybe lábadt a szemem.”

Az ilyen reakciók a feszültség számlájára írhatók, nem kell miattuk megijedni. Azon sem kell meglepődni, ha olykor némi feszültség terheli a családi kapcsolatokat, sőt esetenként még a pár kapcsolatát is. „Végül is valószínűleg ez az első alkalom, hogy együtt terveznek egy ilyen jelentős eseményt, és az izgatottság biztosan hatással van a kapcsolatukra — írja a The Complete Wedding Organiser and Record című könyv. — Semmi értelme, hogy az ember felpaprikázódjon amiatt, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogy remélte. Ilyenkor csodát tesz, ha az érintettek tanácsot és segítséget kérnek.”

Egy fiatal férj kijelentette: „Nagyra értékeltem volna, ha van egy tanácsadóm, akiben megbízhatom, és akivel megoszthatom a legbensőbb érzéseimet. Még ma is sajnálom, hogy nem volt mellettem ilyen személy.” Ki tudná jobban betölteni ezt a szerepet, mint egy érett barát vagy rokon, illetve egy tapasztalt személy a keresztény gyülekezetből?

Amikor a szülők ráébrednek, hogy a gyermekük elhagyja a családi fészket, vegyes érzések — öröm, büszkeség, a múlt utáni vágyódás és felindultság — keríthetik őket hatalmukba. Önzetlenül fel kell azonban ismerniük, hogy a gyermekük számára eljött az idő, hogy „elhagyja . . . az ő atyját és az ő anyját”, ragaszkodjon házastársához, és „egy testté” legyen vele, a Teremtő szándékával összhangban (1Mózes 2:24). Arról szólva, hogy milyen érzései voltak, amikor a legidősebb fia megnősült, egy anya erre emlékszik vissza: „Sírtam, de nemcsak bánatomban, hanem örömömben is, mert egy igazán kedves menyet kaptam ajándékba.”

Ahhoz, hogy ez az esemény kellemes és építő legyen, a menyasszonyhoz és a vőlegényhez hasonlóan a szülőknek is keresztény tulajdonságokat kell kimutatniuk. Törekedniük kell arra, hogy együttműködők, szelídek, önzetlenek és toleránsak legyenek (1Korintus 13:4–8; Galácia 5:22–24; Filippi 2:2–4).

 Néhány menyasszony attól retteg, hogy valami nagy galiba fog történni az esküvője napján: az autó defektet kap, és késve fog megérkezni a szertartásra, az idő rossz lesz, vagy a menyasszonyi ruhával helyrehozhatatlan baj történik az utolsó pillanatban. Ezek közül alighanem semelyik sem fog megtörténni. De nem árt azért az sem, ha az ember két lábbal áll a földön. Semmi sem tökéletes, a kudarcokat el kell fogadni (Prédikátor 9:13). Próbáljátok a nehézségek ellenére megőrizni a humorérzéketeket és a derűlátó szemléletmódotokat. Ha valami balul üt ki, emlékezzetek arra, hogy az évek múlásával talán nevetve fogjátok már mesélni a történteket. Ne engedjétek, hogy kisebb kellemetlenségek elrabolják az esküvő örömét.

[Lábjegyzet]

 [Oldalidézet a 7. oldalon]

„Néhány dologról, amely »nélkülözhetetlennek« tűnt a tervezéskor, kiderült, hogy teljesen felesleges” (TINA, EGY IFJÚ FELESÉG).

[Kiemelt rész/képek a 7. oldalon]

TENNIVALÓK LISTÁJA *

6 hónappal vagy még többel előtte

❑ Tervek megbeszélése a jövendőbelivel, a szüleivel és a saját szülőkkel

❑ Annak eldöntése, hogy milyen esküvőt szeretnétek

❑ Költségterv kidolgozása

❑ Jogi követelmények tisztázása, megbeszélés az anyakönyvvezetővel

❑ Az esküvői vacsora helyének a meghatározása

❑ Egyeztetés a fényképésszel

4 hónappal előtte

❑ Esküvői ruha kiválasztása (meglévő ruhatárból), kölcsönzése, megvásárlása vagy varratása

❑ Meghívó kiválasztása és megrendelése

2 hónappal előtte

❑ Meghívók elküldése

❑ Gyűrűk megvásárlása, amennyiben eddig még nem történt meg

❑ Szükséges iratok beszerzése

❑ Virágok megrendelése

1 hónappal előtte

❑ Rákérdezni a megrendelt dolgokra és a már egyeztetett időpontokra

2 héttel előtte

❑ Esküvői ruhák felpróbálása

❑ Elkezdeni átvinni a személyes holmikat az új lakásba

1 héttel előtte

❑ Megbizonyosodni róla, hogy minden segítő tudja-e pontosan a feladatát

❑ Elrendezni, hogy minden bérelt vagy kölcsönkapott holmi vissza legyen majd juttatva

❑ Amit csak lehet, rábízni másokra

2 héttel utána

❑ Köszönőlevél a kapott ajándékokért

[Lábjegyzet]

[Kép a 8. oldalon]

„Amit azért az Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza”