Maszaik — Gyere el páratlan és színes világukba!

AZ ÉBREDJETEK! KENYAI ÍRÓJÁTÓL

EGY maszai (maszáj) fiú magas hangon szárnyaló éneke visszhangzott a völgyben, messzire vitte hangját a hajnali párától ittas levegő. Amint a felkelő nap magasabbra és magasabbra hágott, úgy vált egyre hangosabbá a fiú könnyed éneke, hasonlóan ahhoz, ahogyan a madárdal hangja erősödik a napkelte első sugaraira.

Hallgattam az apja jószágai közt álldogáló maszai pásztorfiút, miközben a felkelő nap lassanként megvilágította alakját. Testét félig fedte a hosszú, vörös szövet. Gólyamódra egy lábon állt, s dárdájának nyelére támaszkodva énekelt az elégedetten legelésző csordájának. Hadd mondjak el többet is a páratlan maszai népről.

Isten hozott a maszaik földjén!

A maszaik, ezek a színes kultúrájú pásztoremberek, a Kelet-afrikai-árokrendszer végtelenbe nyúló, tágas terein élnek. A Kenyában és Tanzániában élő maszaik tovatűnt korok túlélői, akik szinte teljesen úgy élnek, mint ahogy őseik évszázadokkal ezelőtt. Mit sem törődnek az idő múlásával, hisz életüket csak a napkelte és napnyugta, valamint a folyton változó évszakok határozzák meg.

A maszaiknak a fontos tudást az a képesség jelenti, hogy fenn tudjanak maradni a Kelet-afrikai-árokrendszer zord és barátságtalan vidékén. Hosszúra nyújtott, szökdelő lépteikkel nagy távolságokat járnak be, hogy zöld legelőket és vízlelőhelyeket keressenek jószágaiknak. Marháikat a gnúk, zebrák, zsiráfok és a síkságon élő egyéb állatok csordái közt legeltetik, amelyekkel megosztják otthonukat.

Az élet a jószágok körül forog

A maszaik úgy hiszik, hogy a világon az összes marha az övék. Hitüknek egy monda az alapja, amely szerint kezdetben Istennek három fia volt, s mindegyik fiának ajándékot adott. Az első fiú egy nyilat kapott a vadászáshoz, a második egy kapát a földműveléshez, a harmadik pedig egy botot, hogy a marhacsordát őrizze. Úgy tartják, hogy ez a harmadik  fiú lett a maszai nép ősatyja. Noha más törzsek is tartanak marhákat, a maszaik szerint ezek az állatok tulajdonképpen az övék.

A maszai közösségben az határozza meg egy ember társadalmi helyzetét és fontosságát, hogy mekkora a csordája, és hány gyermeke van. Szegénynek tekintik az olyan férfit, akinek ötvennél kevesebb marhája van. Egy maszai férfi azt reméli, hogy sok gyermeke és a feleségei segítségével egyszer nagy csordája lehet, amely akár még ezer marhából is áll majd.

A maszai családokat szoros kötelék fűzi a marháikhoz. Mindegyik állatnak sajátos hangja és vérmérséklete van, amelyet a család jól ismer. Gyakran előfordul, hogy a marhákat megbélyegzik, és hosszú, hullámos vonalakkal meg bonyolult mintákkal jelölik, amelyekkel ki akarják emelni az állat szépségét. Énekben ecsetelik, milyen tetszetős a csorda egy-egy példánya, kifejezve benne a szeretetet, amely a gazdát az állataihoz fűzi. Különösen nagy becsben tartják az olyan bikákat, amelyeknek nagy, ívelt szarvuk van. A fiatal borjat olyan gyengéden gondozzák, és úgy sürögnek-forognak körülötte, mintha csak újszülött csecsemő lenne.

A maszai otthonokat hagyományosan a nők építik, mégpedig úgy, hogy faágakat fűvel fonnak egybe, majd marhatrágyát használnak a vakoláshoz és a szigeteléshez. A kerek meg hosszúkás formájú házakat egy nagy körben építik, mintegy védve az így kialakított belső teret, ahol a csorda az éjszakát töltheti. Az egész falut körbekerítik hegyes, tüskés ágakkal, és ez a kerítés a maszaikat is, meg a marháikat is védi a portyázó hiénáktól, párducoktól és oroszlánoktól.

