Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Egészséges szórakozás kétkeréken

Egészséges szórakozás kétkeréken

Egészséges szórakozás kétkeréken

AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI ÍRÓJÁTÓL

MELYIK az a jármű, amely szinte az összes többinél olcsóbb, a városi területeken sokszor gyorsabb, mint az autó, egészségesebb és ráadásul szórakoztató is? A kerékpár. A kerékpározás jó testmozgás, összeköti a kellemest a hasznossal. És egy olyan világban, ahol sokan fordítanak nagy figyelmet az egészségükre, érdemes megfontolni a kétkeréken való közlekedés lehetőségét.

Játékszerből közlekedési eszköz

A kerékpár feltalálását egy német feltalálónak, Karl von Drais bárónak tulajdonítják. Felépítését tekintve az alap az ő rollerszerű gépezete volt, mely 1817 körül jelent meg. A draisine, ahogy ezt a szerkezetet nevezték, két kerékből, egy ülésből és egy kormánykarból állt, pedál azonban nem volt rajta. A pedálhajtás 1839-ben jelent meg, amikor egy skót kovács, Kirkpatrick Macmillan rúddal egymáshoz kapcsolódó, hajtókarokhoz erősített pedálokat szerelt a hátsó kerékre. Ezután fordulópont következett be a kétkerekű közlekedési eszközök népszerűségében. Egy apa és fia, a francia nemzetiségű Pierre és Ernest Michaux, hajtókarokra szerelt pedált erősített az első kerékhez, és ezzel megszületett a velocipéd (a latin velox azaz ’gyors’ és a pedis, vagyis ’láb’ szavakból), amely egy gyorsabb és kormányozhatóbb szerkezet volt.

A sebességet aztán az első kerék méretének növelésével sikerült emelni. Az ordinary (’szokványos’) néven ismert kerékpárt, melyet egyébként penny-farthingnak is neveztek, Angliában készítették; ennek hatalmas, másfél méter átmérőjű első kereke volt, míg a hátsó kerék viszonylag kicsi maradt. A penny-farthing nevet a nagy angol érméről, a pennyről és a jóval kisebb éremről, a farthingról kapta.

Ezután jött a „biztonsági kerékpár”, vagyis egy olyan bicikli, amely használójának az ordinary sokoldalúságát nyújtotta, de a súlypontja alacsonyabban volt, a kerekei pedig egyforma, vagy legalábbis közel egyforma méretűek voltak. Egy angol férfi, Henry Lawson 1879-ben bemutatott egy szerkezetet Párizsban, melynek hátsó kerekét lánc hajtotta. Végül ez a modell bicyclette néven vált ismertté.

A legtöbb mai kerékpárnak az első kereke ugyanakkora, mint a hátsó, így hát az eredeti modell alig változott. A ma kapható hagyományos, túra-, verseny- és hegyikerékpárok könnyű kerekekkel és gumitömlőkkel vannak ellátva, és könnyen lehet velük haladni.

Egészséges szórakozás

Mivel csendes, nem szennyezi a levegőt, és rövid távon rendszerint gyorsabb, mint a motorizált közlekedés, ezért a kerékpárt sok országban használják fő közlekedési eszközként. Afrikában, Ázsiában és másutt is a kerékpárok mindenes szállítóeszközzé váltak, és az emberek — akár rajta ülve, akár tolva — ezeken szállítják áruikat a piacra. Nem ritka, hogy egy bicikli nem csak egy utast szállít — egy-két rokon vagy barát is ülhet a vázcsövön vagy a kényelmetlen csomagtartón.

Egyes nyugati országokban, ahol a személyszállításban a gépkocsi áll az első helyen, az emberek kezdenek többet törődni az egészségükkel, és szeretnének kimenekülni a nagyvárosok taposómalmából, így hát a biciklizés népszerűsége megint nő. A főútvonalak mentén egyre szaporodnak a kerékpároknak elkülönített sávok és a kerékpárutak. Angliában például sok helyi kormányhatóság dicsekszik a biciklisek számára elkülönített, több kilométer hosszú utakkal.

A kipufogófüst esetleges belélegzését leszámítva a biciklizés egészséges. „Megvéd a szív- és érrendszeri betegségektől, amelyek jelenleg az elhalálozás és a korai halál első számú okozói Nagy-Britanniában” — mondja Adrian Davis közlekedésügyi szakértő. A biciklizés nagy erőkifejtést követel, az ember maximális teljesítőképességének 60-85 százalékát, míg a gyaloglás csupán a 45-50 százalékát. Mivel a bicikliző lábára minimális súly nehezedik, a csontok károsodásának a kockázata is kisebb, mint amikor gyalog rójuk az utcákat.

A biciklizés nyújtotta érzés is jótékonyan hat az egészségre. Egy kutatás feltárja, hogy ez a testmozgás olyan folyamatot indít meg, melynek során endorfinoknak nevezett vegyi anyagok szabadulnak fel az agyban, és ennek hangulatjavító hatása van. De azon kívül, hogy a biciklizés hatására jobban érezzük magunkat, jobban is fogunk kinézni. Hogyhogy? „Mérsékelt tempóban tekerve a kerékpározó úgy hét kalóriát éget el percenként, vagyis 200 kalóriát fél óra alatt” — mondja a The Guardian című újság. És a lehetséges eredmények? Karcsúbb derék és búcsú a petyhüdt comboktól.

