Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Kiegyensúlyozott nézet a munkáról

Kiegyensúlyozott nézet a munkáról

Kiegyensúlyozott nézet a munkáról

EGY lelkiismeretes katonatiszt az egész ebédszünetet végigdolgozta, csak hogy be tudjon fejezni egy sürgős munkát, melyre magas rangú felettese nagyon várt. Amikor a kollégái visszatértek az ebédszünetről, az asztalára borulva találták. Már halott volt.

Kevesebb mint két órával később a többi tiszt döbbenetére a főnök telefonált, és ezt mondta: „Nagyon sajnálom, ami X. Y.-nal történt, de holnap reggeltől valakinek át kellene vennie a munkáját!” A jelenlevőkben felmerült, hogy a tisztnek talán csak a munkáját értékelte a felettese.

Ez az igaz történet rávilágít egy tényre: az ember értékét gyakran kizárólag az határozza meg, hogy mennyire tudja hasznát venni a munkáltatója. Ez arra indíthat valakit, hogy megkérdezze magától: Vajon azért élek, hogy dolgozhassak, vagy azért dolgozok, hogy élhessek? Mit áldozok fel az életemből a munkámért?

Döntsünk bölcsen

Néhányan az élet legfontosabb döntései közé sorolják a házastárs megválasztását és a pályaválasztást, ám sokan mindkét kérdésben megfontoltság nélkül döntenek. Régen az emberek az állásukat is, és a házasságukat is maradandónak tekintették, ezért gondosan választották meg mind a kettőt. Sokszor az idősebb barátok és a szülők tanácsát is kikérték.

Manapság viszont azt látjuk, hogy sok ember szinte kizárólag a külső alapján választ házastársat, miközben fenntartja magának azt a lehetőséget, hogy ha kudarcba fullad a dolog, másik társ után néz. Gyakran munkahelyet is így választanak. Egyedül az érdekli őket, hogy mennyire ígéretes az állás, az esetleges hátulütőjét pedig figyelmen kívül hagyják, vagy legalábbis elhessegetik maguktól a negatív gondolatokat, mondván: „Majd csak megbirkózom a nehézségekkel.”

Sajnálatos módon gyakori, hogy a szegényebb országokban élő nők olyan álláshirdetésekre jelentkeznek, melyek azzal kecsegtetnek, hogy csodálatos életük lehet egy másik országban. Ám amikor megérkeznek, sokukat bordélyházba küldik, ahol prostituáltként dolgoznak, és rosszabb az életük, mint ott, ahonnan jöttek. A modern kori rabszolgaságnak ez a visszataszító formája a World Press Review egy cikke szerint olyan „csapás, mely nem akar megszűnni”.

Vajon az is megeshet, hogy az ember elfogad egy mindennaposnak tűnő állást, és végül mégis rabságban érzi magát a helyzetében? Igen, és már volt is erre példa! Néhány vállalatnál például rendkívüli luxussal kecsegtetik az alkalmazottakat — étkezőhelyiségeket biztosítanak, ahová családtagokat és barátokat lehet hívni, fizetik a taxit és a ruhatisztíttatást, fogorvosokról gondoskodnak, akik a vállalati épületekben dolgoznak, továbbá a dolgozók ingyen járhatnak edzeni, és előkelő éttermekben étkezhetnek a vállalat számlájára.

„Az egyik vállalatnál még egy társkereső irodának is fizettek, hogy az agyondolgoztatott alkalmazottak igénybe vehessék a szolgáltatásait” — számol be Richard Reeves újságíró. Ám nagyon óvatosnak kell lennünk. „Ezek a cégek kényelmesebb életet ígérnek az embernek, egy feltétellel: hogy az eladja nekik a lelkét — mondja az újságíró. — Ez annyit jelent, hogy naponta 18 órát dolgozik, beleértve a hétvégéket is, a munkahelyén eszik, edz, szórakozik, még ott is alszik, így mindig kéznél van, ha a vállalati érdekek úgy kívánják.”

Hozzunk ennél jobb döntést

„Jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán” — mondja egy ókori példabeszéd (Prédikátor 9:6). Ez a példabeszéd elgondolkodtató: Vajon megéri-e feláldozni az életünket vagy az egészségünket az állásunkért? Válaszként sokan átértékelték a helyzetüket, és sikerült módot találniuk arra, hogy el tudják tartani magukat, és ha van, a családjukat, miközben a boldogságról és a megelégedettségről sem kellett lemondaniuk.

Igaz, ehhez sokszor szerénységre van szükség, és esetleg arra is, hogy az ember elhatárolja az igazi szükségleteit az óhajaitól, melyekre nincs feltétlenül szüksége. Megtörténhet, hogy azok, akik pozícióra és tekintélyre vadásznak, elutasítják a szerényebb ajánlatokat, sőt még ostobának is tartják azokat, akik hajlandók betölteni az ilyen állásokat. De mi az igazán fontos az életben? Elgondolkodtunk ezen mostanában?

Talán nincs ember, aki akkora anyagi sikert ért volna el, mint a bölcs Salamon király, aki a korábban idézett példabeszédet is írta. Ám amikor mindent összevetett, isteni ihletés alatt a következőket írta arról, hogy mi az igazán fontos: „A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga” (Prédikátor 12:15).

Ugyanakkor Salamon értékelte a munkát. „Nincs hát jobb dolog, mint ha az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából” — írta (Prédikátor 2:24, Újfordítású revideált Biblia [2:25]). Jézus Krisztus, a nagyobb Salamon is értékeli a munkát, valamint égi Atyja is. „Az én Atyám mindmostanáig folyton munkálkodik, és én is folyton munkálkodom” — mondta Jézus (János 5:17; Máté 12:42).

Jelenleg az emberi élet rövidre szabott (Zsoltárok 90:10). De Krisztus tudta, hogy a Királyság-uralom alatt, melyért megtanította a követőit imádkozni, az emberek örök életnek örvendhetnek majd a földön. Ezért is adta ezt a buzdítást a híres hegyi beszédében: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és [Isten] igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:9, 10, 33).

Arról az életről szólva, melyet a Királyság-uralom alatt fogunk élvezni, a Biblia megígéri: „Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne . . . kezeik munkáját elhasználják választottaim” (Ézsaiás 65:21, 22).

Micsoda kilátás! Örökké tartó életünk lehet, melyből a tartalmas, megelégedést nyújtó munka sem fog hiányozni. Ha gondosan megvizsgáljuk a helyzetünket, lehet, hogy olyan dolgokra leszünk figyelmesek a most végzett munkánkkal kapcsolatban, melyeket jó, ha újból átgondolunk, hiszen szeretnénk minden veszélyforrást kizárni, nehogy a „valódi életre” való kilátásunkat veszélyeztessük vele — igen, jövőbeli életünket Isten Királysága alatt (1Timóteus 6:19). Ezért bárcsak a munkánk is, és minden más, amit teszünk, azt tükrözné, hogy tiszteletben tartjuk Istent, akitől az életünket kaptuk (Kolosszé 3:23).

[Képek a 8–9. oldalon]

Isten Királysága alatt az emberek olyan munkában serénykedhetnek majd, mely biztonságos és megelégedést nyújtó is egyben