A maszaik fennmaradása a csordáik egészségétől és erejétől függ. Az állatok tejét megisszák, a marhatrágyát pedig otthonaik vakolására és szigetelésére használják. A maszaik ritkán vágnak le marhát azért, hogy megegyék. Inkább néhány juhot és kecskét tartanak éhségük csillapítására. Ám ha levágnak egy marhát, minden részét hasznosítják. A szarvából tárolóedények lesznek, patájából és csontjából dísztárgyakat faragnak. Irháját tartósítják, és lábbeli, ruha, ágytakaró vagy kötél lesz belőle.

Páratlan nép a színek bűvöletében

A maszaik szép külsejű, nyúlánk emberek. Öltözetük bámulatosan színes. Ruháikat a vörös és a kék élénk árnyalataira festik, és lazán tekerik fel karcsú testükre. A nők szokás szerint nagy, lemezszerű, gyöngyökkel díszített karikákkal és tarka fejpántokkal ékesítik magukat. Karjukat  és bokájukat szorosan gyűrűzhetik vastag rézhuzalok. Gyakori náluk, hogy a férfiak és a nők is megnyújtják fülcimpáikat nehéz fülönfüggőkkel vagy gyöngyökből álló ékszerekkel. Az okkert, egy vörös színű ásványt, finom porrá zúzzák, majd gyakran marhafaggyúval keverik, és művészien felkenik a testükre.

Egy este figyelem a tűz fényénél, amint egy csoport maszai táncolni gyűlik össze. Körben állva ritmusra mozognak. Ahogy a tánc üteme fokozódik, a lányok nehéz, gyöngyökkel díszített karikái ritmusosan fel-alá ugrálnak vállaikon. Majd a maszai harcosok egymást váltva lépnek a kör közepébe, és jó néhány látványos ugrást mutatnak be, magasra szökellve a levegőbe. A maszaiknál a tánc hosszan az éjszakába nyúlhat, míg csak mindenki ki nem merül.

Családi élet a maszaiknál

Egész nap egy csoport maszai asszony között üldögélek, a forróság elől egy akáciafa árnyékába menekülve, s nézem, amint gyönggyel összetett mintát hímeznek a tartósított bőrökre. Miközben nevetgélnek és beszélgetnek, szinte észre sem veszik a fejük fölött csicsergő szövőmadarakat, amelyek száraz fűszálakból fészkeiket szövik. A nap előrehaladtával az asszonyok vízhordással, tűzifahordással foglalatoskodnak, javítgatják az otthonukat, és ellátják kisgyermekeiket.

Amint a lehanyatló nap fénye ellobban a messzeségben, a marhapásztorok hazaindulnak jószágaikkal. A csorda lassan bandukol hazafelé, a paták nyomán a nap bágyadó arany sugaraival átszőtt, vörös porfelhő száll. Mihelyt az asszonyok megpillantják a távolból közeledő porfelhőt, tüstént abbahagyják foglalatosságaikat, hogy előkészüljenek a közelgő csorda fogadására.

Miután a jószágok a falu biztonságába értek, a férfiak az állatok közt sétálgatnak, simogatják a bikák szarvát, és gyönyörködnek a szépségükben. Egy kisfiú vékony sugárban folyó meleg tejet fecskendez a  szájába az egyik tehén tőgyéből; mamája nyomban ráripakodik. Fiatal lányok járnak-kelnek a szarvak és paták zsúfolt útvesztőjében, s gyakorlott kézzel fejik a teheneket, csordultig töltve hosszú, tökből készült edényeiket.

Este mindannyian a hűvös levegőt melengető tűz köré gyűlünk. Füstszag és sült hús illata vegyül a közeli csorda erős tehénszagával. Egy üldögélő idős férfi a maszaik történelmének epizódjait eleveníti fel, és a maszai harcosok rég múlt hőstetteiről mesél. Csak a távolban hallható oroszlánordítás hangjára tart némi szünetet, majd mit sem törődve vele, tovább fűzi szövevényes meséjét hallgatói nem kis gyönyörűségére. Végül egymás után mindegyiküket elnyeli a sötétség, amikor kupola alakú, földből épített otthonaikba térnek aludni. Csak az alvó jószágok békés lélegzése hallható az éji csendben, amely rátelepszik a végeláthatatlan, nyílt mező sötétjére.

A maszaik gyermekévei

Mire felkel a nap, a faluban pezseg az élet. A reggel hűsében kisgyermekek játszadoznak, s mindössze gyönggyel díszített övet meg nyakláncot viselnek. Kacagásuk hangja a vigasz hangja a maszaiknak, akik mélységesen szeretik gyermekeiket, s jövőbeli reményeiket, sőt fennmaradásukat is leszármazottaikra alapozzák.