Biztonságos szórakozás

Azokban az országokban, ahol a gépkocsié a vezető szerep a közlekedésben, egyre nagyobb figyelmet szentelnek a kerékpárosok biztonságának. Például viseljenek-e sisakot? Az elővigyázatosság mindenképpen bölcs dolog. Viszont a sisak önmagában nem garantálja, hogy viselőjét nem éri sérülés. Celia Hall rovatvezető felhívta a figyelmet egy felmérésre, melyet 1700, különböző korú kerékpáros között végeztek, akik mind sisakot viseltek. A felmérés egyik ijesztő eredménye az volt, hogy a sisak viselése hamis biztonságérzetet adott a biciklizőknek. Ami még rosszabb, 6 százalékuk olyan sisakot viselt, amely nem illeszkedett megfelelően. Ha baleset történik, egy rosszul illeszkedő sisak 50 százalékkal növeli a sérülés kockázatát. Ha sisakot viselsz, győződj meg arról, hogy jól illeszkedik-e. Rendszeresen ellenőrizd a gyermeked sisakját. Ha a sisak túl nagy, az végzetes lehet.

A járművezetők sokszor bosszankodnak a biciklisek miatt, és hajlamosak figyelmen kívül hagyni a jelenlétüket. Ezért tedd magad jól láthatóvá. Viselj biztonsági ruházatot: nappal fluoreszkálót, éjjel pedig olyat, ami visszaveri a fényt. A biciklid is legyen jól látható, még sötétben is. A pedálokon lévő fényvisszaverőket, valamint a tiszta első és hátsó lámpát sok helyen előírják a közlekedési szabályok, és mindenképpen bölcs óvintézkedésnek számítanak. Győződj meg arról, hogy a biztonsági felszerelésed megfelel-e az országod előírásainak.

A kerékpár karbantartása létfontosságú a biztonsághoz. Rendszeresen ellenőrizd, tisztítsd és javítsd meg. Ha mindezeket az óvintézkedéseket megteszed, talán szívesen biciklizel majd kint a természetben. De ahhoz, hogy ezt biztonságosan tehesd, a megfelelő típusú kerékpárra van szükséged. (Lásd a kiemelt részt „ A neked való bicikli” címmel.)

A biciklizés mint sport

Van, akinek a biciklizés sport. Nemrégiben a híres Tour de France körül zajló botrányok a bicikliversenyeket drogok használatával és csalással hozták kapcsolatba. A Time folyóirat egyik cikke „Győzzön a legjobb drog!” címmel azt írja, hogy „nagy zűrzavar” volt a verseny körül. A teljesítménynövelő doppingszerek és vegyi anyagok használata körüli viták csorbát ejtettek a kerékpársport hírnevén.

Jó dolog, ha a biciklisek körültekintően mérlegelik, mennyi időt és energiát szentelnek erre a sportra. A biciklizés jótékonyan hat az egészségre, és ezért csábító lehet, ám ha kiegyensúlyozottak vagyunk, felismerjük, hogy a hosszú és egészséges élethez nem csupán testmozgásra van szükség. Persze ez ne tartson vissza attól, hogy amikor legközelebb biciklire ülsz, élvezd ezt az egészséges szórakozást!

[Kiemelt rész/képek a 21. oldalon]

 A neked való bicikli

A hegyikerékpárok, vagyis mountain bike-ok igazi terepjárók: kisméretű, strapabíró vázzal, egyenes kormánnyal, a hagyományosnál magasabban elhelyezkedő pedállal és széles gumikkal vannak felszerelve, melyeknek jó a tapadásuk az egyenetlen terepfelszínen. A különféle fogaskerekek segítenek, hogy könnyebb legyen a tekerés, amikor felfelé haladsz.

Ha szilárd burkolatú úton és göröngyös úton is szeretnéd használni a biciklit, akkor egy hibrid típusra lesz szükséged, amelyben ötvözték a mountain bike és a hagyományos kerékpár sajátosságait. Ennek a típusnak keskenyebb a gumija, és kicsit alacsonyabban van a pedálja. A hagyományos biciklin egyenesebb testtartással lehet ülni, és kevesebb fogaskerék van rajta.

Bármelyiket választod is, győződj meg róla, hogy a számodra legmegfelelőbb méretet választottad. Próbáld ki, mielőtt megveszed. Állítsd be a kormányt, a nyerget és a pedálokat a neked megfelelő helyzetbe. Ha átlépsz a vázcsövön, mindkét lábadat le kell tudnod tenni a talajra. (Lásd a fenti képet.)

A legbiztonságosabb és legkényelmesebb testtartás érdekében úgy állítsd be a nyeregmagasságot, hogy a lábadat ki tudd egyenesíteni, amikor a sarkadat ráteszed a talajhoz közel lévő pedálra. (Lásd a bal oldali képet.) A kormánynak pedig általában a nyereg magasságában kell lennie. (Forrás: Which? folyóirat.)

[Kép a 18–19. oldalon]

Penny-farthing

[Forrásjelzés]

Police Gazette, 1889

[Kép a 19. oldalon]

Velocipéd

[Forrásjelzés]

Men: A Pictorial Archive from Nineteenth-Century Sources/ Dover Publications, Inc.

[Kép a 20. oldalon]

Sok országban a kerékpár a fő közlekedési eszköz

[Kép a 20. oldalon]

Bizonyos helyeken a közlekedési szabályok előírják a sisak használatát