Méz — Édes gyógyír

NÉHÁNY kutatóorvost nagyon fellelkesített, amikor felfedezte, hogy a méznek milyen nagyfokú csíraölő és gyulladásgátló hatása van. A kanadai The Globe and Mail című újság ezt írja: „A nagy gonddal kifejlesztett antibiotikumok arzenáljától eltérően, melyek semmilyen hatást sem tudnak kifejteni a gyógyszereknek ellenálló mikroorganizmusokra, a fertőzött seben alkalmazott méz képes megsemmisíteni legalább néhányukat.”

Miért képes a méz elősegíteni a gyógyulást? A választ megtudjuk, ha megfigyeljük a gyűjtőméhet, mely összegyűjti a nektárt a virágokról. A méhecske nyálában egy glükóz-oxidáz nevű, kulcsfontosságú enzim található, mely lebontja a nektárban lévő szőlőcukrot. Ennek a lebontási folyamatnak egy mellékterméke a hidrogén-peroxid, melyet hagyományosan sebek tisztítására és fertőtlenítésére használnak. Rendes körülmények között a seben alkalmazott hidrogén-peroxid hatása nem mondható hosszúnak, ám a mézzel más a helyzet. „Ha a sebre tesszük a mézet, a testnedvek valamennyire felhígítják a mézet, s emiatt csökken a természetes savassága” — írja az újság. Az enzim ebben a kevésbé savas környezetben lép akcióba. A mézben lévő cukor lebontása lassú és állandó művelet. Ez a folyamat lassan olyan mennyiségű hidrogén-peroxidot szabadít fel, amely már elegendő ahhoz, hogy elpusztítsa az ott lévő baktériumokat, a környező egészséges szövetet azonban nem károsítja.

Az újság szerint a méznek számos olyan tulajdonsága van, mely elősegítheti a seb gyógyulását. „Egy vékony mézréteg nedves környezetet biztosít, mely védi a bőrt, és megakadályozza, hogy a seben vastag heg képződjön. A méz serkenti az új vérkapillárisok kialakulását és növekedését, valamint aktiválja azokat a sejteket, amelyek új bőrt hoznak létre.” Ezenkívül a mézben lévő antioxidánsok gyulladásgátlók, melyek „lelohasztják a duzzanatot, javítják a vérkeringést, és megakadályozzák a seb váladékozását”.

Ám legyünk óvatosak: „Nem mindenkinek gyógyír a méz” — írja a beszámoló. Becslések szerint a méznek még akár 5 százalékában is megtalálhatók lehetnek a botulizmus spórái. Különböző szervezetek, mint például az Egészséges Kanada Botulizmustájékoztató Szolgálata, valamint különböző gyermekgyógyászati társaságok nem tanácsolják, hogy az egyévesnél fiatalabb gyermekeknek mézet adjunk, mivel „a csecsemők bélrendszerében még nincs elég mikroorganizmus ahhoz, hogy megvédje őket a baktériumtól”.