A gyermekek nevelése az egész közösség feladata. Bármely idősebb személy megfegyelmezhet és megbüntethet egy engedetlen gyermeket. A gyermekeket az idősebbek tiszteletére nevelik, a kicsik pedig gyorsan megtanulják a maszai családi élet szabályait. Zsenge éveiket gondtalanul töltik, ám amint cseperednek, a lányokat megtanítják a házimunkák elvégzésére, a fiúkat pedig arra, hogyan gondozzák és védjék a jószágokat. A szülők átadják gyermekeiknek a hagyományos gyógymódok ismeretét, és megtanítják nekik az életük minden területét felölelő maszai szertartásokat és hagyományokat.

Felnőtté válás

Az idő múltával a fiatalok megismerik azokat a szokásokat és rítusokat, amelyek a gyermekkorból a felnőttkorba kísérik őket. Egyebek között megtanulják a betegséghez, a balszerencséhez, a házasságkötéshez és a halálesethez kötődő szertartásokat. A maszaik úgy hiszik, hogy ha nem követnék ezeket a rítusokat, akkor átok szállna rájuk.

A maszai szülők már akkor elrendezhetik lányuk házasságkötését, amikor az még kisgyermek. A lányt olyan férfinak ígérik, akinek elég marhája van ahhoz, hogy megfizesse az apa által kért menyasszonyárat. Gyakran megtörténik, hogy a lányt egy nála jóval idősebb férfihoz adják, s aztán elfoglalja helyét a többi feleség között a házban.

A maszai közösségben a fiúk, a felnőttkor felé haladva, szoros köteléket alakítanak ki a saját nemzedékükhöz tartozó többi fiúval. Életre szóló lehet az a különleges kapcsolat, amely ilyenkor a kortársak között kialakul. Együtt válnak tapasztalatlan fiúkból harcosokká. Harcosokként vállalják a felelősséget, hogy védik a települést, vízlelőhelyekről gondoskodnak a közösségnek, és óvják a jószágokat a vadállatoktól és a tolvajoktól. A merészségükről, bátorságukról ismert maszaikat ritkán látni élesre fent dárdájuk nélkül.

Amikor a harcosok harmincas éveik körül járnak, az érettségükhöz vezető út utolsó szakaszába lépnek. Nagy izgalom és bonyolult szertartások közepette belépnek az érett férfikorba. Most már megengedik nekik, hogy megházasodjanak. Ebben a köztiszteletben álló helyzetben arra összpontosítanak, hogy megnősüljenek, és megnöveljék marhacsordájuk nagyságát. Ettől fogva elvárják tőlük, hogy tanácsot adjanak, és vitás ügyekben közbenjárjanak.

Mi vár a maszaikra?

A maszaik páratlan szokásai és kultúrája ma egyre inkább a múlt homályába vész. Egyes területeken a maszaik már nem barangolhatnak szabadon marháikkal új legelőket keresve. Azokat a hatalmas földterületeket, amelyek egykor a maszaik hagyományos élőhelyét alkották, most vadrezervátumnak, lakó- vagy mezőgazdasági területnek alakítják ki, hogy ellássák a növekvő lakosság szükségleteit. A szárazság és a gazdasági nehézségek sok maszait arra kényszerítenek, hogy fennmaradása érdekében eladja szeretett jószágait. A nagyvárosokba költözve ugyanazokkal a gondokkal kerülnek szembe, mint amelyekkel mindenki más az őket körülvevő modern világban.

Jehova Tanúi ma már elérik a Kelet-Afrikában élő maszai közösségeket is. Több mint 6000 példányt nyomtattak a Mindörökké örvendj az életnek a földön! című füzetből maszai nyelven. Így a maszai emberek segítséget kapnak ahhoz, hogy felismerjék a különbséget az alaptalan babonák és a Biblia igazsága között. Melegség tölti el az ember szívét, látva, hogy Teremtőnk, Jehova Isten lehetőséget adott ezeknek a páratlan és színes kultúrájú embereknek is arra, hogy a közé a számos „nemzet, törzs, nép és nyelv” közé tartozzanak, mely túléli ennek a bajokkal terhelt rendszernek a pusztulását (Jelenések 7:9).

[Kép a 25. oldalon]

Hagyományos maszai otthon

[Kép a 26. oldalon]

A maszaik táncolni gyűlnek össze

[Kép a 26. oldalon]

Két maszai Tanú